Gável Gellért: Zenei korszakváltásban vagyunk

Svédországban felismerték, hogy a könnyűzenét oktatni kell a zeneiskolákban is minden szinten. A svéd zeneipar állami bevétele 1 millió euró – évenkénti 15 százalékos növekedéssel. A könnyűzene és a komolyzene egyenrangú, kollegiális viszonyba kerültek egymással. A világban megtapasztalható zenei korszakváltás egyházi vetületéről beszélgettünk Gável Gellért, Szendrey Karper László díjas gitárművésszel, aki számos keresztény könnyűzenei, liturgikus és evangelizációs, illetve dicsőítő mű szerzője.

Vasárnap.hu: Az egyházzenei körökben igen gyakran hallani arról, hogy az egyházi könnyűzene nem éri el azt a szintet, amellyel a szent liturgia szolgálatába állhatna. Honnan ered ez a belső feszültség?

Gável Gellért: Sokáig valóban úgy gondolkodtunk idehaza, a saját köreinken belül, hogy az egyházban megszólaltatott, könnyűzenei műfajban komponált szerzemények alantasak. Színvonaluk és világi jellegük miatt idegenek a szakrális környezettől. Az első jelentős katolikus könnyűzenei megszólalást az 1960-as évek végén a Mátyás templomban bemutatott, Szilas Imre szerezte beat-mise jelentette. Ám aztán újra csak búvópatakokként létező megszólalások szolgálták a közösségeket – a legtöbb esetben illegalitásban és a kommunista, illetve a félelemmel telt egyházi körök ellenőrzésétől elnyomottan.

Valódi fejlődés a rendszerváltás előtt a keresztény könnyűzene oktatása terén nem indulhatott el, pedig igény az lett volna rá. Aki templomban gitározott, egy kicsit rendszerellenesnek is tartották.

Az idősebbek beszámolói is azt erősítik meg, hogy valóban nem volt veszélytelen akkoriban e műfajjal kacérkodni. Ettől függetlenül a bátrak hitének és művészetének köszönhetően a műfaj Magyarországon is életben maradt, de jókora lemaradással küzd mind a mai napig. Ezért a hivatalos egyházzenei tekintélyeknek nem volt bonyolult feladat rámutatni a rejtett, ám annál virágzóbb műfaj gyengéire.

Vasárnap.hu: Ez a feszültség nem látszik oldódni napjainkban? Egyházzenei pályázatokon könnyűzenei műveket is kiemelkedő helyen díjaztak nem is olyan rég?

Gável Gellért: Látni egyfajta elmozdulást és szemléletváltást ebben a kérdésben, de megfelelő hozzáállás még nemigen tapasztalható. Fontos észrevennünk azonban, hogy itt nem egy egyházon belüli, a világtól elszigetelt problémáról van szó. A magyar könnyűzene 1968-ra olyan mértékben kivirágzott, hogy ha az addigi fejlődés támogatást kap, akkor ma ott tartanánk mondjuk, mint a svédek. Svédországban állami szinten ismerték fel a könnyűzenei oktatás szükségességét. A kulturális bevételek jelentős hányadát adják ma is a könnyűzenei koncertekből befolyó összegek. Lars Andresson tanulmányából tudjuk: a svéd zeneipar állami bevétele 1 millió euró – évenkénti 15 százalékos növekedéssel. Ennek 22 százaléka zeneszámok rögzítéséből, 25 százaléka jogdíjakból, 53 százaléka pedig a koncertek bevételeiből származik. Svédországban tehát nem véletlen, hogy a koncertlátogató közönség kialakulása érdekében a 18-35 éves korosztályt zenei szempontból elkezdték kiművelni.

A kormány felismerte: ha támogatják a könnyűzenét értő és ismerő újabb generációkat, lesz közönsége a minőségi könnyűzenei koncerteknek.

Vasárnap.hu: A komolyzene ezek szerint leáldozóban lenne?

