Horváth Gergely: A világgal haladni, Krisztusban maradni

A keresztény zene ünnepét a Várkert Bazárban rendezik meg 2019. február 22-én. A Szikra-díj által képviselt műfaj küldetéséről a mai világban a szakmai zsűri elnökével, Horváth Gergely VOLTfólió- illetve Korrektúra-díjas rádiós műsorvezetővel, íróval beszélgettünk, aki az NKA Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Program Kollégiumának tagja.

Vasárnap.hu: Hogyan foglalható össze a Szikra-díj küldetése? Ez egy újabb tehetségkutató, csak keresztény színekben?

Horváth Gergely: Tehetségkutató annyiban, amennyiben azt szeretnénk, hogy a fiatal tehetségek is pályázzák meg a díjat. Elsődleges célunk, hogy mutassuk be a hazai keresztény könnyűzene minél szélesebb spektrumát. Ezért fontos, hogy a fiatal és az idősebb alkotók mindenféle, a Szikra által még értelmezhető műfajban jelentkezzenek, és osszák meg velünk és a világgal művészetüket, műveiket.

Vasárnap.hu: A februári Szikra Gálán a hívő előadók legújabb szerzeményeiből kapunk majd színvonalas ízelítőt?

Horváth Gergely: A gálaműsort nem az idén díjazottak adják. A Szikra egyik szándéka, hogy a közönséget megismertesse a magyar keresztény könnyűzene területén alkotókkal. A hozzánk befutó szerzemények bizonyosan hívő lélekkel íródtak, de nem biztos, hogy direkt istendicséretnek nevezhetnénk mindegyiket. Sőt, nagyon számítunk azokra a dalokra, amelyekben erőteljesen jelenik meg a világgal való párbeszéd aspektusa.

Vasárnap.hu: Profán üzenetet hordozó dalok is gazdagítják a Szikra palettáját?

Horváth Gergely: Inkább úgy fogalmaznék, hogy praktikus felhasználás szempontjából teszünk különbséget az egyértelműen Istent dicsőítő muzsika és az indirekt megfogalmazású dalok között. Az előadó, a szerző Istennek átadott szíve alapvetés, és ezt természetesen nem kívánjuk sem osztályozni, sem megkérdőjelezni. Annyit azért látunk, hogy az indirekt üzenetekkel operáló számok könnyebben jutnak el a közönséghez. Ez nekünk fontos szempont, mert a Szikra egyfajta hidat szeretne képezni a világi és a keresztény zeneipar között, amelynek a minőség elengedhetetlen feltétele.

A dialógus felvállalása fontos a misszió szempontjából is. Az “Ő-márka” hitelesít

Vasárnap.hu: Nem kell attól tartani, hogy a kialakuló párbeszédben a keresztényi értékek ellaposodnak a világi értéksemlegesség mellett?

Horváth Gergely: Erre a világgal való kapcsolatra úgy támaszkodunk, hogy közben nem oldódunk fel a világban. A dialógus kérdése mellett nem mehetünk el tétlenül, hiszen az minden misszió alapja. Ki kell mennünk a keresztény üzenettel az emberek közé, ám mondanivalónkat úgy kell megfogalmaznunk, hogy az érthető legyen mindenki számára.

Egyik kedvenc mottóm e kérdésben „a világgal haladni, Krisztusban maradni.” Szerintem ez a Szikra alapállásával is rokon.

Vasárnap.hu: Ebben a dialógusban a közös nyelv a zene lehet?

Horváth Gergely: Az is, persze. E dialógusok nagyon fontosak, ugyanakkor a párbeszédet nem feladatunk kikényszeríteni. A keresztény könnyűzene éppen abban segít, hogy összehozza a különböző oldalakat. Ezért nagyon fontos, hogy a hazai keresztény könnyűzene minőségivé váljon, mert el kell érni azt a szintet, hogy a különböző – vallásilag egyáltalán nem elkötelezett – rádiók a zenei repertoárjukba saját művészi önértékük alapján beengedjék a keresztény könnyűzenei műveket.

Vasárnap.hu: E cél elérése érdekében előnyt élveznek az evangéliumi üzenetet csak burkoltan közlő zeneszámok?

Horváth Gergely: Engem nem bántanak azok a keresztény szövegek, amelyek nem mondják ki az evangéliumi üzenetet, az egész dalon mégis átsejlik Isten szava. Sőt. A Petőfi Rádióban valami hasonlót már megtapasztaltam, azt vettem észre, hogy a sokféle üzenetű és kisugárzású dalok zenei szövetéből direkt üzenetek nélkül is kiviláglik az értékrend. Jó esetben minden dalnak van saját identitása. Érezzük, hogy mi az, ami őszinte és igaz vagy pozitív.

