Isten akkor jelenik meg az életünkben, ha eltűnik a szemünk elől – András testvér Taizé közösségéből a Vasárnapnak

Sokan zarándokoltak már el a Taizé-i közösségbe, hogy elmélyítsék kapcsolatukat Istennel – esetleg lelki békességre vágyakozva indultak úrnak, vagy valamilyen fontos válasz után kutatva. A koronavírus-járvány idején azonban nem érkeznek látogatók. András testvér szerint – aki magyarként van jelen a hetven tagú közösségben – ebben az időszakban is fontos felfedezünk Isten jelenlétének különböző szintjeit.

– Milyen érzés tölt el most, hogy senki nem érkezik hozzátok a járvány miatt?

– Ebben az időszakban több száz fiatal szokott itt nálunk lenni. Most nem lehet itt senki, ami eléggé szokatlan. A szerzetesközösségben hetvenen élünk. A járvány elleni védekezés miatt a közösségen belül is kisebb csoportokra oszlottunk fel, igazából egymást se nagyon látjuk. Különböző házakban lakunk, ehhez igazodva osztjuk be a heti imádságainkat is. 

– Annak idején mi vonzott téged Taizébe?

– Érettségi után egy teljes éven át önkéntesként már voltam itt. Akkor nem állt szándékomban ennél hosszabb időre maradni. Néhány évvel később, amikor Budapesten került megrendezésre a Taizéi Találkozó, felidéződött minden itteni élményem. Úgy éreztem, folytatnom kell, amit akkor kaptam. Hiányzott volna, ha csak úgy vége szakad az egésznek. Többre vágytam. Ebben a hiányban fedeztem fel: Isten arra hív, hogy visszajöjjek Taizébe. Az egész annyira valószínűtlennek tűnt; korábban sose gondoltam volna, hogy ne legyen családom, vagy ne Magyarországon éljek. Ebből világosan láttam, hogy a hívás Jézustól van bennem.

– Mit tud adni a mostani helyzetben a közösségetek lelkisége?

Roger testvér mindig úgy fogalmazott, hogy a közösségünknek nincsen kimondott lelkisége. Ehelyett inkább az evangéliumra hivatkozott. Az örökfogadalmunk szövegében is benne van, hogy

nem a látás, hanem a hit által

szeretnénk előrébb jutni, Ábrahámhoz hasonlóan. Ez a gondolat most különösen is előtérbe került, hiszen azt sem tudjuk, mi lesz egy hónap múlva. Ám ebben a helyzetben is igyekszünk meghallani, mit mond az Isten. 

– Ennek volt része a feltámadási éneketek a fiatalok virtuális kórusának előadásában?

– Húsvéthoz kapcsolódóan Jézus feltámadásának örömhírét osztjuk meg egymással minden évben. A húsvéti hitünk megélése a közösségünkben állandóan a középpontban van. Péntekenként a kereszt körül imádkozunk. Szombaton kis gyertyákkal ünnepeljük a feltámadást.

A taizéi közösség a feltámadás dalával átölelte a bolygót

– A feltámadás biztatás tud lenni a csüggedt, reményvesztett keresztényeknek?

– Ebben az időben sokat olvassuk a feltámadás utáni evangéliumi részeket. Az emmauszi tanítványok esetében, a történet végén Jézus jelen is van meg nem is. Eltűnik, de máshogy lesz jelen ugyanabban a pillanatban. Ez a mostani időszak segíthet nekünk felfedezni Isten jelenlétét azokon a jeleken túl, amelyekhez hozzá vagyunk szokva. Más módokon kell keresnünk Istent. A buszon, a villamoson, az utcán, abban az emberben, aki mellett esetleg csak elhaladnánk, valamiféleképpen Jézus nézhet vissza ránk. Mindig elcsodálkozom az ő diszkrét jelenlétén. Én egy olyan Isten látok, aki biztat bennünket és növekedni hagy. Ha nincsen kézzel foghatóan jelen, akkor az csak azért van, hogy segítsen: több teret enged a bizalomnak.

Ha nincsen ismeretlen, akkor nincs tere a bizalomnak.

A bizalom ellentéte a kétely. E két pólus között ingázhatunk. Minden nap újra felfedezhetjük Őt az ismeretlenben – a nem láthatóban haladhatunk előre nem a látás, hanem a hit által. Ez érettebb kereszténységet feltételez.

Isten soha nem akarja a szenvedést, nem szerzője a rossznak. Isten minden helyzetben tud hozzánk beszélni, ahogyan a zárt ajtók mögött Jézus is megjelent az apostolok közösségében. Ő mindenhol jelen tud lenni. Fel kell őt fedeznünk! Akkor tud igazán jelen lenni az életünkben,

ha eltűnik a szemünk elől.

– Jézus jelenlétét a szentmisék nélküli, karanténban töltött időszakban a közösségi szinteken, a családon belül tudjuk leginkább felfedezni. Számotokra minden nap megélt valóság a keresztények felekezetközi egysége?

– Keresztényként vagyok jelen a közösségben, katolikus gyökerekkel. Isten jelenlétét sok esetben megláthatjuk az Eucharisztián túl is. Ám az Oltáriszentség felekezettől függetlenül, az egész közösség számára nagyon fontos. Roger testvér, jóllehet protestáns családból származott és onnan kapta a hitét, úgy fogalmazott, hogy „kiengesztelte magában a családjának protestáns hitét a katolikus egyház hitének misztériumával”. Vagyis úgy lehetett jelen a katolikus egyházban, hogy nem tagadta meg a protestáns mivoltát. Ezért ő és a többi testvér is rendszeresen magához vette az Eucharisztiát. A közösségünk számára nagyon fontos az egység.

Az Eucharisztia az egység szentsége is, ezért az számunkra mindennapos valóság, felekezettől függetlenül.

Az ideérkezőkön érezzük, hogy ez a szentség néha még sebet jelent. Nem mindenki fogadja ezt az ajándékot ugyanúgy.

Gável András

A kiemelt képünket Tatjana Splichal készítette.

Iratkozzon fel hírlevelünkre