Ember tervez, Isten végez

A pennsylvaniai szövetségi bíró felfüggesztette a Trump-kormány rendelkezését a fogamzásgátlók egészségbiztosítási finanszírozásának nehezítéséről. A döntés az Egyesült Államok egész területére érvényes. A fogamzásgátló tabletták átlagban tízből egy alkalommal abortív hatást is képesek kifejteni, vagyis életet elvenni. De akkor milyen eszközök maradnak egy keresztény ember kezében a családtervezés területén?

Az egyház által nemrég szentté avatott VI. Pál pápa 1968-ban kiadott Humanae vitae kezdetű enciklikája lassan félszáz éves lesz. Az egyházi megnyilatkozások noha egyértelmű álláspontot képviselnek, az azt magyarázó akár egyházhoz kötődő szakértők liberálisabb hangot ütnek meg a kérdésben.

Az egyház a házasságban, az egy férfi és egy nő között megélt szexualitáshoz kettős küldetést társít. Az egymás iránti örömszerzés a házastársak közös testi-lelki javát szolgálja. A másik cél a gyermeknemzés. Isten ezt a két célt adta a házasságban, egymástól nem elválaszthatóan.

A keresztény párok többsége elfogadja ezt a kettős szempontot. Ám

minden házasságban vannak olyan időszakok, amikor egy új élet foganása emberi szemmel nézve nem tűnik szerencsésnek.

Milyen módszerek megengedhetőek, illetve melyek azok, amelyeket egy keresztény házasságban egyértelműen el kell utasítani?

A családtervezésnél irányadó elv, hogy nem lehet olyan praktikával élni, amely ellene mond Isten teremtményeit megalkotó tervének. Ha ezt komolyan vesszük, igen szűk ösvény maradt, amin járhatunk.

Akik valamelyik fogamzásgátlási módszert alkalmazzák, az előbbiek közül csak az egyik célt akarják elfogadni és megélni, a másikat kiiktatják mesterséges eszközökkel (spirál, fogamzásgátló, óvszer). A fogamzásgátló szerek részben abortív hatást is képesek kifejteni. Egymás testi-lelki javát ugyan szolgálják, de nem szolgálják az élet javát. Az élet továbbadására vállalt szolgálatukra nemet mondanak. Ez azt jelenti, hogy nem Isten akarata szerint élik meg az adott létállapotot.

A gumi óvszer használatára az egyház nemet mond. A kérdés megvilágítása több módon is lehetséges. Az elméletibb, bibliaibb megközelítés a házasság szövetségi jellegéből következően határolódik el az óvszer használatától. A szövetség önmagában rejti, hogy az abban tett elköteleződés nem visszavonható és kötelez, valamint, hogy élet fakad belőle.

Sokféle szövetséget ismerhetünk. Ezek közül – tökéletessége okán – kiemelkedik Jézus Krisztus keresztáldozata, amely az ember és Isten közötti új szövetséget jeleníti meg. Pál apostol a leveleiben a házasságot éppen ezzel a keresztáldozattal hozza párhuzamba. Egy olyan vérrel és életfeláldozással megpecsételt elköteleződés, amelyet Isten soha nem akar  visszavonni. Jézus keresztjéből – a keresztény tanítás szerint – az örök élet fakad. Ugyanígy a házasság jellemzője, hogy abból élet fakad.

Amikor a férfi és a nő a házassági szexualitásban egymásnak átadja magát, akkor ezt a szövetséget élik meg. Mekkora hazugság lenne már, ha miközben a házastársak egymás felé azt fejezik ki a testükkel, hogy teljesen egymáséi, örökre szövetkeztek egymással, az utolsó pillanatban ezt visszavonnák, mert a hozzá tartozó másik jellemzőjétől szívük szerint inkább elhatárolódnának.

A gumi óvszer használatának helytelenítéséről szóló másik egyházi magyarázat, hogy a házasság korábban említett kettős céljából az egyiket “csípőből” kizárják. A két ember ugyan egyesül, de nem akadálymentesen. Ez a természetellenes akadály Isten teremtő akaratával ellentétes.

 

A szabad akarat révén egyetlen esetben szabályozhatjuk az élet továbbadását. A nő termékeny és terméketlen ciklusának figyelembevételével. Ez egyházi szempontból elfogadható. A módszer a természet rendjét nem rúgja föl. Ám ebben az esetben sem lehetséges a természetes születésszabályozást a mindenáron való gyermekelkerülés eszközeként felfogni, noha sokan erre használják.

A természetes családtervezés (TCST) módszere a statisztika alapján pont ugyanolyan hatékonyan elkerüli az élet lehetséges foganását, mint a tömegközlekedés legbiztonságosabb fajtájának tartott légi utasszállítás. Ám a legbiztonságosabb technika is rejthet nem várt, “időközi peteérést”, illetve a közlekedésben is történhet repülőgép-szerencsétlenség. Nyitottnak kell tehát maradni Isten nagyobb tervére, aki ha akarja, megajándékozhatja a házasságot egy gyermek életével.

Ennek az esetleges új életnek az elfogadása szabadságot ad az ember számára, hogy Isten kezében maradjon a döntés. A megfigyeléses módszer sem lehet helyes, ha az csak azért történik, hogy kizárjuk az új élet foganásának lehetőségét. Ember tervez, Isten végez.

A házaspárnak nyitottnak kell lennie a bármilyen és bármikor fogant életre. A fogamzásgátlás az élet ellen van. Isten nem úgy teremtette az embert, hogy

szaporodjatok, sokasodjatok, és egyébként itt van egy zacskó gumi, és csak óvatosan!

Ádám és Éva feladata az volt, hogy népesítsék be a világot. A “benépesítés” az élet szolgálatának a része. A férfi és a nő az élet szolgáiként, nem pedig az élet uraiként élnek. Ez lényeges különbség.

Hamis nézet az, amikor valaki a saját szabadságát hangoztatja a gyermekvállalással szemben. Az ember szabadsága nem abszolút szabadság. A teremtményi szabadság nem abszolút isteni szabadság. Isten mindenkitől független.

Az ember minden mástól független, csak Istentől nem.

A teremtményi szabadság tehát nem azt jelenti, hogy azt tehetek, amit akarok. Az ember azt teheti, amire Isten meghívja őt. Ennek elutasítása a bűn kategóriájába sorolandó. Az egyház ma is az élet radikális védelme mellett áll a legutóbbi megnyilatkozások alapján is.

De fogjuk meg inkább pozitívan a kérdést: miért ne szerezhetnénk Istennek örömet azzal, ha hűek vagyunk az ő ránk vonatkozó tervéhez. Innentől kezdve már nem teher az anyaság (és az apaság), az új élet foganása pedig áldás! Házastársunkkal való szexuális együttléteink pedig a bizalom tengerén való legcsodálatosabb vitorlázások. Vitorlákat fel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!