Vasárnap.hu: A magyarok vidámsága melletti búskomorság hogyan tudja ezt a pozitív erőt megjeleníteni?

Horváth Gergely: A magam részéről nem félek a szomorúbb, szenvedésből születő daloktól sem. Az emberi élethez hozzátartozik Isten sokszor gyötrelmes keresése, akár a Vele való perlekedés vagy panasz. Szükségünk van bizonyos zsoltár szakaszok „a mélyből kiáltok” állapotából megszülető művekre is. A keresztény értékrend megjelenítéséből ez a tematikai szegmens sokáig kimaradt, vagy csupán jelzésértékűen jelent meg.  A tipikusan keresztény könnyűzenének hívott színtér mintha ettől alapvetően ódzkodott volna, a Contemporary Christian Music, röviden CCM, mint piac jellemzően sokáig nem erősítette ezt a hangvételt. Ma már azonban jobb a helyzet.

Vasárnap.hu: A 22. zsoltár “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” hangvétele is, minden baj ellenére, végül dicsőítésbe torkollik. Erre a dicsőítő attitűdre vágyik a Szikra?

Horváth Gergely: Szívből jövő, igaz dalokra vágyunk. Nagyon sok eszmecsere zajlik közöttünk a dicsőítés helyes gyakorlatáról. Melyik zene alkalmas Isten dicsőítésére, és melyik nem? Ebben a kérdésben a magam részéről nem látok kitaposott utat, igyekszem nem dogmatikus megközelítésből kezelni a kérdést abban az értelemben, hogy az erről szóló beszélgetések jellemzően dogmatikai vitákhoz vezetnek. Ez elkerülhetetlen és szükségeszűen helyes egy pontig, muszáj tudnunk, mit tartunk helyesnek, mit nem.

Ugyanakkor felmérések szerint a zenéhez való viszony befolyásolhatja egy gyülekezet megfiatalodási képességét. Ha egy gyülekezet fogékony az újra, akkor általában képes nyitni az új zenei stílusra is. Tudom, hogy egy gyülekezetnek a dicséretben meg kell találnia a generációkon átívelő közös hangját. A viszonyulás ehhez azonban sok esetben merev, ami kihívás elé állítja az adott közösséget.

A keresztény könnyűzene nem idegen az egyházi közösségekben, amelyet meg lehet mutatni a világi színtereken is

Vasárnap.hu: A Szikra-díj felvállalt identitása nem kerül szembe a történelmi egyházak merevségével?

Horváth Gergely: Semmiképpen sem. Reformátusként magam is történelmi egyház tagja vagyok, és azt tapasztalom, hogy a történelmi egyházakon belül e kérdésben az egyes gyülekezetek között is vannak egészséges hangsúlyeltolódások. Megszabott, tágabb keretrendszereken belül az adott megszólalások rátalálhatnak a helyükre. A Szikra semmi szín alatt nem kíván az egyházakon belüli szabályozásokba beleszólni, nem akar sem felekezetek közé, sem fölé helyezkedni.

Vasárnap.hu: A keresztény hit megőrzése a Szikra számára minden helyzetben fontos. A celebség, a reflektorfények melege nem szárítják ki a keresztény értékek táptalaját?

Horváth Gergely: A művész felől nézve ez a veszély folyamatos. Az ismertség és a celebség között azonban minőségi különbség van. Az utóbbi pusztán egy önmagáért való státuszt jelent, amelynek gazdasági üzenete van.

A mai világ általában az “én-márkáról” , a mi szívünk viszont az “Ő-márkájáról” kell, hogy szóljon, és ez elé nem nyomulhat semmilyen “én”.

Mindig ilyen szempontból kell vizsgálódnunk: az adott híresség márkája “én” vagy “Ő”. És számunkra nyilván az “Ő-márka” a hiteles.

A lelkület és a minőségi megszólalás fontos szempontok. A lelkület egy kicsit fontosabb

Vasárnap.hu: Miből tud a Szikra ilyen következtetést levonni? A megfogalmazott szöveg vagy az előadó élete a fontos?

Horváth Gergely: Nagyon széles a skálája annak, ahogyan egy hívő előadóművészként résztvesz a zeneiparban. A legkiemeltebb CCM felállásban ez azt jelenti, hogy az előadó egy masszív “ccm-hős”, egészen odáig, hogy ő egy világi szupersztár státuszában van. Ez a széles skála hat a szövegre, a megjelenésre és a kommunikációra, de biztos, hogy nem hathat a minőségre. A világi szupersztár keresztények megítélésével pedig óvatosabban szeretnék eljárni, mert azt tapasztalom, hogy Isten minden területet felhasznál, amely Őróla tanúskodik. Előfordulhat például, hogy az adott, nagyon ismert, keresztény tagokból álló zenekar dalainak üzenete számunkra nem annyira explicit. Ám a backstage annyira rendben van, hogy minden egyéb fellépőben, aki mondjuk egy fesztiválon látja őket, felmerül a kérdés, miért csinálják ők ezt így. Tehát a lelkület a fontosabb. Ennek valódi kisugárzása van!

