Zenés evangéliumi koncert a Hagyományok Házában – interjú Takács Antallal

Takács Antal immár három évtizede aktív a hazai zenei életben. A kilencvenes-kétezres években szólógitárosként a Testvérek együttesben játszott, amely a keresztény könnyűzene megújulásának egy kiemelkedő formációja volt abban az időszakban. Emellett több éven keresztül dolgozott szorosan együtt a műfaj úttörőjének számító Sillye Jenővel, akinek a zenekarában a mai napig fontos pozíciót tölt be, mint zongorista.

Ami az alkotást illeti, zeneszerzőként is gazdag életművet tudhat magáénak, a nevét dicséri számos rockoratórium, misekompozíció és egyéb vallási témájú művek.

Június 13-án, este, 19 órakor egy sajátos felállásban ad koncertet a Hagyományok Házában, Budapesten.

Jegyek ide kattintva érhetők el.

A szombati koncertről és a készülésről kérdeztem Takács Antal zongoristát, zeneszerzőt.

***

– Szoktatok még együtt zenélni, dicsőíteni akár a Gável testvérekkel, akár Sillye Jenővel?

– Fontos látni, hogy a Testvérek együttes egy közel 20 évvel ezelőtti történet, azóta a műfajon belül felnőtt egy (lassan két…) zenészgeneráció. Andris és Gellért más zenei irányokban alkot és szolgál, rendszeres, közös munka nincs, de alkalomszerűen volt példa, hiszen a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó jubileumán együtt zenéltünk a „nagy generációval” (Sillye Jenő, Borka Zsolt, Dax) és Andrásékkal közösen, illetve Ferenc pápa látogatásakor a Kossuth téren szintén együtt zenéltünk a „Pápamobil” néven akkorra megalakult formációban. Jenővel – amikor csak van rá alkalom – az elmúlt 30 évben folyamatosan zenélek, bár az utóbbi években a nagyobb alkalmak, koncertek ritkábbak, hiszen Jenő bácsi már 79 éves – éltesse Őt a Jóisten sokáig! –, de például a keresztút nagyböjti alkalmain, az idei évben is fantasztikus zenei szolgálatot tudtunk közösen megvalósítani.

– Gondolom fel-felsejlenek az emlékek erről a húsz évvel ezelőtti időszakról, mit jelentett ez számodra?

– Persze! Így, lassan 20-30 év távlatából az a korszak egy csodálatos, fiatalkorom meghatározó időszaka volt, idősebb fejjel belegondolva, azt gondolom, hogy a Jóisten fantasztikus ajándéka volt, hogy huszonéves fejjel tagja lehettem Sillye Jenő csapatának, és a zenei pályafutásomat végigkísérte ez a közösség, ahol nemcsak zenei alapokat és tapasztalatokat szerezhettem, hanem

olyan, élő hittel rendelkező és mások számára is példaértékű emberekkel zenélhettem és zenélhetek mind a mai napig, amely – ha szabad így, profánul fogalmaznom – a DNS-embe épült.

– A jelenre kanyarodva, mi az, ami leginkább inspirál mostanában, mivel foglalkoztál az utóbbi időben zenei téren?

– Az utóbbi pár évben két nagyobb „csapásirányban” működöm, egyrészt a liturgikus zenébe mélyültem el jobban, megzenésítettem 150 zsoltárt, hogy minden vasárnapi misén lehessen odaillő, a katolikus liturgiai szabályoknak megfelelő gitáros éneket választani, illetve hatalmas megtiszteltetésként tartom számon, hogy a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola liturgikus könnyűzenei képzésében az idei évtől a zongoraszakon taníthatok. Egészen elképesztő élmény látni, hogy mennyi fiatal muzsikus szeretné fejleszteni a zenei-liturgia-szakmai tudását, és a fiatalokkal való közös munka frissen tartja az embert.

