Woodstock után már semmi sem volt ugyanaz

Az eseményről nem lehet úgy beszélni, mintha csak egy egyszerű hippifesztivál lett volna. Magába sűrítette az ellenkultúrát, a polgárjogi küzdelmeket, a szexuális forradalmat – mondta el a Mandinernek Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró, aki szerint Woodstock olyan zenei, kulturális és életfilozófiai mozgalmat jelentett, amely nélkül az elmúlt hatvan év kultúrtörténete értelmezhetetlen. Talán nem véletlen, hogy ugyanebben az időszakban a keresztény könnyűzene területén is dinamikus fejlődés vette kezdetét.

Jávorszky Béla Szilárd a Mandiner kérdésére Woodstock jelentőségével kapcsolatban rámutatott: diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno, benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál azóta is az álmok, a remények, a végérvényesen és visszavonhatatlanul elmúlt ifjúság szimbóluma.

A zenei szakíró úgy véli, hogy a hippifesztivál alapjaiban határozta meg a későbbi nemzedékek gondolkodásmódját, amennyiben egy új, felnövekvő generáció élhetőbb világról szóló utópiáját álmodta.

A hippimozgalom – melynek amúgy se vezetője, se főideológusa nem volt – kétségkívül a korszak legfontosabb ifjúsági szubkultúrája. Nyilván az akkori fiataloknak csak egy része kapcsolódott bele – mondta Jávorszky Béla Szilárd, felidézve, hogy a fesztiválon, egy-két fellépő kivételével, mindenki jelen volt, aki a popszakmában valamit is számított.

Woodstock után már semmi sem volt ugyanaz, mint előtte; ezt erősítette meg a fesztiválról készített mozifilm is, és a képben és hangban történt alapos dokumentálás, amely meghatározta az esemény utóéletét és segítette az új filozófia elterjedését is – mondta el az interjúban a zenei szakértő.

Az interjúban elhangzottakhoz kapcsolódva hozzátehetjük: a hippijelenség kezelése a magyarországi rendőrségnek is fejtörést okozott a kommunista rezsim idején. A korabeli titkos jelentések beszámolnak róla, hogy a rendszer belső stabilitásáért felelős szervek hogyan keresték a megfelelő stratégiát az egyre terjedő mozgalom kezelésére.

Korábban már írtunk arról, hogy a szinte ugyanabban az évben induló magyarországi könnyűzene első emblematikus eseménye, a Szilas-mise Mátyás templomi bemutatójára érkező fiatalokról milyen titkosszolgálati jelentések születtek. A hatóság a beat misére igyekvő fiatalokat figyelte meg, akikről azt gondolták, hogy az Illés koncertjére igyekeznek a Mátyás templomba.

Ugyanilyen figyelemmel kísérték Sillye Jenő, Ferenczy Rudolf (Dax) vagy Győri János Sámuel zenei tevékenységét, vagy akár a nagymarosi találkozók jámbor alkalmait, ahol az újonnan születő egyházi keresztény könnyűzenéé volt a terep. Az ilyen és ehhez hasonló, alulról építkező alkalmakból olyan nagy méretű keresztény könnyűzenei mozgalmak indultak el, mint a mai napig létező és egyre nagyobb tömegeket vonzó, felekezetközi Ez az a nap fesztiválok.

A felfedezhető időbeli és keletkezésbeli párhuzam Woodstock és a keresztény könnyűzene magyarországi elindulása között elgondolkodtató.

Míg az amerikai fesztivál a lázadás és a vágyott szabadság nevében számos devianciát is magával hozott, addig a keresztény könnyűzene elindulása, és későbbi fejlődése a keresztény egyházak belső megújulását eredményezte a fiatalok egyre mélyebb hitbeli elköteleződése révén.

A teljes interjú a linkre kattintva olvasható.

 

Forrás: Mandiner; Fotó: nullahategy.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre