Két generáció egy színpadon! Közös koncertet ad a Neonhal és Gedeon András a Katakombában
Különleges koncertre készülnek a keresztény könnyűzene-fókuszú Katakomba klubban április 24-én. Egy időben lép fel ugyanis a debreceni kötődésű Neonhal zenekar frontembere, Nagy Tamás Imre, valamint a Gedeon Reflects éléről ismert Gedeon András a budapesti koncerthelyszínen.
A Neonhal sajátos helyet foglal el a magyar zenei palettán, bár a zenekar, mint formáció – nem sokkal a tavalyi nagylemezüket követően – felbomlott, a Neonhal nevet a dalszerző, Nagy Tamás Imre továbbvitte és azóta is használja.
A zenekart a folk, blues és rock and roll zenei ötvözete jellemezte, miközben dalszövegeikben tudatosan vállalták az evangélium üzenetét. A zenekar küldetése kezdettől fogva az volt, hogy a bibliai világnézetet kevésbé „szájbarágós”, inkább emberközeli és életszagú módon, a saját megtapasztalásaik által hozzák közelebb a hallgatókhoz. A saját műfajukat ezért elnevezték „Christ & Roll”-nak.
Ezzel párhuzamosan Gedeon András a Gedeon Reflects frontembereként egy másik irányból közelít a hasonlóan komoly témákhoz. Zenéjük az alternatív rock, az akusztikus hangzás és a progresszív elemek között mozog. Annyira sokszínűek zeneileg, hogy a lírai elemektől a metál zenei hatásokig tulajdonképpen a spektrum egésze megjelenik a művészetükben. Ők sem hagyományos értelemben vett dicsőítő zenét játszanak, viszont a dalaikban gyakran jelennek meg fontos egzisztenciális, erkölcsi kérdések, belső küzdelmek és a hit mint motívum.
András egyébként a dalaik jelentős részének kreatív szerzője, illetve hangszeresként is részt vesz a felvételeken.
Engem személy szerint nagyon érdekel, hogy a két előadóművész pontosan mivel és hogyan készül erre a közös koncertre, ezért kerestem meg Nagy Imre Tamást és Gedeon Andrást, akik örömmel nyilatkoztak a Vasárnapnak.
Hogyan kereszteztétek egymás útját a könnyűzenei színtéren, honnan az ismeretség?
Nagy Tamás Imre: Tavaly nyáron találkoztunk egy szolnoki bulin, amin a Neonhal még teljes zenekarként játszott, és ott volt András is, a Gedeon Reflects nevű formációjával. Azonnal kiderült, hogy – bár nyilván más zenei hatások tükröződnek, köszönnek vissza a zenénkben, az, amiből táplálkozunk, töltekezünk alapjában véve egy tőről fakad.
Gedeon András: Személy szerint már előre lecsekkoltam a fellépőket, és kíváncsi is lettem rájuk, úgy éreztem, mondanivalóban közel állunk egymáshoz. Élőben is egy szimpatikus, őszinte zenekart ismertem meg, akikkel a koncert után szóba is elegyedtünk, és már ott felmerült közös koncert lehetősége, ami először decemberben, Debrecenben valósult meg. 
A debreceni koncerten felbuzdulva készültök az újabb közös koncertekre?
András: A mostani koncert ötlete Tamásban fogalmazódott meg, úgy gondolom amiatt, mert hasonló úton próbálunk járni, mindketten gitáros-énekesek vagyunk és a szövegvilágban is vannak közös témáink: küzdelmek, célok kutatása, lelkiség. Egyébként ezzel együtt már 3 közös koncert szervezését is köszönhetem Tamásnak, szóval sokkal jövök neki.
Tamás: Amellett, hogy hasonló csapásokon haladunk mindketten, egy több fellépős koncertnek sajátos dramaturgiája van. Egyrészt nagyobb közönséget tudsz bevonzani, másrészt – mivel esetünkben puritán, egy szál gitáros produkciókról van szó – sokkal izgalmasabbá teszi az előadást.
Említettétek, hogy úgy érzitek, van átfedés abban, amit képviseltek. Mi az, amit kiemelnétek ezek közül?
Tamás: Szerintem nagyon sok a közös pont, annak ellenére, hogy egyikünk sem játszik „klasszikus” értelemben vett dicsőítő zenét, nyilvánvaló, hogy mindkettőnk számára ugyanazt jelenti az „isteni szikra” kifejezés.
András: Azt gondolom, hogy sok mindenben hasonlóképpen gondolkodunk a világról, és a zenei pályánkban is vannak átfedések. A Neonhal-szövegekben kicsit direktebben jelennek meg bibliai tartalmak, de a mi szövegvilágunkban is tagadhatatlan, hogy fontos nekem az istenhitem és az egész kereszténység valódi üzenete. A „Tengeren” című dalunk például konkrétan a „Jézus lecsendesíti a tengert” történetre épülve született. De az „Előtted áll” és „A szeretet koldusa” című dalunk is hasonló vonalon mozog.
Jó látni, hogy van híd a generációk között. Ti mit gondoltok a manapság egyre erőteljesebben jelentkező generációs különbségekről? Tapasztaltatok hasonlót az egymással való kommunikáció során, vagy teljesen zökkenőmentesen ment a folyamat?