A Szikra nem kizárólagosan csak a CCM-et akarja megmutatni. Meg akarja jeleníteni, hogy mit jelent keresztényi lelkülettel és élettel minőségit alkotni és előadni. Mert a kiválóság a megalkotott és előadott zeneszámok tekintetében nagyon fontos szempont.

A minőség érdekében létrejövő keresztény könnyűzenei képzések

Vasárnap.hu: Korábban Bolyki György is felhívta a figyelmet a magas kvalitású produkciók szükségességére. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, létezik esetleg képzés a Szikrán belül vagy azon kívül, amely azon dolgozik, hogy a keresztény előadók minőségi zenét állítsanak elő?

Horváth Gergely: Ez egy nagyon fontos terület, ám a képzés nem a Szikra feladata. Tudok azonban párhuzamosan olyan más törekvésről, amelynek épp az a célja, hogy a zenei minőséget képzéssel javítsa. Só vagyunk, amely nem veszítheti el az ízét, és ami másfelől tartósít. Mi e tartós alkotóelemeket keressük. Ehhez tudnunk kell, hogy ma hol tart a világ, ismernünk kell a mai zeneipar működését. A hangszerfejlesztést, az új zenei trendeket. Ebben bátornak kell lennünk.

A menőség kimehet a divatból, de a minőség soha.

Vasárnap.hu: Ehhez önmagában elég a Szikra-díj?

Horváth Gergely: Nem, mert a díj és a hozzá kapcsolódó gála inkább irányt mutat, azt láttatja, hogy szakmai szempontból szerintünk merre érdemes menni. Fontos hangsúlyozni, hogy az úgynevezett könnyűzenéről beszélek, és nem az egyházban születő zene teljes vertikumáról. Ugyanakkor nem titok, hogy a Szikra-vonalán azt szeretnénk, hogy valamiféle ösztönzéssel segíteni tudjuk a hívő szerzők keresztény dalainak megszületését. Jelenleg keressük azokat a partnereket, akik ezt a célt szellemileg, anyagilag támogathatónak tartják. Van reménységünk.

Vasárnap.hu: A Szikra-díj szakmai zsűrijének elnökét Isten milyen módon érintette meg? A zenének ebben volt valamiféle szerepe?

Horváth Gergely: A film, a zene, a könyv, de általában véve a kultúra mindig a szellemi létezésem közege volt. Az utolsó csepp, a fordulópont egyik találkozásom édesapámmal volt, amikor felvillant bennem a lehetséges életem mintája, és ez katalizálta bennem a folyamatokat. A hívő lét pedig egyből kihívás elé állított a kultúrához való viszonyomban is. Egyébként ezt a találkozást és azt, amilyen választ végül találtam a popkultúrához való személyes viszonyulásomhoz, részletesen meg is írtam a Jézus és a rock and roll című könyvemben.

Vasárnap.hu: A Szikrának újabban vannak podcast megjelenései. Mi ezekkel a cél?

Horváth Gergely: Szeretnénk kicsit jobban megvilágítani a készülő gálát és annak szakmai, lelki hátterét. Szeretnénk közelebb hozni a keresztény zenei világot a világi zenei szakmához. Szeretnénk közös felületet teremteni azoknak, akik számára a zene sokat jelent – legyen az egyházi vagy világi. Ennek érdekében hoztuk létre a Szikra-díj podcastját, amelynek Rédl Ádám a házigazdája.

Jelenleg az előző gálák résztvevői, a zsűri tagjai, aktuális információk adják egy-egy adás gerincét, de már most mindig van egy-egy speciálisabb témafelvetés is.

Ez a felület a jövőre nézvést kiszélesedhet akár a keresztény könnyűzene közös fórumává is.

Ádám profi rádiós, aki nagyszerűen megtalálja a hangot bárkivel. Elképzelhető, hogy egyszer ebből egy közös szellemi műhely is kialakulhat azokkal, akik műfajuktól függetlenül egy asztalhoz ülnek.

Megjelent a társadalomban egy új tendencia, amely erkölcsi szűrőként működik

Vasárnap.hu: Létezik-e már valami a világi és keresztény zene közös szellemi műhelyéből?