Gável Gellért: Nem. Semmiképpen sem beszélhetünk ilyen tendenciáról. De azt látnunk kell, hogy milyen zene foglalkoztatja az embereket. Mit hallgatnak szívesen? Ez a könnyűzene valamelyik ága általában. Emiatt a kortárs zene a könnyűzene lett. Ez vesz körbe bennünket mindennap. A svédek éppen ezt ismerték fel időben, és ma az állami bevételek között kiemelt helyet foglal el a kreatív iparágból származó forrás. Ha ugyanezt a magyar kormány is meglépné, hasonló vagy még jobb eredményekre juthatnánk, hiszen a magyar gyerekek zenei tehetsége valóban páratlan. A tehetségbe fektetni minden időben jövedelmező beruházás volt.

Vasárnap.hu: Együtt tud élni a komolyzene és a könnyűzene az oktatás területén?

Gável Gellért: Sajnos a komolyzenei oldalt alapvetően jellemzi az identitásféltés. Egzisztenciális félelem tapasztalható a komolyzenét művelők táborában, annak ellenére, hogy a több szintű könnyűzenei oktatás hiányában megélhetés és létezés szempontjából leginkább a könnyűzenészek fenyegetettek jelenleg.

“Folklór szinten”, szájhagyomány útján működő könnyűzenei oktatás működik ma is.

A komolyzene arra hivatkozik, amikor kiiktatja a könnyűzenét, hogy az kvalitásában nem értékelhető magas fokon, vagyis alantas. Pedig ha egyenrangú félként tudnák elfogadni egymást a könnyűzenével, csodálatos összmunka jöhetne létre. Meg tudnák osztani egymással szakértelmüket a zeneoktatás minden szintjén. Természetesen a könnyűzene sokszor azért híg, mert éppen az említett oktatás hiányzik. A zenei törvényszerűségek lejegyzése és rögzítése még hiányzik. A zene alapirányai nincsenek lefektetve, amelyre a könnyűzenei specifikumokat lehetne alapozni.

Vasárnap.hu: Ha ez a műfajok közötti konszenzus megvalósulna, az egy új korszakot jelentene a zenében?

Gável Gellért:

A könnyűzene kortárs zenei jellege azt mutatja számunkra, hogy megtörtént egy zenei korszakváltás, amely már korábban elkezdődött, és ma nagyon erősen érezhető.

A régi műfajok megtartása nagyon fontos szempont, de a különböző műfajok egymást való erősítése elengedhetetlen.

Vasárnap.hu: Hallani olyan elgondolást, amely a könnyűzenét egyfajta előszobaként kategorizálja. Valóban így lenne?

Gável Gellért: Téved, aki – megengedően – ugrópallónak tekinti a könnyűzenét a komolyzene irányába, mert itt nem alá és fölérendeltségről kellene beszélni, hanem különböző stílusokról. Mindenkinek el kellene ismerni, hogy zenei korszakváltás van folyamatban. Az állami törekvések is kezdik ezt felismerni például a svédeknél vagy Németországban. Nem megbántva senkit, de fel kell tenni a kérdést, hogy komolyzenei koncertre hány fiatal megy el?

Vasárnap.hu: Idehaza semmiféle kormányzati felismerés és törekvés nem létezik a könnyűzenei oktatásra nézve?

Gável Gellért: De igen, van valamiféle felismerés és igyekezet.

“Legyen a könnyűzene is mindenkié!” – így szól például az NKA Hangfoglaló Kuratóriumának “Hangszert a kézbe” elnevezésű projektszlogenje,

amely a kodályi mondat – “legyen a zene mindenkié” – továbbgondolása és kibővítése. Ezeket a megkezdett folyamatokat lenne érdemes szélesíteni, bővíteni minden szinten – akár a keresztény könnyűzene stílusára is kiterjesztve.