András: Úgy gondolom, hogy a kettőnk esetében, meg úgy általában az élőzenét játszó zenészek között a generációs különbségek sokkal kevésbé vannak jelen, mint mondjuk az élet más területein. Könnyen megtaláltuk a közös hangot a korábban említett hasonlóságaink miatt. Nyilván Tamás sokkal több mindent megélt az életben, zenében egyaránt, éppen emiatt is megtisztelő, hogy egy magamfajta ifjú feltörekvő srácot hívott maga elé játszani.
Tamás: Egyelőre inkább csak a dalokon keresztül ismerjük egymást valamennyire. Belegondoltam én is abba, hogy más generációhoz tartozunk, de mindez legfeljebb a zenéléshez való viszonyulásban érhető tetten. Ezt arra értem, hogy Andris – mint korosztálya tagjai – sokkal könnyebben igazodik el a közösségi média bugyraiban és jobban kihasználja annak lehetőségeit, mint én. Ami a lényeg: ha közhely, ha nem, én ugyanaz a tizen- huszonéves kölyök leszek abban a pillanatban, amikor nyakamba akasztom a gitárt.
Leginkább milyen társadalmi, erkölcsi vagy egyéb témák foglalkoztatnak titeket mostanában a dalszerzés során?
Tamás: Hívőként nyilván egyfajta szűrőn keresztül szemlélem és élem meg a mindennapi történéseket. Nem, alkotok tudatosan, legalábbis abban az értelemben nem, hogy sosem egy eleve kitalált téma kapcsán kezdek dalt írni. Mostanában a teremtett világ ellen általunk, emberek által elkövetett merényletek foglalkoztatnak sokat, felbukkant egy környezetvédelemmel foglalkozó szál néhány új szerzeményemben.
András: Rohanó világban élünk, ahol azt érzem, hogy nagyon sokszor próbálunk mindent magunk, egyedül megoldani, sok a széthúzás, a harag. Ezzel szemben az életben és dalszövegírás szempontjából is fontos célom egy olyan üzenet közvetítése, hogy igenis számíthatunk másokra, van értelme néha megállni és azzal foglalkozni, hogy mi van bennünk, mi van a lelkünkben. Persze – hála Istennek – nem vagyok ezzel egyedül, és azt gondolom, hogy a Katakomba is egy ideális hely ennek közvetítésére.
Külön-külön blokkokban zenéltek majd, vagy azért összeálltok néhány szám erejéig?
Tamás: Ha egy városban élnénk, még talán lett is volna alkalmunk egy-két szám közös előadásra felkészülni, de most külön-külön blokkokat nyomunk majd. 
Tervben van még ehhez hasonló együttműködés köztetek?
András: A Katakomba-koncert másnapján megyünk Debrecenbe az Incognito klubba koncertezni. Szívesen elvinném ezt a formátumot Miskolcra is, de egyelőre nem találtam ehhez megfelelő helyet. Emellett azt is el tudom képzelni, hogy akár a későbbiekben egy közös dal is szülessen, de a tavalyi nagylemezünk megjelenése óta nálam parkolópályán van a dalszerzés.
Mit vártok ettől az estétől?
Tamás: Azt gondolom, hogy a művészet, az alkotás – legyen szó bármilyen műfajról – azzal együtt, hogy valamelyest tükröt tart a bennünket körülvevő világnak, egyben ki is szakít a hétköznapokból. Amikor színpadon vagyok, számomra kicsit helyre zökken minden, olyankor tényleg csak a dalok vannak és az emberek, akik eljöttek azokat meghallgatni. Sok esetben elindít bennük valamit az, amit hallanak, és akkor már nem volt hiábavaló az egész. Azzal sincs bajom, ha valaki pusztán szórakozásra vágyik. Értő fülű, nyitott szívű közönséget várok ezen az estén is, mint általában.
András: Egy akusztikus estnek önmagában is van egyfajta meghittsége, és azt gondolom, hogy a Katakombában a szövegek a megszokottnál is nyitottabb fülekre tudnak találni. Részemről várom nagyon, hogy újra egyedül is színpadra léphessek, és így teljes valómban kontaktálhassak a közönséggel, rég volt már ilyen.
Mit üzennétek azoknak, akik érdeklődnek az április 24-ei koncert iránt?
Tamás: Szeretem az ilyen kérdéseket, ilyenkor kellene valami nagy, összefoglaló és egyben invitáló dolgot mondani. Ebben sosem voltam erős: azt ígérhetem azoknak, akik eljönnek, hogy két emberközeli, intim és mellébeszélés nélküli előadást kapnak majd. Nem is jó szó az előadás, hisz’ már a hely jellege is olyan együttlétet kínál, ahol nagyjából annyi a különbség köztünk és a közönség tagjai között, hogy mi állunk a színpadon, ők pedig a nézőtéren foglalnak helyet.
András: Azt gondolom, hogy a Neonhal zenéje és mondanivalója igazán fel tudja tölteni majd a közönséget, mert Tamás egy igazán őszinte és karizmatikus dalszerző-énekes remek dalokkal. A saját közönségemnek pedig: évek óta nem volt már szólókoncertem, ezen a koncerten minden dal egy kicsit más lesz, meghittebb hangulatra lehet számítani, és olyan dalok is terítékre kerülnek, amik korábban nem. Emellett az akusztikus koncert lehetőséget ad arra is, hogy nem teljesen fix dallistával készüljek, hangulattól függően bármi megtörténhet. Várunk mindenkit nagyon sok szeretettel!
Vezetőkép: A budapesti Katakomba klubban ad közös koncertet április 24-én a Neonhal és Gedeon András. Forrás: szervezők
