„Mind beférünk alá” – így hangzik a Tetőtér zenekar mottója, szlogenje. A kérdés már csak az, hogy a Katakomba klubba is beférünk-e majd mind, hiszen a budapesti zenekar ott is megmutatja magát április 20-án, szombaton.
A zenekar dalszövegeiben jellemzően megjelenik a hit, Isten és a vallás helyzete, szerepe, s nem áll tőlük távol a társadalomkritikai attitűd sem, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen itt van velem Nagy Lajos a formáció dalszerzője.
A Pengető rovatban sok más, a keresztény könnyűzenéről szóló tartalmat találhatnak olvasóink.
Mikor alapítottátok a zenekart, és milyen megfontolás, motiváció, cél lebegett a szemetek előtt?
A zenekar több tagja pár évvel ezelőtt együtt dolgozott tanárként egy művészeti iskolában, Herceghalmon. A tanórákat követően néha összejöttünk ketten-hárman, és saját dalokat raktunk össze. Amikor ezek száma már elért egy kritikus mennyiséget – ez 2022 nyarán történt – azt mondtuk, hogy ezt már be lehetne mutatni egy élő koncerten is. Ekkor kezdődött a Tetőtér.
hirdetésMesélj egy kicsit a zenekari tagokról. Hol találkoztatok, és ki milyen szerepet tölt be a zenekarban?
Hattagú zenekarunkból gyakorlatilag szinte mindenkit a tanításon keresztül ismerünk. A kezdetek kezdetén egy dal úgy született, hogy hoztam szövegeket és dalötleteket, melyeket a zenekar gitárosával, Bencével öntöttünk végső formába. A zenekar kibővülésével ez mára megváltozott. A dalötletek alapján, a próbán már mindenki hozzáteszi a részét. A zenészek viszonylag szabad kezet kapnak a hangszerelésben, a zenei megformálásban. Ez azért is fontos, mert szeretjük, ha a zenekar minden tagja megtalálja magát a dalban, ami a közös munka révén áll össze egy egységgé.
A „Mind beférünk alá” szlogen kellemesen hangzik egy olyan világban, ami talán egyre polarizáltabb, megosztottabb körülöttünk. Miért pont ez lett a mottótok?
Kezdetben nagyon sokféle stílusban alkottunk. Az első három dalunk egy bluesnóta, egy ballada és egy funky-pop dal volt, rapbetétekkel fűszerezve. Azóta kissé egységesebb lett a stílusunk, de a szlogennel azt akartuk kifejezni, hogy bár valóban sok minden megoszt minket a világban, de a zene, és különösen az élő zene, lehet egy olyan kapocs – traptől a jazzig -, amely összeköt minket.
Említetted, hogy a vallás, Isten és a hit gyakori eleme a dalok tartalmának, viszont talán nem lehet a klasszikus „dicsőítő zenekar cédulát” ráakasztani erre a felállásra. Ti hogyan definiálnátok magatokat ebből a szempontból?
A zenekar számára az is fontos, hogy ne csak a lábakat, de a lelkeket is próbálja megmozgatni. A funkys, popos hangzás mellett gyakran előkerülnek „filozófikusabb” dalok az emberről, helyéről a világban, kapcsolódásáról múlthoz, jelenhez és az Istenhez; végső soron olyan kérdések ezek, melyekre a mindennapi rohanás mellett mindenki egy életen át próbál válaszokat találni. A zenén keresztül mi is ezt tesszük.
„Látom az őserdőt, látom a jéghegyet / Látom, hogy családok szakadnak, ég veled / Látom az egódat, látom, hogy irtó nagy / Látom, hogy Istenek nevében gyilkolnak / Látom, nincs közösség, látom, hogy magad vagy / Látom, hogy milliók képernyőn tapadnak / Látom a pazarlást, látom, hogy éheznek / Látom, hogy nagy népek esnek kis népeknek / Látom a rombolást, látom, hogy lángra gyúl / Látom, hogy egy testvér, másikat hátba szúr / Látom, ki fegyvert gyárt, s látom a halottat / Látom, hogy nem tetszel magadnak, ahogy vagy” Ezek a sorok szerintem nagyon jól rávilágítanak sok, a világunkban jelenleg zajló egyéni és társadalmi szintű krízisre. Úgy érzed van még visszaút ezekből vagy megállíthatatlan folyamatokról van szó és ti a vészharangot kongatjátok?
Én mindenekfelett optimista vagyok. Azt gondolom, Isten is az volt, hiszen megteremtette az embert, minden hibájával együtt. Mi csak annyit tehetünk – ahogy Micsoda Frizkó című dalunkban is elhangzik: „meglátod magad ma éjjel egy görbe tükörbe” -, hogy tükröt tartunk a ma embere elé, reménykedünk, hogy az egyén meglátja magát benne, és ha nem tetszik, amit lát, próbál változtatni. És igenis higgyünk benne, hogy ez nem pusztába kiáltott szó.
Hogyan jelent meg az élő hit az életedben? Volt egy konkrét történés, esemény, akár eseménysorozat, ami a fordulópontot jelentette számodra az Istennel való kapcsolatban?
Istennel hajdúböszörményi nagymamámon keresztül ismerkedtem meg, aki, amint azt Viki a Pacsirta című dalban énekli, „elvitt a templomba” gyermekkoromban. Kiskamaszként persze az ember messzebbre sodródik Istentől, de amikor kezdődik a nagybetűs élet állandóan válaszokat keresünk a mindennapi kihívásokra. És a legjobb válaszok Istennél találhatók.
Egy éve jelent meg az első nagylemezetek, ami számos hozzám közel álló dalt tartalmaz. Esetleg vannak még a fiókban készülőfélben lévő szerzemények, amiket a közeljövőben hallhatunk? Dolgoztok új anyagon a háttérben?
A zenekar „legnagyobb problémája”, hogy jóval több dala van, mint ideje. De a viccet félretéve az új dalokat gőzerővel próbáljuk, közülük néhányat már biztos, hogy a Katakombában is játszani fogunk. Jelenleg arra törekszünk, hogy minél előbb legyen egy másfél órás, saját dalokból álló élő műsorunk, amit minél több helyen megmutathatunk.
Milyen terveitek vannak még erre az évre koncertek, megjelenések tekintetében?
A zenekar tavaly nyár végére állt össze koncertképesre. A tél folyamán készítettünk egy hét videóból álló Live Session felvételt saját dalainkból, melynek első darabja Ölelj meg címmel már látható a Tetőtér YouTube-csatornáján. Emellett próbálunk minél több helyre eljutni, de kiemelném, hogy az idei évben – előreláthatólag július 10-én – a közönség az EFOTT-on is találkozhat velünk.
Mit üzennétek azoknak, akik érdeklődnek az április 20-ai koncertetek iránt?
Az élő zene varázsa és ennek közös megélése nem pótolható otthoni zenehallgatással. Hívunk mindenkit, jöjjön, ismerkedjen meg a Tetőtérrel, a zenéken keresztül gondolkodjunk együtt a világ dolgairól, Istenről, és éljük meg a közösség nyújtotta kapcsolódást. A jó hangulatról mi gondoskodunk.
Címlapkép: A Katakomba Pengető színpadán játszik április 20-án a Tetőtér zenekar. Forrás: szervezők
