A keresztény könnyűzene hőskorszakának veteránjai ma is példák

A keresztény zene története Isten kegyelmi munkájáról tanúskodik

Győri János Sámuel, Szilas Imre, Sillye Jenő, Julia Wintenberg és még sorolhatnánk... Nagy emberek a keresztény könnyűzene hazai hőskorszakából, a kommunizmus elnyomása alatt. Nagyjából semmit sem tudtak egymásról. A céljuk azonban ugyanaz volt: a zene útján élték meg a hitüket, és az evangélium örömhírével reményt adtak a környezetükben, miközben az istentelenség fojtogatott. A pusztán reakciós rendszerellenesek lába alól 1989 után kicsúszott a talaj. A szabadság leple alatt az ateista erők új, hívogató jelmezt öltöttek magukra. Az ellenség sötét erőivel szemben a keresztény zene is felvette a kesztyűt. A „dicsőítés” direkt megnyilvánulásai teljesen megújították az egyházi popzenekultúrát és annak küldetését a világban. A leplezetlen zenében megnyilvánuló, a világ szemében erőtlen istenimádat felvette a szellemi harcot az ún. progresszív kereszténységgel és a liberalizmusnak hívott diktatúra hamis megnyilvánulásaival szemben.

Transzcendens távlatok a muzsikában – tegnap és ma

Valaha minden zeneszerző, előadó vallásos volt, Beethoventől Mozartig, a zenét kitöltötte a keresztény hit. Idővel ezen a téren sok minden megváltozott. Létrejött a könnyűzene, amely már kevésbé bírt vallásos üzenettel, sőt, olykor kifejezetten vallás- és istenellenes szövegekkel, külsőségekkel jelent, jelenik meg.

Kezdetben a fiatalok hangjaként az egyházi felekezetekben is megjelent a keresztény könnyűzene, amely mára nem csak a miséken vagy istentiszteleteken egy-egy akusztikus gitárral van jelen, hanem kinőtte a templom kereteit és önálló műfajjá lett.

Tény azonban az is, hogy a könnyűzenei megszólalások nagyobb hányada ma a keresztény, evangéliumi gyökerektől elszakadt – vagy részben elszakadt – popkultúra része. Mindaz, amely eredendően kapcsolódott Istenhez, ravasz módon vált más, nem isteni erők hatékony eszközévé. Pedig a zene és a művészet természeténél fogva magában rejti a transzcendens távlatokat.

A művész hisz – természetfölötti nélkül nincs művészet

A sátánnak is kell a zene

Az édenkerti elcsábítás óta folyamatosan leselkedik egy megszűnni nem akaró szándék, amely el akarja vakítani az ember látását. Nem újkeletű módszere ez a kígyónak: el akarja lopni az ember szívéből mindazt, amelynek révén élő kapcsolata lehetne a Teremtővel. A zene, az ének éppen ilyen eszköz.

Azzal, hogy a keresztény könnyűzene stílusa megjelent, valójában a zene eredeti küldetéséhez tértünk vissza.

Isten újra múzsája lett a zenészeknek – legyen az bármely zenei stílus képviselője. A Múzsa pedig muzsikával ajándékozza meg a muzsikust.

A keresztény könnyűzene – a popkultúra immár generációkon átívelő köznyelvisége miatt – egyetemes hordozója lett az evangéliumi értékeknek, nem csak a fiatalok körében.

Vissza kell hódítanunk az Isten dicséretére rendeltetett dallamainkat

A keresztény könnyűzene a félelem ellenében született és győzött

Jól látszik, hogy a keresztény könnyűzene alapvetően több, mint templomi gitáros zene. De ahogy

minden zenetörténeti korszakhatár meghatározásaként megjelölnek egy kiemelkedő eseményt, a keresztény könnyűzene esetében ez leginkább Szilas Imre beatmiséjének 1968-as mátyás-templomi bemutatójához köthető idehaza.

Kisebb fajta zenei mozgolódás talán már korábban is létezett Győri János Sámuel igyekezetének köszönhetően, de Szilas Imréjéhez mérhető grandiózus produkció nem létezett.

Elsőre érthetetlennek tűnhet számunkra, hogy a kommunizmus idején az ÁEH miért nem tiltotta be ezt az alapvetően egyházi előadást. Bár azt lehet tudni, hogy megpróbálták megfékezni, azonban már lemondani nagyobb presztízsveszteség lett volna nekik, mint engedélyezni. Végül még a tévében is sugároztak egy összefoglalót a zenei eseményről. Az egyik szemtanú, Bajcsy Lajos későbbi katolikus pap szerint ez a műsor szándékosan úgy lett összevágva, hogy a még templomba járókban borítékolható ellenérzést keltsen.