Szoktam magamon mosolyogni, amikor kérdeznek valamit, hogy ez vagy az miért van így, miért így játszom, miért ezt vagy azt a megoldást javaslom – és ilyenkor az ember olyan kérdésekkel szembesül, hogy kénytelen a saját gyakorlatát, megszokásait érthető és szabatos magyarázatba foglalni, még úgy is, hogy a válaszok sokszor nincsenek készen.

A másik terület a koncertek, dalszerzés, zenekari munkák, ahol szintén ajándékként élem meg, hogy 4-5 éve elkezdtünk együtt dolgozni Bazsinka Ivettel, aki a Budafoki Dohnányi Szimfonikus zenekar szólamvezető fagottművésze, és egyszemélyben egy fantasztikus énekesnő. Dolgozunk „civil” projekteken, csináltunk Karády-estet, az idei évben a duó produkciónkkal elnyertük a Versünnep Fesztivál szakmai fődíját és közönségdíját is, és emellett a saját dalainkból az ambo project égisze alatt keresztény könnyűzenei szerző- és előadópárosként működünk. Tavaly a Szikra díj három kategóriájában is a legjobb produkciók közé kerültek a dalaink.

– Jó hallani, mennyire mozgalmasan telnek a napjaid. 2023 novemberében a fóti Szeplőtelen Fogantatás templomban mutatták be a „Szentmise” című liturgikus misekompozíciódat szimfonikus rockzenei stílusban. Hogyan élted meg a bemutatót, illetve milyen visszajelzéseket kaptál, kaptatok?

– A szentmise tételeinek megzenésítése minden keresztény zenész számára egy kiemelkedő feladat, lehetőség, szolgálat és kihívás. Hosszú évek óta érlelődött bennem ez a kompozíció, és azt hiszem, sikerült egy olyan alkotást létrehozni, amely egyszerre képes megfelelni az érthetőségnek, énekelhetőségnek, ugyanakkor az egy gitártól a komplett, akár 100 fős zenekarig biztosít hangszerelési lehetőséget, azzal együtt, hogy helyenként igyekszik tágítani a műfaji kereteket, nem utolsó sorban minden szempontból megfelel a liturgikus előírásoknak. Röviden: egy nagyon komplex feladat volt, de a bemutató után olyan sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy úgy érzem, megérte, és ezek a visszajelzések arra inspiráltak, hogy ezt a munkát is folytassam tovább, amelyről, remélem, hamarosan be tudok majd számolni itt, a Pengető rovatban is.

– Természetesen várunk szeretettel az újdonságokkal kapcsolatban! Érdekes dolog, hogy egy koncertnek „neve” van, úgy látom, ez koncepció nálatok, hiszen a tavalyi nagykoncertetek is önálló névvel futott: „Üzenet a múltból”. Az idei cím: „Peregnek a szemek”. Honnan származik ez a név?

– A cím mögött egy történet áll. Amikor Ivett nagymamája még fiatal korában egy életmentő műtéten esett át, a kórházban egy apáca imádkozott a gyógyulásáért, aki a felépülése után neki adta a rózsafüzérét. Ezt a rózsafüzért Ivett örökölte meg, és amikor készültünk a tavalyi koncertre, egy alkalommal azt mondta, miközben beszélgettünk az imádságokról:

annyit imádkozzuk a rózsafűzért, hogy csak úgy „peregnek a szemek”.

Az idei koncertre készülve is ezzel a rózsafüzérrel imádkozott az eseményért, amit a nagymamájától örökölt. Ivett számára ez nemcsak egy tárgy, hanem annak a jelképe is, hogy az ima ereje generációról generációra ki tudja fejteni hatását. A koncertet erre a témára építjük fel, és a dalokban szeretnénk a saját élményeinket, megéléseinket megmutatni az imádsággal kapcsolatban. Akár olyan formában is, amely a nem vallásos, vagy nem hívő emberek számára is befogadható, megérthető, és – bízom benne – elgondolkodtató.

– Miért éppen a Hagyományok Házában rendezitek meg az eseményt? Van ennek valami apropója?

