Hoppá, itt valami többről van szó – a The Sign énekese a Vasárnapnak

A nyolcvanas évek zenéje köszön vissza a The Sign csapatának legújabb, most megjelent lemezének kilenc számából. A zeneileg egységes lemez mindenki számára érthető módon csupa szeretettel és nem utolsósorban jóízű humorral a leglényegesebb kérdéseket villantja fel előttünk. Czinke Máté, akivel az új dalok hátteréről beszélgettem, elmondta, hogy már nagyon várják az élő koncerteket és a személyes találkozást a közönséggel. Addig is feltölthetjük magunkat kilenc vadonatúj dallal a The Signtól.

Görbetükör humorral és zenével

– Mintha a The Sign csapata új hangvételbe kezdett volna. Jól érzem?

– Az utóbbi időben megjelent nálunk az irónia is. A körülöttünk történő eseményeknek szeretünk egyfajta görbetükröt tartani, sok viccel és humorral átszőve. A paródia erre alkalmas eszköznek bizonyult. A Mi fedeztük fel Amerikát című számban konkrétan élünk ezzel. A verzék konkrét irónián alapulnak, amikor a tudomány szentségéről és mindenhatóságáról énekelünk. A dal címe nagyjából azt jelenti, hogy „mi találtuk fel a spanyol viaszt”. 

– És ehhez jól passzol a buli?

– A bulis hangvétel tökéletes ehhez! Odavagyunk a nyolcvanas évek zeneiségéért. A mai napig hallgatjuk azokat a dalokat. A refrén olyan, mintha mondjuk 1985-ben lennénk, és az akkori fiatalok mintájára ugrálnánk és ráznánk a hajunkat. 

Valami Amerika

– „Amerikából jöttem, híres mesterségem címere.” Ez a játék jut eszembe gyerekkoromból. Mi a dal mélyebb üzenete: talán nem minden jó, ami az óceánon túlról érkezik?

– Amerika egy kicsit a tudomány Kánaánja. Nem nevezzük meg konkrétan, de utalunk rá, hogy van, amihez a tudomány már kevés. Ma mindent a pénz befolyásol. Mindent mérnünk kell. Ez a tudománnyal is összefügg. Ott is mindent mérünk. Lassan nem létezik olyan dolog, amit ne akarnánk lemérni. A mai ember csak a mérhető dolgokat kezdi el értéknek tartani. Számítanak a követők, számít a hatalom és a pénz. A legértékesebb dolgok azonban olyanok, amiket egyszerűen már nem lehet megmérni. És éppen itt ér véget az istenített tudomány.

Feltétel nélküli szeretet – ezt üzeni a The Sign

– A klipből lesüt, hogy szeretitek az embereket. Fontosnak tartjátok, hogy a leglényegesebb dolgok érdekében felrázzátok őket?

– Az embereket is szeretjük és egymást is. Talán ez látszik valóban. A szeretet tudományosan nem mérhető dolog. Mégis létezik, és kell hogy boldog lehessen az életünk. Nem baj, ha ismerjük a mélységeinket és tudunk kevésbé felszínesek lenni. Azért, hogy jól érezzük magunkat a Földön, sok mindent megteszünk. Aztán egyszercsak meghalunk. Közben azonban nem foglalkozunk a miértekkel. De miért nem érdekelnek a miértek, ahol a tudomány már véget ér? Akik lemondanak a válaszokról, lapos emberekké válnak. Nekünk vannak kérdéseink és válaszaink is az élet legfontosabb dolgaira. Ha ezekkel nem foglalkoznánk, akkor minden elkezdene relatívvá és viszonylagossá válni.

Kimondom: Biblia

– Tudtok ma trendik lenni ilyen szemlélettel és életfelfogással?

– Létezik a jó és a rossz. Ezt ki kell mondanunk. Ha ezt sikerül felvállalnunk, önmagában megajándékoz bennünket egy bizonyos mélységgel. Aki szabad akaratából tud dönteni jó és rossz között, annak az élete szabad lesz, és nem utolsó sorban boldog. Mi így látjuk.

Ez a mélység – kimondom – a Bibliában fedezhető fel.

– Nem az első alkalom, hogy vállaljátok a kereszténységeteket. Annak idején A Dalban is Istenről szólt a számotok, jóllehet indirekt módon. A The Signból a basszusgitáros Mózi ott húzta az idei A Dalban a hitét szintén felvállaló Bari Laci mellett. Nem szólnak be nektek emiatt?

– Nem direkt szándékunk a bizonyságtétel Istenről. Szeretjük a zenét, és ha közben megvallhatjuk a hitünket, nem fogunk meghátrálni a feladattól. Annak idején a zenekarban nagyon egymásra találtunk. A közös muzsikáláson kívül az is közös bennünk, hogy mindannyian hívők vagyunk. Tudjuk, hogy ez a világ nem csak úgy lett, magától, mint ahogyan a The Sign megalakulása is egy ajándék volt számunkra.

Hisszük, hogy rajtunk keresztül az emberek élete megváltozhat. Képessé válnak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel. Esetleg a számunkra legfontosabbra is rákérdeznek egyszer. 

– Azért az nem mondható el, hogy direkt és explicit keresztény tartalmú üzenettel érkeznétek a közönséghez. Aki akarja, megláthatja a mélyebb rétegeket?

– Aki keresztény, a dalokon keresztül megérzi, hogy hoppá, itt valami többről van szó, ami Istenre mutat. Aki pedig nem keresztény, ha figyelmes, az is felfedez más rétegeket, amely számára gondolatokat vet fel, megválaszolandó, emberi kérdéseket. Nem tudjuk letagadni – és nem is szándékozunk elrejteni –, hogy merítünk valahonnan. Ezt biztosan megérzi a közönségünk is.

Van gyógyszer!

– A címadó dalban van egy sor: „mi csináltunk egy halom gyógyszert, de hova menjek, hogyha nem ott fáj.” Itt található a dalba rejtett szókimondás?

– Ez az a sor, amely a dal mélységéért felel. Ma szinte minden betegségünkre azonnal megmondják, hogy milyen gyógyszert vegyünk be. De sokan nem akarják észrevenni, hogy a létező problémáink legnagyobb része lelki eredetű. Arra akartunk utalni ezzel a sorral, hogy érdemes leásnunk a dolgaink gyökeréig, és nem csak tüneti kezeléseket alkalmazni magunkon. 

– Ebben segíthet a dal humoros klipje is?

– Reméljük, igen! Próbáltuk full viccesre venni az egészet. A figyelmesekhez azonban eljuthat a mélyebb üzenet is. 

 

Gável András

A művész hisz – természetfölötti nélkül nincs művészet

Szólóban, mégsem egyedül!

A kiemelt kép forrása: Vasárnap.hu