A keresztény zene kommunikáció – állították a Szólj be a popnak! vendégei
Egyházzenei vita a szeretet és a szakmaiság légkörében
Nagy előrelépés, hogy Horváth Gergely műsorvezető moderálásával létrejöhetett egy olyan egyházzenei disputa, amelynek során a beszélgető partnerek egyenlő félként tekintettek egymásra. Meglátták a felekezetek közötti különbségeket, és rávilágítottak a zene felhasználásának megkülönböztetendő területeire. Teljes egyetértés mutatkozott abban, hogy a zene kommunikáció, annak minden lehetséges eszközével. Abban azonban már eltérő vélemények születtek, hogy arra pszichikai hatásmechanizmusként, avagy szellemi történésként tekintsenek.
Lakatos Péter szabadkeresztény püspök és a Dics-Suli vezetője szerint nem jó, ha egy dicséretvezető elszakad attól a közösségtől, amely felé szolgálnia kell. De az sem helyes, ha pusztán a közösség igényeit szolgálja ki. A dalok megválasztása nem kívánságműsor.
A dicsőítés nem a kedvenc dalainkról szól, hanem arról, hogy keressük az Urat és vele élünk.
Az utóbbi kétezer évben fel sem merült annak a kérdése, hogy szükség van-e a keresztény könnyűzenére – írta az egyik kommentelő. Szerinte a templomban mindig a legnemesebb anyagokkal dolgoznak mind a mai napig. A könnyűzene a könnyű vagy könnyelmű élethez való.
Nem szentségtelenedett meg a szentély – Szász Péter a Vasárnapnak
Többféle stílus? Jöhet
A nézői véleményre Szoliva Gábriel ferences szerzetes, egyházzenész pap a következőképpen reagált: A zene egy emberi alapjelenség.
Többféle stílusú zenére szükség van.
Az ember belső világát sokfélemódon kifejezhetik. Az már egy következő kérdés, hogy ez hogyan lesz a hitünkkel és a vallásosságunkkal kapcsolatban. És csak aztán merülhet fel az a kérdés, hogy ennek a zenének milyen kapcsolata lehet az istentisztelettel.
Ehhez a véleményhez csatlakozva Farkas Domonkos egyházzenéz hozzáfűzte: egészen biztos, hogy az egyházene történetében sok olyan hely volt, ahol nem a legnemesebb zenék szólaltak meg. Viszont fontos megkülönböztetni egymástól a zenei felhasználás területeit:
tudni kell különbséget tenni az evangelizáció és az istentisztelet között.
A gyülekezet zenéje és az egyéni vallásosság kérdése két különböző dolog – szögezte le a ferences egyházzenész. Más kérdés az, ha az egyéni vallásosság területén jelentkező zene területén akarjuk megtalálni a keresztény könnyűzenei stílus helyét. Azonban az istentiszteletek liturgikus zenéje a „legpopulárisabb” kell, hogy legyen – mondta Szoliva Gábriel, tisztázva, hogy a populáris szót az egyházzene területén kitágtott értelemben érdemes használni.
Ifj. Sapszon Ferenc: Értékben gondolkodom és kétféle nyelvezetben
A zene kommunikáció
A közösségi istentisztelen, amely egyetemességet követel magának – mert ahhoz mindenkinek köze van, és stiláris szempontok alapján abból nem zárható ki senki, aki az egyház tagja –, mindenki otthonra kell, hogy találjon – tette hozzá.
A zene valójában egy nyelv, amely kommunikációra való
– vélekedett a szabadkeresztény püspök. Ha azt a felek értik, akkor az egy jó kommunikáció. Mindig az a kérdés, hogy milyen közegben akarunk kommunikálni az adott zenével, amely abban a környezetben üzenethordozó tud lenni. Kommunikáció ember és ember között, illetve ember és Isten között zenei nyelven. Sokféle kommunikációs lehetőség van. Így ennek a keresztény könnyűzenének is megvan a szerepe és helye.
