Henri Boulad SJ: A II. Vatikáni Zsinat nem tévedés volt, hanem mentőöv

Henri Boulad

Henri Boulad jezsuita pap elkötelezett az egyház megújulása iránt. Az interneten heti rendszerességgel közzétett szentbeszédei újra és újra felrázzák a gondolkodásunkat. Augusztus 10-én elhangzott prédikációjában rámutatott: a II. Vatikáni Zsinat valójában mentőöv a katolikus közösség számára. Vannak ugyan, akik épp a zsinatot okolnák a jelenlegi egyházi válság – csökkenő papi hivatások, kiürülő templomok – miatt, a szerzetes ezzel szemben úgy véli, a nyugati társadalmakban és általában az egész világon megtapasztalható zűrzavar bizonytalanította el az embereket – még a hatvanas években.

Az Egyiptomban élő, ám magyar állampolgársággal is rendelkező katolikus pap 1968 májusára vezeti vissza az értékek összekavarodását a világban (ekkortól eredeztethető például az LMBTQ-mozgalom vagy a szexuális forradalom is) – nem pedig a II. Vatikáni Zsinatra, amely szerinte egyébként 400 évet késett; az egyháznak már a reneszánsz idején el kellett volna szakadnia a trienti zsinat alapvetően hierarchikus, konstantini, birodalmi teológiához és pasztorációhoz ragaszkodó berendezkedésétől, valamint attól, hogy hátat fordítson a kortárs világnak.

A hatvanas években minden megkérdőjeleződött: „Az értékek a visszájukra fordultak, az elveket kétségbe vonták. Feltűnt az elhíresült jelmondat: Tilos tiltani! A tekintély visszaszorult – nem csupán az Egyházban, hanem az egész társadalomban” – mutatott rá beszédében a jezsuita szerzetes.

„Napjaink sok áramlata – mint például a szexuális forradalom, az LMBTQ – ekkortól számíthatja eredetét. És ebben az időben jelent meg Szent VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája a születésszabályozásról, amely nagy zavart okozott az Egyházban” – világította meg az események közti összefüggéseket Henri Boulad.

A II. Vatikáni Zsinat egyáltalán nem volt tévedés – szögezte le az egész világon ismert, a keresztény globalizmust hirdető lelkiségi író, aki szerint

téves irány a „restauráció”, amelynek keretében némelyek vissza akarnak térni a latin nyelvű misézéshez, valamint a régi liturgiai, morális és vallási hagyományokhoz. Mert úgy vélik, hogy ezek révén fog az egyház újjászületni.

Ezzel a vélekedéssel szemben Henri Boulad arra buzdít, hogy előre nézzünk, mert – ahogyan számos pápa is kijelentette – „a II. Vatikáni Zsinatnak nincs alternatívája”. A kérdés egyedül az, hogy melyik táborhoz tartozunk: azokéhoz, akik szerint a zsinat tévútra vitte az egyházat vagy az Egyház teljes megújulását várók táborához?

Az egyház makacssága felelős a kialakult válságért, és nem a zsinaton meghatározott irányok. „A II. Vatikáni Zsinat nem tévedés volt, hanem mentőöv az elsodródott Egyház számára. Soha nem késő hozzálátni a feladathoz, és következetesen dolgozni a megújításon, amelyet az utolsó zsinat indított el” – buzdított homíliájában Henri Boulad SJ.

További olvasásra ajánlott írásunk:

A dicsőítő rockzene feléleszti a plébániai közösséget?

Forrás: Magyar Kurír