A Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra már csecsemőként elvittek a szüleim. Bajcsy Lajos atya családi jóbarát is. Ahogy sokan mások, mi is csak „Buxus”-nak szólítottuk. Nemcsak az én életem tanúja ő, hanem a keresztény könnyűzene hazai születésénél is jelen volt. A dunakanyari ifjúsági találkozók tematikus levelét mindannyiszor az ő jellegzetes grafikái díszítették. Térképrajzolóként a művészi vonalak mestere is lett, hogy papi hivatásához hűen ezúton is elvezesse a fiatal generációkat a Forráshoz. Közeli ismeretségünk okán tegező formában szólítottuk meg egymást múltidéző beszélgetésünk során.
A zsinati megújulás dinamizmusában az egész világ
– Az egyház zsinati megújulásának egyik nagy szemtanúja vagy. Jelen voltál a hazai keresztény könnyűzene és a beatmise születésénél. Ha nagyjából összegezni kellene, mit tudnál elmondani a huszadik század második felének vallásos, ifjúsági ének-zenéjének megjelenéséről?
– XII. Piusz pápa pár hónappal a halála előtt, 1958 őszén azt mondta az ifjúsághoz intézett beszédében, hogy az egyház egy nagy tavasz előtt áll. XXIII. János pápa váratlanul, a Szentlélek indítására hivatkozva egybehívta a II. vatikáni zsinatot 1959. január 25-én, amely 1962-65-ig ülésezett. A helyi egyházak képviselői beszámoltak örömeikről, gondjaikról a zsinat elején. A szentatyának széles panorámája nyílt az egyház helyzetére, egyúttal a megújulás egyetemes szükségességét is érzékelte. Amikor a Szentlélek egy helyen egyesít karizmatikus vagy hierarchikus vezetőket, zsinatokat, és megmozgatja a világukat, akkor egyúttal a gyakorlatban is elindítja ezt a megújulást a bázisközösség és a nép között. Kirajzolja a megvalósulás lehetséges útjait. Figyelembe véve és felhasználva a helyi egyházak, illetve reform egyéniségek sajátságait.
Így történt ez az egyházi ének és zene világában is. Ez egybeesett a társadalom és az egyház megújulásának az igényével is.
hirdetésMegszületik a keresztény könnyűzene
– A könnyűzene ez idő tájt megjelenő stílusait, a beatmise megszólalását vajmi kevesen neveznék konkrét „megújulásnak”. Az egyház életében ez másképp jelent meg?
– Ifjúsági mozgalmak, törekvések jelentek meg ebben az időszakban. Ezek jórészt a régi, merevnek hitt, már ismeretlen és idegen múlt hagyományai ellen lázadtak.
Esetenként radikalizálódtak, és törtek zúztak a nyugat-európai városokban.
Máskor egyszerűen kivonultak az általuk kritizált társadalomból. Elhagyták apáik kispolgári világát, és mint az amerikai hippik a semmittevésre adták magukat, nem lévén fantáziájuk a jövőre nézve. Viszont ezzel párhuzamosan megjelentek a megújulás jelei, alakjai, mozgalmai a hetvenes évektől kezdődően. Az amerikai pünkösdista mozgalomnak köszönhetően tömegtalálkozók indultak el: igehirdetések, új énekek, tanúságtételek, amelyek az Istennel, Jézussal és a Szentlélekkel történt személyes élményekről beszéltek. Tömegesen keresztelkedtek meg.
– Európában is történt hasonló jelenség?
– Európában főleg a szerzetesrendekben, illetve az újonnan alakuló ifjúsági közösségekben lehetett ehhez foghatót megtapasztalni. Ezek a tanúságtételek őszinték, hitelesek és egyszerűek voltak. Úgy lehetne mondani, hogy egészen az ember szívét érték el. Éppen emiatt érintette meg az őszinteségre és igazságra éhes fiatalokat.
A francia Lucien Aimé Duval jezsuita atya gitáros énekei kezdtek először tért hódítani, amelyek eljutottak Magyarországra is. A számai közül talán a Mester visszatér című éneke volt a leghíresebb.
