Rúzsa Magdolna legszebb dala Istenhez szól

Rúzsa Magdi megvallotta hitét Istenben. A Domine című száma szintén ezt bizonyítja.

Rúzsa Magdi idén megjelent új zenei albumán felcsendül egy olyan ének, amely túlmutat a szabad szemmel láthatón. Mind a zene, mind a dallam az örökkévaló nyomába ered, hogy megnyissa mindnyájunk szívét és értelmét a végtelenre. Az esendő ember Teremtőhöz hajló fohásza a huszonegyedik század emberének őszinte zsoltárai közé illeszkedik.

Egy újabb popsztár tesz bizonyságot nyitottságáról Isten szeretete iránt. Tóth Gabi, Szikora Robi, Mező Misi, Caramel, Tóth Reni, Ákos, Czinke Máté, Bari Laci, Malek Andi és még sok más közismert előadó Istent megvalló, őszinte hangján ezúttal Rúzsa Magdi szólalt meg. 

„A legszebb dal, ami valaha kiszakadt belőlem! Amíg csak lélegzem, e szerint élem az életem! Amíg csak lélegzem, a Jóisten fogja a kezem és még azután is” – fogalmazott az énekesnő a közösségi oldalán megjelent posztjában a Domine című daláról, amelyet teljes egészében egymaga komponált.

Az ének tökéletes egységben mutatja meg mindnyájunk életét, amely nem mentes a bukásoktól, bűnöktől sem. Isten az, aki miatt fel tudunk állni újra. „Domine, porta me” – ismétli újra és újra a refrén, kifejezve, hogy Isten kezében van az életünk, aki folyamatosan vonz magához bennünket. Nincsen tehát az a a mélység, az a kísértés, az a csend, ahol Isten ne jelenhetne meg az életünkben. Istennel már győztünk az ördöggel szemben is! Rúzsa Magdi – gyönyörű számának tanúsága szerint – ezen a győztes oldalon áll.

Veled jöttem utamat járni,
Jónak-rossznak értelmét látni,
Hűvös reggel takaróba bújunk
S a város fölött pitypangokat fújunk.
Veled sírok ha fáj, amit nem látok,
Ha züllött estén rossz utakon járok,
Ölelésbe temetem a múltat,
Elvérzek csendben de feltámadok újra.

Domine, Domine, porta me, Domine!
Domine, Domine, Domine!

Veled láttam hitemet veszve,
Érző lelkem megfeszítve,
Veled leszek még sóhaj jön a számon,
Hiszen  én csak átkelek e világon.
Veled láttam férfiak könnyét,
Porszem álmuk összetörték,
Néztem kezek reszkető árnyát
Cigaretta füstjének vállán.

Veled iszom szőlőből a napfényt,
A dűlő végén várjuk ki az estét.
Tücsök hangja virágzik a szélben,
Kezei közt ringat még az élet.
Veled állok az ördöggel szemben
Szoríts jobban elveszek a csendben.

 

 

A művész hisz – természetfölötti nélkül nincs művészet

Tóth Gabi: Tartsátok tiszteletben mások hitét!

A kiemelt kép forrása: MTI/Czeglédi Zsolt

Iratkozzon fel hírlevelünkre!