Ferenczy Rudolf – közismertebb nevén: Dax – a hazai keresztény katolikus könnyűzene hőskorszakának egyik nagy alkotója. Feleségével egész életüket a gyerekek nevelésének szentelték. Ugyan saját, vér szerinti gyermekük nem születhetett, viszont annál több, szívükben sajáttá fogadott fiút és lányt tanítottak meg a „természetes” tiszteletére, valamint Isten és egymás szeretetére. A fogadott gyerekek fogadott unokái ma is szívesen időznek náluk, mert az el nem múló értékek békességét sugározzák nekik.
– Mit tettetek, miután kiderült számotokra, hogy nem lehet saját gyermeketek?
– Természetes úton nem lehetett saját gyermekünk. Tíz éven keresztül próbálkoztunk az orvosok tanácsai szerint, hátha mégis. De közben az életünk nem állt meg. Nagyon korán bekerültünk az egyházi körökbe. Annak idején, még a kommunizmusban, a gyerekekkel a templomokban nem tudott senki sem igazán foglalkozni. Mi azonban kéznél voltunk. Felvállaltuk, hogy törődünk velük. Az esztergomi „Kerek templomban” az atya teljesen ránk bízta az összes gyereket. Gitároztam nekik, nyaranta táborba vittük őket vagy kirándultunk velük. A későbbiekben, akármelyik plébániához is tartoztunk, folytattuk ezt a tevékenységet. Borlberitz Pál atya is kérte a segítségemet a gyerekekkel való foglalkozás területén. Bajóton közel húsz éven át jártak hozzánk a gyerekek. Betlehemeztünk velük az egyedül élő nénik, bácsik házainál.
– Értelmesnek, egésznek látod akkor így is az életeteket?
– Az életünk soha nem volt unalmas. Mindig volt körülöttünk gyerek – még ha nem is vér szerinti, saját gyermek.
hirdetés– Mit jelent számodra a megfogant élet?
– Az alapokhoz, a gyökérhez kell visszamenni. Ha kilépünk az ajtón, jó esetben találkozunk a természettel, a teremtett világgal, amely körülvesz bennünket a maga változatos gazdagságával. E mögött a Teremtő munkája fedezhető fel. A magyarságunk gyökereiben is ezt a mennyei akaratot szemlélhetjük, egészen Attilától kezdve. A magyar egy ősi nép. Ezt nagyon kevesen adják át a történelem órákon. Ezért már nem őrizzük az ősi magyar nép kultúráját. Elfeledkezünk arról, hogy a mi népünk hányszor áldozta fel az életét Európáért. Ma már alig beszélnek róla, hogy a magyarok védték meg az európai kereszténységet.
A múlt elhomályosítása a sátán műve. A fiataljaink már csak botorkálnak.
A magyar családok nagy része szétszakadt. Már a család sem képes pótolni ezt az ősi tudást, hitet és szeretetet.
– Ennek lenne köszönhető, hogy az életet egyre kevésbé tisztelik a fiatalok?
– A gyerek néz és figyel. A tiszta lelkébe az jut el, amit maga előtt lát, amit a felnőttektől kap. Ma mit látnak ezek a kicsik? Csupa negatív élmény éri őket. A keresztlányunk négyéves gyereke azt üvölti az anyjának, hogy „a mamához akarok menni” – ránk gondol ilyenkor. Miért teszi ezt? Mert eljön ide hozzánk, nálunk nyugalom és békesség van, foglalkozunk vele, tanítgatjuk, olyan történeteket mesélünk neki, amelyekben benne van Jézus Krisztus és Mária. Ebben a szabadságban és békében növekedik és teljesedik ki igazán a gyerek. Az ő tiszta és jó lelke akkor fejlődik, ha azt kapja, ami a fejlődéséhez kell. Ma vajon hány gyerek kapja ezt meg? Nem találkoznak a természetessel, az életért való küzdelemmel, az egyenes dolgokkal. A régiek még megtanulták, hogy mi a tisztesség, az igazság és a becsület. Tisztelték Istent. Ezek az alapok – amelyek eltűntek.
– Ki a felelős mindezért?
– A szülőktől és a tanároktól tanultak hiánya elvezet odáig, hogy a felnövekedő generációk már nem tisztelik az életet, a teremtett világot – nem hajtanak fejet a kereszt előtt sem. Ma már nem érték számunkra, hogy védjük, óvjuk, nevelgessük az életet.
Ha az alapok az Isten által ránk bízott természetestől eltérnek, akkor a rossz romboló hatása kerül előtérbe. Pedig Isten jót teremtett az ő szeretetéből. Odáig jutottunk, hogy az állatok különb módon bánnak egymással, mint mi emberek.
– Írtál esetleg olyan éneket, amely a magzati élet védelméről szól?
– Nem, ugyanis abban a korban, amikor én zenét szereztem, ezek a mai negatív élmények még nem léteztek ilyen nyilvánvalóan. Fáj az az új tapasztalat, hogy az anya elpusztítja a megszületni akaró új életet. Látom, hogy az emberiség és benne Európa egyszerűen borzalmas állapotba jut. Vissza kell térnünk a gyökerekhez! A Biblia is ezt állítja, amikor Jézusról beszél, mondván: ő „Dávid gyökere és sarja” (Jel 22). A vesszőnek a minősége a gyökértől függ.
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Ma is él, amit annak idején a gyerekekkel elkezdtünk – Dax a Vasárnapnak
A kiemelt kép forrása: Nagymarosi Katolikus Ifjúsági Találkozó Facebook/Tibély Gergely