A Domonkos-rendi „Mosoly nővér”, Soeur Sourire szintén csodálatos hangon énekelte a dalait. Aztán jött az olasz fokoláre mozgalom, amelyik a Gen Rosso nevű zenekarral robbant be a keresztény fiatalok világába. Megkezdődtek az európai karizmatikus mozgalom programjai is. Lengyelországban már a hetvenes években sok millióan énekelték azokat dalokat, amelyek hozzánk csak nagy késéssel érkeztek meg. A taizéi közösség a kegyhelyével és a világtalálkozóival, egyszerű és szép liturgiáival különösen vonzóvá vált az ifjúság számára.
Az Isten gitárosa megjárta a földi pokol bugyrait, mégis a mennynek énekelt
A megújulás hazai gyümölcsei
– De a magyaroknak léteztek saját keresztény „trubadúrjaik” is, nem?
– Itt Magyarországon a Regnum Marianum idős közösségében is megjelentek az új dalok. Aztán berobbant Sillye Jenő a zenész barátaival, azután szintén elkezdett alkotni a Dax és Dió szerzőpáros. Beindult a Kismaroson megfogant, rendszeresen összehívott Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. Ezt követően az egyes plébániákon is megjelentek a gitáros közösségek. Énekeltek és zenéltek a szentmiséken is. Jenő dalai eleinte nagyon egyszerűek voltak, a személyes élményeit énekelte meg imádságos formában. Ezekről az énekekről is mondta Karl Rahner, a híres jezsuita teológus, hogy
vannak a szívnek olyan kis dalai, amiket el kell énekelni.
Sillye Jenő működése végül az egész Kárpát-medencére kiterjedt. A zenéje és éneklése mellett nagyon nagy érték volt az az összekötő szöveg, amellyel felvezette az énekeit. Ezek valódi, hiteles katekézisek voltak. Azt éreztük, hogy ezeket ő igen őszintén mondja. Ezért is voltak annyira erősek, és ez hatott ránk.
Sillye Jenő több mint zenész: ő misszionárius – nyilatkozta Marton Zsolt püspök
Hőskor az egyházzenei kritikák össztüzében
– Akik a liturgiai vonatkozásokat kritizálták annak idején, erről a hiteles erőről igencsak megfeledkezhettek. Ez nem akasztotta meg az őszinte tanúságtétel lendületét?
– A megjelent vallásos énekek eleinte inkább csak vallásos jellegűek voltak. Hamarosan aztán liturgikus irányt is vettek, és igényesebbé váltak. Persze ezúttal megjelentek a szakemberek kritikái is. A legmegengedőbbek nem vonták meg a könnyűzenei alkotásoktól a művészi jelzőt, de leszögezték, hogy azok nem méltók a templomi liturgiához. Ettől függetlenül azért terjedtek tovább ezek a dalok, és egyre újabbak, komolyabbak születtek.
– Sillye Jenő a liturgikus szövegekre komponált miséi sem mentek át az egyházzenei szűrőn?
– Azt gondolom, hogy Jenőnek a kettes és hármas miséje már bárhol megállja a helyét liturgiai szempontból. Ezeknek persze volt prototípusa. 1969-ben adta elő a Mátyás-templom ifjúsági kórusa Szilas Imre húsvéti és karácsonyi beatmise kompozícióját. Ezek összetettebbek voltak Jenő kezdetekben írt egyszerűbb énekeinél (Volt egyszer egy király, Kisfiam, ülj ide mellém stb.). Szilas Imre Üdvözlégye – a beatmise betétdalaként – nagyon hamar sláger lett. Az Örvendjetek, vigadjatok spirituáléfeldolgozás is széles körben ismertté vált.
Szilas Imre a Vasárnapnak: Felajánlottam a tehetségemet Istennek
Az első beatmise a világon?
– Szilas Imre megkezdett munkássága a kommunista rendszer vallásellenes üldözése miatt azonban idehaza derékba tört. Te énekelted az ő beatmise darabjait. Mi lett a zeneszerzővel a későbbiekben?
