Julia Winterberg: Nagyszerű élmény volt Istent dicsőíteni a nehéz körülmények között is

Mi történhetett az 1960-as évek második felében? Kontinensektől függetlenül megújulási mozgalmak születtek a semmiből az egyház legkülönbözőbb színterein és felekezeteiben. Ennek a folyamatnak állandó kísérő jelensége volt az új zenei megszólalás, amely az evangéliumi értékek mindennapi megélésének volt egyértelmű indikátora. Mélyről induló belső átalakulások a kommunista Magyarországon is elkezdődtek. A diktatúra egyik jellemzője volt, hogy az itt is, ott is elinduló hitbeli és zenei ébredés résztvevői mit sem tudtak egymás tevékenységéről, aki közül kifelejthetetlen az Amerikából hazánkba égi elhívást kapott Julia Winterberg, akinek munkássága folytán a nyolcvanas években a Continental Singers mintájára megalakult a Jubilate kórus, illetve később a Magyar Continental Singers. Az Erős Tibor szerkesztésében megjelent „Fel Felé" című interjúkötetből Julia Winterberg visszaemlékezését szemlézzük.

1967-ben Amerikában egy fiatal kórusvezető, Cam Floria megalapítja a Continentalt, amely idővel nemzetközi szolgálattá növi ki magát, és ötven éve hirdeti az evangéliumot a zene nyelvén. A kommunista barakkban ekkortájt ragad gitárt Sillye Jenő, és írja meg első dalait Istennek, a Hermons zenekart 1965-ben megalapító Győri János Sámuelhez hasonlóan – mindezt úgy, hogy egymásról mit sem tudnak. Az első nyilvánosan felvállalt zenei áttörés emblematikus eseménye a Szilas Imre szerezte beatmise Mátyás templomi bemutatója volt 1968-ban, ám azt érdemi belső változás nemigen kísérte.

Szigorúan titkos: a Mátyás templomban koncertezik az Illés

1984-ben egy nemzetközi turné során Magyarországon is koncertet adó amerikai Continental csoport vezetője, Julia Winterberg elhívást érzett arra, hogy itt maradjon, és megalapítsa a Continental Singers-t Magyarországon. A rendszerváltás előtt azonban nem kapott engedélyt az amerikai eredetű szervezet, így Julia 5 éven keresztül „Jubilate” néven vezette a Continental szolgálatot hazánkban – olvasható a Magyar Continental Singers hivatalos oldalán.

A Fel Felé – Dicsőítés és keresztény könnyűzene című interjúkötetben a kórusvezető hölgy az elhívásának kezdeteire így emlékszik vissza: „1984. december 30, este fél tíz. Ekkor ezt mondtam Istennek: Nincs több kérdés. Indulok. Kérlek, vezess, és gondoskodj mindenről ezen az úton! Billy Graham beszélt egy nagy missziós konferencián, én pedig ott ültem a hallgatóságban, mikor csendben meghoztam ezt a döntést”.

Julia első kapcsolata a magyarokkal a ’84-es turné első állomásán volt: a Szent István Bazilikában arra kérte meg a helyi pap, hogy játssza el a magyar himnuszt. Az amerikai kórusvezető meglepődve tapasztalta, hogy a himnuszt a magyarok átéléssel imádkozták. A Continental Singers akkori koncertje megjelenítette a kommunizmus istentelenségétől nyomorított magyar emberek számára a szabadságot és az Istenbe vetett hitet. Mindez olyan mély hatást gyakorolt Winterbergre, hogy a turné végeztével közölte a kórusa tagjaival:

Isten jelzett neki, vissza fog térni Magyarországra.

– Így kezdődött a nagy kaland, amelyben rábíztam magam az Úrra, és szemtanúja lehettem, hogy mennyire benne volt a keze mindabban, ami ezután következett – emlékszik vissza írásában Julia, akinek az volt a célja, hogy megalapítsa a Magyar Continental Singers csoportot, amelyben felekezetek feletti egységet éltek meg a baptista, katolikus, evangélikus és egyéb hátterű résztvevők.

Az ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal) látszólag támogatta a létrehozandó kórus ötletét, ám valójában alattomos módon akadályozta azt, a háttérből irányítva az egyes döntéshozó egyházi szálakat. Felbujtották a különböző egyházak vezetőit, hogy bírják rá a felekezetközi kóruskezdeményezést, álljon el az ötletétől, mert az ártalmas az adott egyház fiataljaira nézve. A kommunista vezetés megosztó tevékenysége mégsem érte el remélt célját.

Julia Winterberg tudatában annak, hogy ezt a feladatot Isten bízta rá, nem hagyott fel kórusszervezői tevékenységével. Annak ellenére, hogy a hivatalos egyházi hozzáállás nem éppen jó szemmel nézte a Jubilate kórus tevékenységét, mégis bőven akadtak olyanok, akik idejében felismerték Isten művét a dolgok hátterében.

– Nagyszerű élmény volt Istent dicsőíteni a nehéz körülmények közepette is – vallotta meg a kórusvezető visszaemlékezésében.

Idővel ezek a nehézségek oldódni látszódtak, és egymás után érkeztek a felkérések a különböző egyházak lelkészeitől. „A félelemből és kontrollból épített épület falai repedezni kezdtek – közeledett a rendszerváltás.” 

– A Szentlélek ott mozgott közöttünk, és megtanított bennünket arra, hogy a különbözőségeink ne zavarjanak bennünket, hanem fedezzük fel közösségünkben Krisztus testének sokszínűségét. A hitem vezetett ide (Magyarországra), és ez határozta meg a mindennapjaimat is. Teljes mértékben tőle (Istentől) függtem – összegezte magyarországi küldetését Julia Winterberg.

Julia hazánkban kifejtett ötéves tevékenysége nem múlt el nyomtalanul: 1990-ben elindult a Magyar Continental Singers, valamint a zenei evangelizációban aktívan működő előadók láttak munkának az amerikai kórusvezető küldetése nyomán. Éppen úgy, ahogyan – Kindelmann Győző szavaival élve – nem egy zenekar bújt elő Sillye Jenő, veterán katolikus dicsőítő-előadó köpenye alól is. Szükség is van rájuk, hiszen az általuk megélt és megénekelt keresztény könnyűzene révén ma talán még több emberhez lehet hatékonyan eljuttatni az evangélium örök üzenetét.

Forrás: Erős Tibor, Fel Felé – Dicsőítés és keresztény könnyűzene, Kérügma Kiadó, Budapest, 2019.

 

A Királyt akartam szolgálni, nem a Királynőt – Tornay András a Vasárnapnak

Fotó: Tornay András archívumából

Iratkozzon fel hírlevelünkre