A rendszer alattomos szándéka végül nem jött be. Annyira sokan áldoztak a szentmisén, hogy annak akkora ereje volt, ami felért egy néma, erőszakmentes tüntetéssel a hit és az egyház védelmében.

A következő megállóhely: „Mátyás-templom, beatmise!”

Hőskorszak a katolikus egyházban

A művész zeneszerzőt a rendszer sikeresen megfélemlítette és halálos fenyegetéssel elüldözte külföldre. Az ő megkezdett feladatát viszont nagyon hamar folytatta a mindvégig hűségesen kitartó és termékenyen alkotó Sillye Jenő. Az ő evangelizációs, hitet erősítő és megtartó dalai és beszéde ébren tartotta a keresztények reménységét az ateizmus elnyomása idején is.

Sillye Jenő a hit forradalmára volt, mindenféle politikai felhang nélkül.

Azt akarta, hogy a zsinat utáni egyház „ti vagytok az egyház” lelkisége élő lehessen. A saját hangján, a saját dalaival szólította meg Istent ezért, amely ezreknek és ezreknek segített Isten mellett maradni, és nem korrumpálódni az egyházellenes rendszerrel. A hit ösvényén őt éppen ezért számos újabb előadó követte (Dax, Hajba Imre, Borka Zsolt, Pipó József, Máriáss Péter, Varga Attila, stb.).

Föltámadt, alleluja! – a hitvalló dal négy évtizede zengi a remény üzenetét

Lehet, hogy voltak olyanok, akiknek a keresztény könnyűzene és a kisközösségekhez tartozás a szocializmus időszakában politikai lázadást jelentett. Ez kétségtelen. Éppen emiatt a rendszerváltás után, a megszűnő ellenerő miatt, sokan elpuhultak a kereszténységükben, teret engedve a másképp értelmezett kereszténységnek, amely már egyáltalán nem volt annak nevezhető.

Hőskorszak mindenhol

A kommunizmus idején a katolikus egyház berkein túl is elkezdődött a kisközösségi mozgolódás. Az úgynevezett bázisközösségek jellemzője volt, hogy Istent a könnyűzenei stílus nyelvezetével szólították meg. Ennek jeles példái szintén a hatvanas években jelentek meg Amerikában, a Continental Singers evangelizációs kórusaiban.

Hozzánk Julia Wintenberg áldozatos munkája és önfeláldozása révén jutott el a hit megélésének egy másik, új és szabad hangja Amerikából.

A segítségével alakult Jubilate kórus tagjai hasonló megerősödést élhettek meg egymás között, mint a Szilas Imre nélkül is tovább működő mátyás-templomi kórus Tardy László karnagy vezetésével, vagy mint a Sillye Jenő oratorikus műveihez megalakult hatalmas zenekar és kórus, vagy mint az evangélikusok a Jubál keresztény zenei fesztivál köré csoportosulva Győri János Sámuel vezetésével.

Abban az időben például még Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető pásztora, katolikus teológus hallgatóként Bereczky Sándor református lelkész lakásokon titokban megszervezett bibliakörébe járt – ahová a későbbiekben piarista paptanárrá lett Bocsa József is.

A Bolyki testvérek szüleinek biatorbágyi pincéjében titkos, keresztény könnyűzeneipari tevékenység működött a külföldről, részenként, nejlonzacskóban becsempészett orgonán. Az elkészült hanganyagokat pedig külföldi rádiók adták le. Idehaza a keresztény testvérek titokban hangoltak az evangélium tiltott hullámhosszaira.

Hasonló rejtett projektek léteztek mindenfelé. Az egyes kezdeményezések azonban semmit nem tudtak egymásról.

A legnagyobb titokban kellett működnünk – Bolyki Eszter a Vasárnapnak

A Szentlélek ajándéka az egység a sátán támadásaival szemben

A Szentlélek ajándéka volt mindegyik, hogy az egyház a kommunizmus katakombáiban is élve maradhasson. A rendszerváltás környékén a különböző kezdeményezések szervezői és az alkotó zenészek csodálkozva néztek egymásra. Meglátták, hogy Isten ugyanazt a munkát végezte máshol is.

Ebből a nagy felismerésből azután nagy összekapaszkodás sarjadt. A különböző felekezetek meglátták, hogy Isten megkezdett munkáját közösen kell tudniuk folytatni, hiszen

új veszélyek leselkedtek a keresztényekre a hirtelen érkező szabadság leple alatt. Az Ez az a nap! rendezvények erősítették a keresztények közötti összetartást és párbeszédet.

A szabadságból szabadosság lett a keresztények között is. Új, egyénieskedő értelmezések kaptak lábra, amelyek a keresztény hittel csak a közös szókincsben egyeztek meg. Ez a progresszív kereszténység meglepő tanokat kezdett el hirdetni. Ám amiként a kommunizmusban az egyházi popzene a kereszténység és az evangélium védőbástyája volt, napjainkban is hasonló feladatot látszik betölteni. Emiatt természetesen folyamatos támadásokat is el kell szenvednie.