– Szilas Imre 17 éves korában írta ezt a két miséjét. A Zeneakadémián végzett zeneszerző és orgona szakon. Később, mint ismeretes, disszidálni kényszerült éppen a beatmise miatt. A kommunisták halálosan megfenyegették, és szó szerint az életére törtek. Azt mondták, hogy „az olyat, mint a Szilas, ki kell irtani”. A zenész végül az USA-ban szerzett még egy zenei doktorátust, és ma is egy amerikai templom orgonistája. A 30-ik és az 50-ik évfordulón újra elénekeltük vele az ő személyes kíséretével mindkét beatmise kompozíciót. Nagyon nagy élmény volt, amelynek magam is részese lehettem, immár papként.
(Szilas Imre idehaza nem járt a Zeneakadémiára, csak a Bartók Konzervatóriumba. 1972-ben kényszerült kimenekülni külföldre. Az USA-ban telepedett le, ahol folytatta zenei tanulmányait. Orgonaművész és zeneszerző lett, valamint egyházzenéből doktorált. 1976 óta Los Angelesben él, ahol a Pasadenai Westminster presbiteriánus templom orgonistája és zeneigazgatója. Évekig tanított a Pasadenai egyetemen. Az ötvenedik évfordulóként megemlített bemutató valójában 2019-ben volt. A szerk.)
– Azt mesélik, hogy a világon talán a Szilas-féle kompozíció volt az első beatmise. Ez igaz lehet?
– Népmisék voltak Lengyelországban is. Százszámra születtek sokszor papi szerzőktől az ifjúsági énekek. Az ötvenes évektől se szeri, se száma az énekeknek és énekfüzeteknek. A varsói nagy zarándoklaton a saját fülünkkel hallottuk ezeket a dalokat a lengyel fiataloktól. Ezek jórészt a karizmatikus mozgalom énekei voltak.
Az egyház egyetemes szintre emelte a popzenét is
– Vagyis idehaza döcögősebben valósult meg a zsinati megújulás ezen a területen?
– Más népeknél ez a megújulási vágy magába foglalta a zsinati szándékot. Hadd idézzem az egyház liturgikus konstitúcióját:
„az egyház nem semmisíti meg a népek kincseit, hanem megtisztítja, felemeli és megszenteli.”
Olyan elemektől tisztítja meg, amely nem méltó hozzá. Felemeli egy bizonyos egyetemes szintre. Egy adott feldolgozást megszenteli, vagyis bevonja a liturgiába. Így született egy francia missziós atya jóvoltából a Missa Luba, illetve Latin-Amerikában a Missa Criolla, a híres kreol mise. Ezek a művek nagyon jól láttatják az egyház lelki munkáját a népek között. Az istentiszteletbe intergrálta az adott kultúrát. Ezek egyetemes kincseivé váltak az egyháznak, bárhol szívesen énekelik. Ilyen a mi Kodály-misénk is: bárhol a világon megállja a helyét.
– Idehaza mégis nagy küzdelem folyt ezen a téren. Ez minek volt köszönhető?
– Ami nálunk történt ebben a témában az egyfajta kultúrharc volt. Ahogy a hagyományos egyházi zenei elit egy része felvette a harcot a régi védelmében és az új ellen, amit egyesek gúnyoltak. Ugyanakkor érdekes volt, hogy Alberti Árpád, aki zenei tekintélynek számított, négyszáz magyar népdalt és más népdalokat leakkordozott. Ezeket papi találkozókon vagy tábortűznél énekeltük. Szenzációs megoldás volt.
– Fennállt a veszélye a hagyományrombolásnak a megújulás során?
– A régi értékeket természetesen meg kell őrizni. Ezzel mindenki egyetért, aki ismeri és ért a művészethez. Egy korszakváltáskor azonban érvényes, amit Szent II. János Pál pápa mondott:
tudni kell a régen jól bevált dolgokat is feladni, a lélek által adott hatékonyabb, új dolgokért.