– Ez egy rendkívüli elhelyezkedésű, magas szintű technikai lehetőségekkel és fantasztikus stábbal rendelkező koncertterem, ezért rendeztük meg az első és most a második koncertet is ezen a helyszínen. Az első koncerten is lenyűgöző volt számunkra a színvonalas hangosításon túl a gyönyörű fényeffektusok ízléses, mindig a hangulathoz illő használata, amit idén még egy további meglepetés extrával egészítünk ki. Meggyőződésünk, hogy a világi zenében, koncerteken a látványvilág és a szórakoztatás érdekében használt technikai megoldások a keresztény könnyűzenében is alkalmazhatóak, azzal a különbséggel, hogy itt a hangsúly nem csupán az élményen van, hanem a mondanivaló alázatos szolgálatán.

– Hogyan készültök az előadásra lelkileg és fizikailag?

– Már ősszel elkezdtünk dolgozni. Eleinte csak Ivettel kettesben csiszoltuk a dalokat. Nagy öröm számomra, hogy az idei évben több új dal is lesz, amelyek között Ivett saját szerzeményei mellett közösen alkotott dalok is lesznek. Most már a felkészülés zárószakaszában vagyunk, gőzerővel zajlanak a próbák a zenekarral, fúvós szekcióval, és a kórussal. Kiemelkedő zenészekkel dolgozhatunk együtt: a billentyűkön Neumann Balázs játszik majd, a szólógitáros Fehér Géza lesz, Huszák Zsolt „Maci” a basszusgitáros, Nagy Zsolt kezeli majd az dobokat. Közreműködik a Song Factory Budapest kórus és az In Medias Brass rézfúvós kvintett, nekik Ott Rezső zeneszerző barátunk írt remek szólamokat, arranzsokat. Természetesen idén is imádkozunk a koncertért, örülnénk, ha teltház előtt léphetnénk fel. Még van néhány hely, érdemes minél előbb jegyet venni!

– Az ima ereje mint üzenet köré építitek a koncert repertoárját?

– Igen, a cím utal a központi üzenetre, ez pedig az ima ereje az életünkben, valamint a generációkon átívelő hatása, de a dalok természetesen nagyon sokféle témával foglalkoznak. Az viszont mindegyikre igaz, hogy saját, személyes megélés, tapasztalat, ihlet áll mögöttük, amelyek az útkereséseinket, nehézségeinket is őszintén tükrözik.

– Zeneileg milyen élményre számíthatnak a résztvevők?

– Nagyon sokféle könnyűzenei stílus megjelenik majd a koncerten: a pop, a rock, a blues, a rap, a dallamos, lírai dalok, vagy akár a dzsesszes hangzások, akkordok is, de sokat jelentett számunkra az a visszajelzés, amelyet a már említett Versünnep Fesztiválon a szakmai zsűritől kaptunk, akik azt emelték ki, hogy a könnyűzenei stíluson belül klasszikuszenei formálással, idő-kezeléssel tudjuk előadni a megzenésített verset. Valami ilyesmire törekszünk:

keresztény ihletésű könnyűzene nem liturgikus, hanem koncert keretek között, klasszikuszenei igényességgel.

– Ez nagyon izgalmasan hangzik! Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik érdeklődnek a koncert iránt?

– Természetesen azt, hogy szeretettel várjuk őket akkor is, ha most még nem tudják hová tenni ezt a műfajt, vagy éppen nem rendszeres templomba járók, de nyitottak olyan dalokra, amelyek mélyebb bepillantást engednek a mi megéléseinkbe, gondolatainkba útkeresésről, örömről, bánatról, elengedésről, vágyakról, reményről, Istenről. Azoknak pedig, akik érdeklődnek a keresztény könnyűzene iránt, nyugodtan mondhatjuk, hogy kötelező: nagyszabású és sokszínű koncert lesz!

Vezetőkép: Takács Antal zenész, zeneszerző. Forrás: Takács Antal