Szent Cecília és a “gitáros angyal” szobra az Esztergomi Bazilikában (Fotó: Penyigei László)

Vasárnap.hu: Lehet, hogy összefüggés van az egyházi és világi könnyűzene 1968-as magyarországi fejlődési csúcsában és a ma tapasztalható, már említett “korszakváltásban”?

Gável Gellért: Napjainkban hasonló jelenség fedezhető fel, mint 1968-ban. A könnyűzene és a keresztény könnyűzene fejlődésnek indulása megint együttes jelenség.

Vasárnap.hu: Lehet esély arra, hogy az egyházi könnyűzene a hagyományos egyházzene mellett méltó és elfogadott helyet kaphasson?

Gável Gellért:  Nem az egyházi könnyűzene és komolyzene között kell elsősorban a feszültség okát keresnünk, hanem mélyebbre kell ásnunk.

A ma tapasztalható egyházzenei problémák valós gyökere az általános értelemben vett komoly- és könnyűzene ellentétéből fakad.

Meg kellene érteni, hogy a nyugaton látható kulturális befektetéseknek valóságos alapja van, amely miatt a könnyűzene oktatása kiemelten támogatandó feladattá kellene, hogy váljon.

Vasárnap.hu: Egyházi nyitás egyáltalán nem érezhető a könnyűzene irányában?

Gável Gellért: Érezhető, de egyáltalán nem teljes ez a fajta műfajok között. Amíg alá és fölérendelt viszonyokról beszélünk, nem várható érdemi előrelépés.

A keresztény könnyűzenei képzés és oktatás hiánya miatt a “gitáros” műfaj éppen csak a megtűrt kategóriában él meg a hivatalos egyházi trendek alapján.

Egy szentmise szolgálatát éppen hogy el lehet látni a könnyűzenei repertoárból a műfaj eszközeivel, de egy összetettebb, nagyobb ünnephez kötődő liturgia zene szolgálatát a könnyűzene még nem tudná ellátni megfelelő módon. Nem biztos, hogy egyébként ez a könnyűzenei megszólalások feladata kell, hogy legyen. De szerintem azért nem lehetetlen vállalkozás.

Vasárnap.hu: Elképzelhető, hogy az egyház hagyományos zenei kincsei együtt élnek a kortárs zene, jelen esetben a keresztény könnyűzene formáival?

Gável Gellért: A gregorián dallamok az egyház gyönyörű kincsei. Nem eretnekség azt állítani, hogy

a gregorián a könnyűzenéhez sokkal inkább közelebb áll,

mint mondjuk a romantika stílusában keletkezett művek. A harmonizálása és a zenei szerkesztésmódja a könnyűzenei szerkesztésmód logikájának előképének is felfogható. Az összhangzattanszerű kíséretekben egy hang alatt több akkordváltás történik. Ezzel szemben a gregorián több hangot énekel egy konkrét akkord fölött. Vagyis hosszabb ideig szól egyetlen harmónia. A könnyűzenének is ez a lényege: egy harmónia sokkal tovább szól, és nem negyedenként vagy nyolcadonként változnak a harmóniák. A népénekek esetében egy adott negyeden legalább két harmónia van.

Vasárnap.hu: Ha ez így van, akkor a gregorián és a könnyűzene hamarabb egymásra találhat?

Gável Gellért: El tudom képzelni, hogy az adott gregorián ámbitusokat nem orgonakísérettel látjuk el, hanem mondjuk gitárral és hegedű segítségével. A hangszerelésen nagyon sok múlik. Egy adott gregorián dallamsorral ellátott liturgikus éneket miért ne lehetne akár gitárral kísérni?

Vasárnap.hu: És a ritmus jellemezte könnyűzenei kíséret “befér” majd a templom falai közé?

Gável Gellért: Minél nyitottabb a szív, annál kevésbé zavaró a beat és annak lüktetése. A szívek dinamikájával kell és lehet az egyházi zene – és azon belül az egyházi könnyűzene – kérdését kezelni. Az egyházzenében is korszakváltáshoz érkeztünk el.