Mondok egy példát: ha egy litániára már csak hárman jönnek el, akkor mást kell helyette kitalálni. Számtalan ilyen dolog született, újfajta imádságos és áhítati formák vagy a szentségimádás szokása és bevezetése. Tehát olyasmik, amik fontosak a mai ember számára, hogy a hitet elkezdjék újra növelni és megerősíteni bennük. Személyes tapasztalatélményekbe belevinni az embereket, hogy közben Isten jelenlétét megtapasztalhassák.
Liturgikus érvek kontra ifjúságpasztoráció
– Ezt a személyes tapasztalatot a hagyományos egyházzene nem volt képes megadni?
– A klasszikus darabok előadása inkább komolyabb koncerteseménnyé vált. Kétórás zenés mise, amihez már nincs türelme az embereknek. Ez mélyen hívő, ünneplő közösséget igényelne, ráérő és igényes embereket, de ez nehezen megy. Érezzük azt a feszültséget, ha egy ilyet tartanak egy nagy templomban, akkor várjuk, hogy mikor folytatódik már a mise, mikor fejezik már be a hosszúra sikeredett Benedictust.
– Ugyanez a koncertélmény nem áll fenn a gitáros, könnyűzenei stílusok esetében?
– A modern, egyszerű énekek megtartják a liturgikus szabályokat. Ez fontos is, hiszen erre hivatkoznak a konzervatív egyházzenészek.
A könnyűzenét szélesebb körben elfogadják a fiatalok, és ez az evangelizáció szempontjából fontos, hogy meg lehessen szólítani őket, mert ha nem, akkor üresjárat az egész.
Ifj. Sapszon Ferenc: Értékben gondolkodom és kétféle nyelvezetben
– A liturgikus szempontok mellett tehát léteznek evangelizációs érvek is?
– A hangszerek világa megváltozott. Ez nem véletlen. Az orgona helyébe lépett a gitár és a basszusgitár, a fuvola, a zongora, a triangulum, a dob, a csörgődobok stb. Ezek hordozhatók, és nem csak a liturgiában lehet használni, hanem akár kiránduláson, táborban, találkozókon és koncertek alkalmával.
Ádáz volt ez a harc. A régiek, a műveltek nem értették, hogy ez az „új dolog” nem egyházi zenei műveltség kérdése, hanem pasztorációs kérdés az ifjúság felé. Ha ez megszólítja és bevonja az ifjúságot, akkor elengedhetetlenül fontos.
– Sokan az elismert szaktekintélyek közül éppen azzal támadták a keresztény könnyűzenét, hogy az a pasztorációs szempontokat előnyben részesíti a liturgia kárára. A pasztoráció valóban fontosabb lenne?
– A legnagyobbak ezt megértették. Brenner Alajos atyát és Bárdos tanár urat meghívtuk egyszer a terézvárosi Szent Család-templomba annak idején. Ők ott meghallgatták az énekünket, és buzdítottak bennünket. Bátorították a fiatalokat, Jenőéket meg a többieket, hogy próbálkozzanak tovább, és fejlődjenek. Azt mondták, hogy ők már ezt nem tudják így csinálni, ők folytatták a klasszikus dolgaikat, ami nagyon jó volt. De ezzel együtt belátták azt, hogy ez egy pasztoráció tulajdonképpen, annak egy eszköze.
Sillye Jenő ötperces, dalok közötti katekézisei nagyon élők voltak, éppen a pasztorációs szempontból.
Ma már béke van az egyházzenében?
– Nem jogos a hagyományőrzők aggodalma, amikor azt tapasztalják, hogy minden az újról és a modernről kezdett szólni a pasztoráció jelszavával alátámasztva?
– A Mátyás-templomban, az ifjúsági kórusban mi mindenfélét, klasszikusat és modernet énekeltünk Tardy László karnagy vezetésével. Brenner atya Szent István kantátáját, amit a Szent István-évre írt, és egy 12 perces, négyszólamú nagy kórusmű. Bárdos-miséket, -kórusműveket, gregoriánt és klasszikusokat. Beethoven, Liszt, Kodály mellett azonban modern dolgokat is: Szilas Imre beatmise kompozícióját vagy Sári László egyszólamú miséjét.