Horváth Gergely: Inkább azt vetném fel, hogy a világi szcénában is megjelent egy olyan kérdés, ami eddig a keresztény zenei világ szempontjai között volt. Már érintettük, hogy a szöveg vagy az előadó élete a fontosabb. Nos, konkrétan a “#metoo” mozgalom áttört egy bizonyos határt. Kiderült, hogy létezik az anagyságú erkölcsi vétek, amit ez a mozgalom morálisan és gazdaságilag már nem segít érvényesülni, azzal nem akar közösséget vállalni. Fontos szemponttá kezd válni, hogy egy művész mit csinál emberként. Ez eddig inkább a rendezőket, producereket érintette. Világi szinten tehát megjelent egy olyan etikai normavétség, amely miatt a bűn elkövetőjét egy ideig vagy teljesen parkoló pályára teszik. A magam részéről nagyon óvatosan közelítek e jelenség felé, ám annyi bizonyos, hogy például már van egy fontos kérdést, amelyet mindkét oldal feltesz.

Vasárnap.hu: A zenei téren is várható hasonló öntisztuló tendencia?

Horváth Gergely: A zenei vonalon is megtörténik ugyanez. Például itt van R. Kelly énekes közelmúltbeli esete. A Spotify vezető stream és szolgáltató platform tavaly májusban megváltoztatta saját etikai állásfoglalását. Kimondták, hogy aki szexuális abúzust követ el, mint az adott művész – noha még jogerősen nem bizonyított esetekről van szó –, annak műveit a szolgáltató nem emeli ki a megosztások során. Ráadásul friss a hír, hogy a kiadója is szakít vele, annak ellenére, hogy elég jó bevétele van a dalaiból. A világi színtéren tehát megjelent egy bizonyos megtisztulási folyamat, s ez pozitívnak tűnik.

Vasárnap.hu: Ez azt jelenti, hogy hívő keresztény ember nem hallgathatja meg egy “bűnös ember” zenéjét?

Horváth Gergely: Ha ez így lenne, akkor teológiailag nézve nem hallgathatnánk semmilyen zenét, hiszen minden ember bűnös. Mégis létezik egy normarendszer, amelyhez ragaszkodunk. Freddie Mercury élete első lemezének utolsó előtti dala a Queennel például Jézusról szól. Arról a Jézusról, akihez áramlanak a tömegek. Mercury soha nem csinált Istenből programot vagy reklámot, az ő előadói élete egyfajta küzdelemként jelent meg előttünk. De az is biztos, hogy definitív életművéből lesznek olyan darabok, amelyekkel kapcsolatban biztosan megszólal bennünk a vészcsengő, miközben minőségi és művészi szempontból elképesztőek.

Vasárnap.hu: A világi értékrend, ha nem igazodik az örök értékekhez, egy idő után mi alapján állapítja meg, hogy mi a helyes és elfogadható, és mi nem?

Horváth Gergely: Ha R. Kelly esetét nézzük, akkor úgy tűnik, hogy világi szinten is egyre inkább megáll az a szempont, hogy van az a bűn, amelyre a társadalomnak már elutasítóan kell reagálnia. Ám ez valójában egy veszélyes fegyver, mert fordítva is elsülhet. Elég csak arra gondolnunk, hogy a kereszténység bizonyos hitvallásai akár gyűlöletbeszédnek is minősülhetnek a nyugati világban. A korszellem ugyanis mégiscsak azt üzeni, nincs semmi, ami örök és egyetemesen igaz, és a bűn csak nézőpont kérdése, vagy még csak az sem. Ezt nem fogadhatjuk el, tehát valahogy

ütközni fognak a mondanivalóink, de mégis mondanunk kell. Lehetőleg az erő, szeretet és józanság lelkével.

Vasárnap.hu: Mi lehet a helyes keresztényi magatartás az adott környezetben?

Horváth Gergely: A hiteles megszólalás. Ugyanakkor egyházaink hitelessége akkor kerül a helyére, ha tanúságtételünket az Úrról saját hitelességünk is igazolja. Ha az életünk, a tetteink nem igazak, hogyan várjuk el, hogy higgyenek abban, akiről tanúságot akarunk tenni? A világ lát deficitet nálunk, keresztényeknél ezzel kapcsolatban. Ezen kell tehát csiszolnunk, javítanunk. Krisztus egyháza a hívőkből áll, vagyis e megtisztulást önmagunkkal kell kezdenünk.

A cél adott:

„Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (3 Mózes 19:2).

Ezzel kell megküzdenünk nap mint nap. Nekem is, folyamatosan. Ez a Szikrára és az általa bemutatott alkotókra is érvényes végső, irányadó program, mert minden dal, ami ebből születik, magot vagy szikrát vet.