Balás Béla nyugalmazott kaposvári püspök homíliájában örömének adott hangot, hogy jelen lehet ezen az alkalmon. Visszaemlékezésében saját papi hivatásának kezdeteit idézte fel. Naiv lelkesedéssel úgy gondolta, hogy az általa választott papsággal a mennyország kapuja nyílik meg előtte. Ám nem így történt.

– Kinyílt az ajtó, de nem azért, hogy bemehessek, hanem azért, hogy kirúgjanak. Egy új ajtó nyílt előttem. „Jóakaróim” elintézték nagy titokban, hogy Lábatlanra kerülhessek, mert „ott befogad a Sanyi bácsi” (Major Sándor atya). Hát az aztán egy betyár világ volt! – mesélte Balás püspök.

Balás Béla, a Major Sándor atyáért és az ifjúsági találkozókért 2019. november 9-én hálát adó szentmise főcelebránsa; Fotó: Révuti Norbert

– Kívül por, kosz, unalom, hitetlenség, füstölgő gyárak. Kétségbeesett szülők, akiknek szemük előtt mentek tönkre a gyerekeik. Volt olyan év, amikor 40 öngyilkos volt a „magyar Ruhr-vidéken”.  Ez volt kívül.

Kinyílt az új ajtó, és beleláttam, hogy mi van mögötte: a mennyországnak egy csücske, egy darabja

– utalt a szónok a lábatlani plébánia belső világára, ahol Major Sándor atya plébánosként szolgált. – Az igazság mellé megkaptam a jóság egy példányát, a szép szeretetet. A példát, hogy hogyan lehet a mennyországot megőrizni legalább a kerítésen belül. Minden a szívből kicsorduló csoda volt Sanyi bácsi körül.

hirdetés

Este héttől tízig a szobámban föl-alá járkáltam, és az akkor még megtapasztalható sok csendben azon gondolkodtam, hogy ez az egész egy isteni jelzés lenne, hogy nem a papi utat kellene járnom? De bármennyit is töprengtem, arra jutottam, hogy nincsen jobb megoldásom. Maradtam. Különös fény és romantika vette körül ezt a hirtelen kerekedő étvágyat.

Rájöttem, hogy nem az ajtókkal kell bajlódnom. A János evangélium 10. fejezetének hetedik versében az áll: „Jézus az ajtó”. Jézus nincsen hozzákötve semmilyen intézethez. Nem mintha a papnevelő intézet rossz hely lenne. Ott Lábatlanban nekünk Jézus volt az ajtó, és mi megtaláltuk őt. Az egész plébánia lassan-lassan újjászületett. Tanultam, vizsgáztam. Egy gyakorló évnek bizonyult az egész. Kitűnő előiskolája volt a dunakanyari magas színvonalú életnek – összegezte a kezdetekről tanúskodva Balás Béla püspök.

Sillye Jenő a Kismarosi katolikus templomban énekel 2019. november 9-én; Fotó: Fotó: Révuti Norbert

– A Szentlélek úgy rendezte, hogy rövid időn belül ez a két nagyszerű ember találkozzon éppen Kismaroson. A többi már történelem. Kettejük életműve gazdagította tegnap is, ma is az egyházat – fogalmazott az ünnepi esemény kommentátora, utalva az ötven éve gitárral Isten dicsőségére dalokat komponáló Sillye Jenőre és a Lábatlanból Kismarosra helyezett Major Sándor atyára.

– Veletek együtt szeretnék örülni, és elhinni, hogy

ami a Jóisten szándéka szerint történt, egy csoda volt. Innen Kismarosról elindulva a Jóisten egy csodálatos szép tervet valósított meg

– mondta el ünnepi beszédében Beer Miklós nyugalmazott váci püspök, aki a Szentírás szavaival úgy fogalmazott: „nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk”.

Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök a 2019. november 9-én Kismaroson tartott előadása közben; Fotó: Révuti Norbert

A nyugalmazott váci főpásztor Zakariás próféta bibliai esetére utalva kifejtette: – Ahogyan a próféta Jeruzsálembe tartott, mindazok, akik vele és társaival találkoztak, belekapaszkodtak a köpenyükbe, mondván, „hadd menjünk veletek, mert veletek az Isten”. Beer Miklós püspök szerint ugyanez történt itt Kismaroson, majd pedig átköltözve Nagymaroson

az ifjúsági találkozók során: láthatták, hogy „velünk van az Isten”.

– A kezdetek óta már a második, a harmadik nemzedék is itt van közöttünk. Mindannyian valamit megsejtettek abból az örömből és élményből, amit kaptatok – mondta Beer Miklós Sillye Jenőnek és azoknak, akik a kezdetektől részesei lehettek mindannak, amit Isten kibontakoztatott Kismarosról az egyház életében, a kommunizmus kemény éveiben.

Sillye Jenő és unokája (b) a háttérben 2019. november 9-én a kismarosi katolikus templomban, a liturgikus zenei szolgálat közben; Fotó: Révuti Norbert

– Amit ötven évvel ezelőtt átéltünk, a mostani körülmények között is reményt tud adni. Hirdetnünk kell az örömünk okát, ám ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha hagyjuk, hogy a Lélek vezessen.

Kismaros és Nagymaros nem egy tudatos és okosan kigondolt közösségszervező program hatására jött létre, hanem a Lélek vezetése által.

A hetvenes évek Magyarországán, amikor még börtönben voltak katolikus papok, nagy bátorság kellett mindehhez. Nem tudhattuk, hogy mi jön ki ebből – emlékeztetett Beer Miklós püspök.

Ünnepi hálaadás 2019. november 9-én a Kismarosról elindult találkozók kezdeteire és az ott szolgáló Major Sándor atyára emlékezve; Fotó: Révuti Norbert

Kapcsolódó írásaink:

Jézus az én orvosom és békességem – Sillye Jenő a Vasárnapnak

Hadi Ferenc: A fiatalság nem függ az életkortól a Nagymarosi Találkozókon

Sillye Jenő: Boldogság, öröm volt az életem!

Kiemelt kép: Révuti Norbert