– Ma már békesség van az egyházzenében ebben a korábban igencsak viharos kérdésben?
– Én úgy látom, a harcok elcsitultak, a sebek gyógyulnak, újabb és újabb együttesek indultak útjukra. Varga Attila, ti, a Gável fivérek és mások. Sok-sok új szerzemény született és újfajta programok, koncertek, szentségimádások, találkozók indultak el. Ez a két zenei világ, a modern és a hagyományos most már egymás mellett él tovább.
Az egységet a Jézus Krisztus egyházában lévő Szentlélek, és az eucharisztia közös ünneplése és vétele adja meg ebben. Mert Jézusban mindnyájan testvérek vagyunk, és dicsőítjük a mindenható Istent és az ő fiát, Jézus Krisztust. Ez ilyen egyszerű.
A popzene az egyházban is jó eszköz – Blanckenstein Miklós a Vasárnapnak
Értelmetlennek tűnő egyházzenei csatározások
– Említetted a Szent Család-plébániát, ahol mi is felnőttünk, ott kaptunk mindent útravalóként. Opálény Mihály atya ott szolgált a Szent Család-templomban, ami már a kommunizmus idejében az egyházi megújulás fellegvára volt. Itt működött Dobszay László egyházzenész-karnagy, és ugyanitt rendszeresen megfordult Sillye Jenő a legújabb műveivel. Hogy lehet az, hogy a plébánián megtapasztalható együtt létezés ellenére ennyire elmérgesedhettek a dolgok?
– Azt nem tudom. Annyit tudok, hogy például Szendrei Janka, aki azt hiszem ugyanahhoz az egyházzenei társasághoz tartozott, vezetett ilyen ifjúsági énekkart is. Szép volt. Mindenesetre az biztos, hogy Mihály az egységért próbált tenni folyamatosan.
– A hagyományos egyházzenészek nem ugyanazt az egységet akarták, és nem ugyanazt az egyházban való aktív életet akarták elősegíteni, mint a gitáros, popzenész kollégáik?
– Értelmetlennek tűnő csatározás volt ez az egész. Minden bizonnyal az egyházzenészek is az egyház életét akarták segíteni a művészetükkel, csak nagyon éles volt a kontraszt. Az új élet egyszerűsége kevésbé volt számukra befogadható. Miközben hozzászoktak a nívós, gregorián meg a többi éneklés stílusához, egyszerűen nem érzékelték, hogy itt nem zenei műveltség kérdése a tét, hanem hogy az ifjúság valahogy végre meg lett szólítva. Az ifjúság szívéből születtek ezek a dalok. Éppen ezért befogadták azokat, és megérintette őket. Én így éltem meg ezt a dolgot.
Beer Miklós püspök: Az egyházzenei kiszorítósdi nem lehet a jövő útja
Divide et impera kommunista módra
– Lehet, hogy a kommunisták érdeke volt, hogy minél jobban szembeállítsák az egyház iránt elkötelezetteket?
– Talán igen. Bizonyos szempontból magát a nagymarosi találkozót is ki akarták használni az egyházpolitikában. A Regnumot is szembe akarták állítani a bulányistákkal. Próbáztatták a püspökeinket, hogy melyiket fogadják el. A Vatikán is szervezett egy ilyen találkozót, nem emlékszem az esztendőre. A püspöki kar szinte teljes képviseletben eljött. Kilenc lelkiségi mozgalom jelent meg, és mindenki röviden bemutatkozott. Azon voltunk, hogy a püspökök tudomást vegyenek arról, hogy létezik az ifjúsági mozgalom, és van mozgolódás Magyarországon a lelki életben. Léteznek kisközösségek szép számban.
Már nem lehet nem tudomást venni róluk, rólunk. Fontos volt, hogy egységben maradjunk a püspökeinkkel.
Ebbe persze aztán az Állami Egyházügyi Hivatal próbált beleszólni, mert veszélyes volt számukra, ezt gondolták. Lékai László bíboros idejében ezért igyekeztek szembeállítani a Regnumot és a Bokor közösséget. A bíboros többször is pozitívan nyilatkozott a Regnumról. Hogy ezt a háttérből sugallták-e neki, vagy tényleg így érzett valamilyen tapasztalata folytán, nem tudom. Minket, regnumiakat mondjuk, úgy ahogy békén hagyott és respektált. Többirányú volt ez az egész csatározás, de az ellenség minden ilyet fel tudott használni, hogy rombolja az egyház közösségét. Én úgy érzem, hogy egy kicsit kemény volt velünk szemben az egyházzenei hagyományőrző ellenzék.
Egyházellenesség minden szinten
– Számomra ez az időszak egyáltalán nem egyértelmű. Hogy lehet az, hogy ugyanaz az egyházi elöljáró, aki engedélyezte a Szilas-beatmise bemutatását a Mátyás-templomban, kispapokat rúgott ki politikai elvárásoknak megfelelve?
– A Deák fiúkat?
– Talán őket, meg egyébként Balás Béla (Beton) szeminaristát, későbbi kaposvári, ma már nyugalmazott püspököt is. Tehát, hogy lehet ez a kettősség?
– Ilyen eltanácsolások általában alapvetően az állami részről jöttek. Ők diktálták, hogy kit kell eltávolítani, és ki maradhat.
– Ezek szerint a Szilas-beatmise, amelyet már te is énekeltél a Mátyás-templom kórusában, nem fenyegette a rendszert? Mégis utána miért akarták „kiirtani a Szilas-féléket”?
– Nehéz ezt megmondani ennyi év után is. Mindenesetre a kegyelem ezeken az utakon is működött. Szilas Imre miséjéből a televízióban volt egy húszperces bevágás, amibe – mondanom sem kell –, hogy a legritmikusabb részeket tették bele, hogy az átlagember számára visszatetsző legyen. Nem is tudom, hogy lehetett az, hogy a tévé egyáltalán ezt bemutatta. Sok ellenségeskedés volt körülötte mindenhol. Nem mentek ezek a dolgok olyan egyszerűen.
Az eucharisztikus Jézus győzött!
– Akármilyen okból is valósulhatott meg ez a bemutató és a tévéfelvétel, milyen üzenettel bírt ez az egész annak idején?
– Nagyon emlékszem rá, hogy a beatmise bemutatójának tévés felvételének egy pillanata nagy benyomást gyakorolt rám, és ugyanezt többektől visszahallottam. Miközben ment a zene, és a szentmise áldozási részét mutatták, azt lehetett látni, hogy nagyon sokan vették magukhoz az Oltáriszentséget. És ennek az áldozásnak valóságos természetfeletti hatása volt a tévén keresztül is – az istenellenes rendszer kellős közepén. Akárki akármit mond, egy biztos:
Jel lett ez a beatmise – eucharisztikus erővel.
Gável András
Született Alsóörs-Káptalanfüreden, 1940. augusztus 8., szentelték Esztergomban, 1968. június 16. Kisegítő a Bp., Szentlélek (XI. kerület) kápolnaigazgatóságon 1969, káplán Bp.-Oltáriszentség plébánián 1969–82, plébános Bp.-Törökőrön 1983–2015, plébániai kormányzó ugyanott 2015-2020, nyugállományban 2020-. Helyettes esperes 1989–95, esperes 1995–2005, é. esperes 2005-, tb. kanonok 2020-.
A liberális szenny százféle csatornán ömlik ránk – Sebők Sándor atya a Vasárnapnak
Ahol Isten dicsősége, ott a mennyország – Palánki Ferenc püspök a Vasárnapnak
Varga László karnagy: Gitáron is lehet szakrális zenét játszani, és orgonán is profánt
Erdő Péter: Tanúságot tesznek a különböző zenei stílusok egységéről
A kiemelt kép forrása: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye honlapja