A keresztény popzene sem alkalmatlan a liturgia szolgálatában – Földváry Miklós István a Vasárnapnak
Szellemi töltet kontra pszichikai mechanizmus
A beszélgetés során nézetkülönbség alakult ki abban a kérdésben, hogy a zenének létezik-e szellemi töltetete. Erre a kérdésre eltérő állásfoglalást fogalmaztak meg a meghívott szakértők. A katolikus álláspontot képviselő egyházzenész szerint a szöveg alapvetően meghatározza a zene szellemi irányultságát. Az már egy nehezebb kérdés, hogy
az a zenemű, amelyeknek nincs szövege, mitől válik kereszténnyé.
Ez sok esetben a zenei idézetek és utalások révén valósulhat meg, amelynek előfeltétele, hogy ismerős legyen a befogadók számára is az idézett zenei készlet. A kommunikáció fontos ebben – mutatott rá Szoliva Gergely.
Bolyki György vissza-visszatérőn kiemelte, hogy nincsen minden zenének szellemi töltete, pszichikai hatásmechanizmusa azonban létezik. A hozzáértő ember ezeket megfelelően tudja alkalmazni. Nem véletlen, hogy könnyűzene akár kiszolgálhatja a könnyelmű életmódot is.
A keresztény könnyűzene esetében ugyanúgy érvényes a felhasználó felelőssége, mint bármely más megszólalásban.
Nem elhanyagolható, hogy az ember hogyan él az adott zenei stílussal, mire használja azt fel.
A saját megtérését hozva fel példaként Lakatos Péter – aki képzett klasszikus zenész – ezzel szemben úgy érvelt, hogy a zene nem csupán lelki jelenség. A püspök életében a Jézus melletti döntés egy a zenei minőséget tekintve nem éppen nagy kvalitással bíró dicsőítő alkalom során történt. Ez egyértelműen bizonyította számára, hogy
a zene szellemi erővel bír, és több, mint pszichikai folyamatok hatása az emberre.
„Az életemben először azt éreztem, hogy én Istennek énekelek, és ő ezt hallja” – osztotta meg bizonyságtételét a dékán, aki szerint a kapcsolat kérdése fontosabb, mint a minőségnél. Hozzátette: a könnyűzenében is kritérium a minőség. Létezik jó és sajnos kevésbé jó zene. A keresztény könnyűzenével a kortársainkat tudjuk és akarjuk elérni az evangélium üzenetével. Ez bejut a zeneileg a kereskedelmi rádiókon szocializálódott emberek szívébe.
A felhasználó és a zeneszerző felelőssége
A beszélgetés során szóba került a sátánista zenéről szóló Sátánizmus és rockzene című könyv mondanivalója is. A műről kijelentették, hogy az abban foglaltak nem mondhatók teljes egészében igaznak, mert az ítéleteit minden könnyűzenei stílusra általánosan kiterjeszti. Nem jelenthető ki, hogy minden könnyűzene sátánista lenne. A zene az egy kommunikáció és egy eszköz.
Minden attól függ, hogy ki, mire használja.
„A sátán elfoglalta a rock and rollt, nekünk vissza kell azt venni” – idézte Lakatos Péter Cliff Richard szavait.
Vissza kell hódítanunk az Isten dicséretére rendeltetett dallamainkat
Az általunk szemlézett teljes beszélgetés utólag megtekinthető, amelyet – a mostanihoz hasonló keresztényi szeretetben – talán újabbak is követnek az eleddig ritkán ütköztetett témában a keresztény könnyűzene és az egyházzene viszonyáról. A Szólj be a popnak! világosan láttatta, hogy az egyéb keresztény felekezetekhez képest a popzenekultúrának speciális karaktere, ám ezzel együtt létező küldetése van a katolikus egyházon belül is.
Varga László karnagy: Gitáron is lehet szakrális zenét játszani, és orgonán is profánt
Erdő Péter: Tanúságot tesznek a különböző zenei stílusok egységéről
A kiemelt kép forrása: Facebook (Szólj be a popnak!)