Az ellenerők munkája tehát nem szűnt meg, mindössze átalakult.

Sokan vannak ma is olyanok, akik a keresztény popzene révén kerülnek közelebbi kapcsolatba Istennel. Éppen az evangéliumi dalok szókimondása és hitvallása segíti őket abban, hogy elgondolkodjanak az emberi élet értelmén és célján. Ma is felvillantják a puszta humanitáson túlmutató isteni szeretet távlatait, amely nemet mond a bűnre, de felkarolja a bűnöst.

Dinamikus erővel szállt az istendicséret az idei Ez az a napon – képgalériával

Megújuló keresztény könnyűzene

Ma az istendicséret újjászületését tapasztalhatjuk meg. Egyre igényesebb keresztény előadók komponálnak zenei szempontból is mainstream műveket. A Dal 2021 tehetségkutatójának döntőjébe keresztény dicsőítő produkció is bejutott.

Ezt jó látni, mégis fontosabb észrevennünk Isten munkáját, amely nem az emberi szemek előtt, hanem a hit szemüvegén keresztül tárul elénk.

Világosan látszik, hogy Magyarországon elkezdődött egy különleges folyamat, nagyjából fél évszázaddal ezelőtt. Ez mára megerősödött és él, hogy Isten országának örömét hitelesen adhassa tovább a mai embereknek is. A hőskorszak nagy öregjei után most az utánpótlás kinevelésében áll a nagy feladat. A zene ajándéka ma is adott.

Egyáltalán nem mellékes, hogy a minket körbevevő szellemi háborúban a gitár nyaka a dicsőítés vagy az istenkáromlás eszközévé válik.

Ezért fontos, hogy akiket Isten indít, írjanak új énekeket. Akiket Isten szeretete naggyá tett, el kell tudniuk mondani a zene eszközével, hogy mi történt az életükben. Ezzel ők is felébresztik a hallgatóikban, hogy mennyire értékesek Isten szemében.

Pat Barrett: Magyarországon Isten már megkezdett valamit!

A dicsőítés Isten hathatós ereje a szellemi harcban

A ma köznyelvnek tekinthető keresztény könnyűzene Isten örömhíre továbbadásának alkalmas eszköze lehet azok felé is, akik nem hisznek Istenben. Ahogyan annak idején a tanítványok sem hallgathattak arról amit láttak és hallottak, ugyanúgy a mai zenészeknek is ki kell énekelniük magukból az evangéliumot és a megváltottságunk jó hírét.

Az egyház liturgiája sem száműzi a keresztény könnyűzenét. Ám az egyházzene területe a vallásos érzéken kívül a liturgia iránti fogékonyságot is kéri a zeneszerzőktől és énekesektől, hiszen az egyház liturgiája nem kisajátítható. A mai egyetemes popzene a gondosan kijelölt keretek között azonban tökéletes eszköz lehet abban, hogy hidat képezzen az Istent nem ismerő, de őrá nyitott emberek irányában.

A keresztény könnyűzene vitalitásában és fejlődésében nagyjából tíz évvel ezelőtt egy kisebb megtorpanás volt tapasztalható. Ez azonban nem tartott sokáig. Valójában útkeresésnek lehet felfogni, amelynek ma már nem lehet érzékelni a nyomait. A könnyűzene alapjában véve értelmet nyert a keresztény üzenet hordozójaként. Ám az istendicséret új szintre lépett, amikor szinte egy időben érintette meg sokak szívét Isten dicsőítése.

A dicsőítés életformává alakult. Az egész ember életét kéri, amely egy radikális, Isten melletti döntésben nyilvánul meg.

Sokan léteznek ma éneklés nélküli dicsőítők is. Ők igent mondtak Isten szándékára akkor is, amikor nem az elképzelt vagy remélt terveik szerint alakult az életük. Kezd látszódni és körvonalazódni egyre élesebb kontúrokkal a dicsőítők serege.

Ebben a folyamatban hatalmas feladat hárul a popzenei dicsőítőkre is. Az énekeik segítségével Isten szava az emberek szívéig juthat el, hogy minél többen megmeneküljenek az igazi életre. A keresztény könnyűzene továbbra is dinamikus erővel jelenik meg. Azonban nem a tekintély ellen lázad és lázít – ahogyan azt sok esetben teszi a könnyűzene világi megszólalása –, hanem aktivizál, hogy Isten győztes oldalára álljunk. 

Gável András

 

 

Popsztárok, akik megvallják hitüket

A „legdicsőítőbb” mondatok 2020-ból

A jó keresztény könnyűzene hitvalló és megerősít – Soltész Miklós a Vasárnapnak

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!