„Nem egy félkész rajz vagyok, csak még formálják a képet” – új dallal érkezik a Hiding Place

A Sárdi Tamás és Sárdi Tiffany által alkotott Hiding Place formáció egy különösen reményteli üzenettel érkezik: új daluk, az „Arccal a fénynek” arról az útról mesél, amikor az ember már nem a hiányosságait, a félkészséget vagy a múltat látja önmagában, hanem elkezdi felfedezni, hogy Isten ma is biztos kézzel formálja őt.

A korábbi dalaikhoz hasonlóan ez a szerzemény is egy belső folyamatot jár körül, ezúttal azonban a kérdés nem az, hogyan küzdünk meg a sötétséggel, hanem hogy merünk-e kilépni belőle a fénybe, és elhinni, hogy még nincs kész a történetünk. Az „Arccal a fénynek” kapcsán Sárdi Tiffanyt kérdeztük arról, mit jelent az újrakezdés, hogyan változik az önmagunkról alkotott kép, és hogyan fedezhetjük fel Isten munkáját a saját életünkben.

– Kezdjük rögtön a címmel: „Arccal a fénynek”. Ez egy nagyon erős kép, különösen a dalszöveg egészét ismerve. Mit jelent számotokra ez a cím? Mit jelent nektek „arccal a fénynek” állni?

– Még abban is el lehet fáradni, amit a legjobban szeretünk csinálni. Nekem az anyaság és a zene is nagyon fontos része az életemnek, mégis mindkettőben megtapasztalom, hogy szükségünk van a megújulásra. Kisgyerek mellett a sok öröm és izgalom ellenére néha ismétlődőnek tűnhetnek a hétköznapok, és ugyanezt a zenében is megéltem, amikor egyszerűen nem jött új ötlet. Nekem az „Arccal az égnek” erről szól: hogy

az elfáradásban is Isten felé forduljak, és hagyjam, hogy Ő újítson meg.

– „Elfárad bennem a képzelet, ma is a tegnapot rajzolom.” Sokszor a múlt tapasztalatai alapján próbáljuk meghatározni önmagunkat. Hogyan lehet eljutni odáig, hogy ne a tegnap rajzolja meg a mai énünket?

– Ez a sor nagyon konkrétan a dalszerzésből született. Volt egy időszak, amikor egyszerűen azt éreztem, hogy nem jön új ötlet. Több dalunkban is visszatér az a gondolat, hogy milyennek lát minket a világ, milyennek látjuk magunkat, és ehhez képest milyennek lát Isten. Engem ez nagyon mélyen foglalkoztat. Amikor felismerem, hogy Isten alkotása vagyok, egészen más alapra kerül az, ahogyan magamra nézek.

– A dal egyik legerősebb sora számomra az, hogy: „Nem egy félkész rajz vagyok, csak még formálják a képet.” Honnan jött bennetek ez a metafora? Volt olyan élethelyzetetek, amikor különösen erősen éreztétek, hogy még nincs kész az, amit magatokból vagy az életetekből láttok?

– Nekem a „félkész” és a „formálódó” között van egy fontos különbség. Attól, hogy vannak hibáim, vagy vannak olyan részeim, amelyek még csiszolásra várnak, nem vagyok egy félresikerült vagy hiányos alkotás.

Attól, hogy Isten még formál, nem jelenti azt, hogy amit eddig alkotott, az hibás vagy értéktelen.

Már most is az Ő alkotása vagyok, miközben továbbra is munkálkodik bennem, és erre igyekszem emlékeztetni magam is. Szerintem a mi részünk ebben az, hogy formálhatóak maradjunk.

– Másik kedvenc mondatom a dalból a „Ha a világba ennyi árnyalat beleférhet, valami új még bennem is élhet”. Keresztényként is kihívás sokszor, hogy észrevegyük valami újnak a formálódását már akkor, amikor még csak egy üres vásznat vagy félkész munkát látunk. Ahogy Mózes látta, amint a tenger megnyílik, vagy ahogy József a börtönben ülve imádkozott, vagy ahogy Jézus látta, hogy a szenvedésének következménye a mi megváltásunk. Mintha keresztényként feladatunk lenne az, hogy túllássunk a jelenlegi körülményeken, ahogy Péter a vízen járva Jézuson tartotta a szemét. Mit gondolsz erről?

– Talán ez a dal egyik legfontosabb gondolata számomra. Ha ugyanaz az Isten teremtett minket, aki minden hajnalban új színeket fest az égre, akkor bennünk is alkothat újat. Attól, hogy mi még nem látjuk, mi lesz valamiből, Ő már munkálkodhat benne.

– Nagyon tetszik, hogy a videóklipben árnyékként jelentek meg a beszűrődő napfény által egy ház falán. Van egy rész, ahol a gyermeketek is feltűnik a klipben. Kinek az ötlete volt ez a vizualitás?

– Ez a dal talán azért ennyire erősen képi, mert már az írásakor egy nagy műtermet képzeltem magam elé, ahová beszűrődik a fény, és végül maga a fény lesz az alkotás. Ezért kezdettől fogva árnyékokban és beszűrődő fényben gondolkodtam a klipnél is. A hét dal közül ennél éreztem azt, hogy Bori árnyékát is nagyon szeretném a klipbe.

– Hogyan zajlott a közös munka Peet-el?

Peet-tel nagyon szeretünk együtt dolgozni. Bori mindegyik dal stúdiófelvételeinél ott volt velünk, de pont ennél a dalnál történt, hogy felvétel közben bekiáltotta, hogy „anya”. Végül úgy döntöttünk, ezt benne is hagyjuk a dalban. Mivel már korábban is úgy képzeltem el, hogy ebben a klipben valamilyen formában Bori árnyéka is megjelenjen, ez tette fel rá a pecsétet: ezek után már biztosak voltunk benne, hogy neki is ott kell lennie a klipben.

– Zajlanak az előkészületek az őszi lemezbemutató turnéra? Mit lehet tudni elöljáróban? Hol láthatunk titeket élőben?

– Igen, már elkezdtük a lemezbemutatónk szervezését, magyarországi és erdélyi helyszínekkel is tervezünk. A pontos állomások és időpontok még alakulnak, de hamarosan érkezünk a részletekkel. Nagyon várjuk, hogy ezeket a dalokat élőben is eljátszhassuk, és reméljük, minél több helyen bemutathatjuk a lemezünket.

Vezetőkép: Hiding Place. Kép forrása: Szabó Rebeka