Tavaly november 4-én az egész világ az amerikai elnökválasztásra figyelt, miközben az alig egy évvel korábban Nobel-békedíjjal kitüntetett Abij Ahmed etióp miniszterelnök polgárháborús helyzetet alakított ki országában, miután a hazája észak-keleti részén fekvő Tigray szövetségi államban lekapcsoltatta az internetet és a telefont. Az Etiópiát diktatórikus eszközökkel irányító politikus rendkívüli állapotot vezetett be, és arra utasította a hadsereget, hogy vonuljon be a központi kormány ellen lázadó tigrayi harcosok által irányított területekre...
Egy hónap sem kellett az Abij utasítását követő etiópiai hadseregnek, hogy ellenőrzése alá vonja a tigrinyai nép által lakott szövetségi államot. Bár a Tigrayi Népi Felszabadítási Front (TPLF) harcosai mindig is jól képzett katonák voltak, mégsem tudták megtartani hadállásaikat. Még fővárosukat, Mekelét is kénytelenek voltak feladni.
Az afrikai ország lakosságának 6 százalékát adó tigrinyaiak, mint ahogyan déli szomszédaik, az amahrák is, hagyományosan az Etióp Ortodox Tewahido Egyház követői. A polgárháború végén – létszámukhoz képest – nagy befolyást szerzetek az ország vezetésében, és ők voltak a legnagyobb ellenzői Eritrea függetlenségének is, mivel az északi szomszédokat irányító szervezetek szemet hunytak a keresztény lakosságot terrorizáló, iszlamista hátterű csoportok bűntettei felett. Nem véletlen, hogy az eritreaiakkal békét kötő Abij Ahmed megsegítésére az eritreai hadsereg is beszállt a Tigray állam ágyúzásába.
A tigrayi konflitkus előzménye
A 2018-ban hatalomra jutó Abij Ahmed előtti Etiópiában valósággal dübörgött az ország gazdasága. Az olcsó munkaerőnek köszönhetően az afrikai ország a textilipari befektetők potenciális célpontjává vált. A kilencvenes években látott éhező etiópok képe már a múltba veszett. A muszlim családból származó Abij sietve békét kötött a főként szélsőséges iszlámot követő eritreai vezetéssel, amiért a Nobel-bizottság, megelőlegezve neki a bizalmat, 2019-ben békedíjjal tüntette ki. Viszont hamar kiderült, hogy a norvégok döntése nem éppen a legjobb volt. Abij Oslóba érkezve közölte, nem hajlandó részt venni olyan eseményen, ahol újságírók kérdéseire kell választ adni.
Az egyre diktatórikusabb eszközöket bevető Abij Ahmed ellen sokan emelték fel a szavukat, főként a kormányzásból kiszoruló tigrinyaiak. Egyre erőteljesebbeké váltak az etnikai és vallási konfliktusok.
hirdetésAz etióp miniszterelnök a koronavírus-járványra hivatkozva a 2020-as választást egy évvel elhalasztotta. Ezt a Tigray államot irányító TPLF nem fogadta el, és saját területükön megtartották a választásokat, aminek eredményét viszont a központi vezetés nem ismerte el. Abij hadüzenetét követően a szövetségi államban állomásozó, főként tigrinyai származású etiópiai hadsereg katonái átálltak a TPLF-hez.
Fellázadtak a tigrinyaiak
A Tigray szövetségi államot irányító tigrinya nép csak hat százalékát teszi ki Etiópia lakosságának, de ennél jóval nagyobb súlyuk volt az ország vezetésében. A keresztény tigrinyák mindig is jó harcosok voltak – vezetőjük, Meles Zenawi is a Mengisztu elleni véres polgárháborúban lett ismert a Tigrayi Népi Felszabadítási Front (TPLF) vezetőjeként.
Abij Ahmednek hatalomra jutása után a legtöbb konfliktusa Tigrayjal volt. A TPLF az utóbbi években nyíltan szembeszállt az addisz-abebai vezetéssel, és nem volt hajlandó nagykoalíciót alkotni az oromói származású politikussal. Abijnak innentől kezdve csak egy ürügy kellett, hogy a központi hadsereggel bevonuljon a szövetségi államba.
A hadseregben szolgáló tigrinyák nem fogadták el a hadseregben történt átszervezéseket, ezért a TPLF-hez csatlakoztak. Ezután az éj leple alatt, az amerikai választások árnyékában, Abij elrendelte a rendkívüli állapotot, és beküldte a hadsereget Tigrayba. Abij a katonai műveletek megkezdése után lecserélte a külügyminiszterét és a hadsereg főparancsnokát.
Innentől kezdve nyílt szembenállás jött létre Abij és a TPLF közt. Végül a tigrinyák nem voltak hajlandóak elfogadni az etióp hadsereg Addisz-Abebából elrendelt átszervezését, ami a katonaság tigrinya részéhez is új parancsnokokat nevezett volna ki. Ezt követte az amerikai választás leple alatt elrendelt rendkívüli állapot, és az addisz-abebi kormányhoz hű csapatok beküldése Tigraybe. Észak-Etiópiát teljesen elzárták a külvilágtól – megfosztották az internet- és telefonkapcsolatoktól is.
A hadsereg viszonylag gyors győzelme a TPLF harcosait gerillatámadásokra kényszerítette, illetve a konfliktus által keletkezett biztonsági űrt kihasználva iszlamista csoportok jelentek meg a térségben, és soha nem látott mészárlásokat követtek el a keresztények ellen. Legutóbb egy templomba törtek be a szélsőséges fegyveresek, ahonnan egyenként kirángatták az embereket, majd kivégezték őket. Helyi információk szerint 750 keresztényt mészároltak le egyetlen nap alatt.
A polgárháborút kirobbantó Nobel-békedíjas
Az oromói származású Abij Ahmed vegyes házasságból született. Apja szunnita muszlim, míg anyja kopt keresztény volt. Ő viszont egyik felekezetet sem követte, belépett a protestáns pünkösdista egyházba, világnézetében pedig inkább a marxista ideológiát követte. Tizenöt évesen a császárságot megdöntő kommunista junta tagja lett, majd belépett a hadseregbe, ahol főként hírszerzési és kommunikációs feladatokat látott el. Egyetemi éveit a Greenwichi, az Addisz-abebai, illetve az ohiói egyetemen töltötte. Harminc esztendősen, alezredesi rendfokozattal szerelt le, és az Oromo Népi Demokratikus Szervezet színeiben kezdett politizálni. 2010-ben a szövetségi alsóház tagja lett.
Etiópiában 2018 elején kormányellenes tüntetések robbantak ki, aminek következtében Hajlemariam Deszalegn miniszterelnök lemondott; két hónappal később a kormányzó koalíció (EPRDF) Abij Ahmedot nevezte ki a kormány élére, aki április 2-án letette a hivatali esküt. Etiópiában hagyományosan a keresztény amhara, illetve a tigrinyai népcsoportból kerültek ki az ország vezetői: beiktatásával Abij lett az első oromoi, aki kormányfői tisztséget tölthetett be.
2019-ben sietve békét kötött Eritreával, mert érezte, hogy hamarosan Etiópián belül is konfliktusok alakulhatnak ki.
Keresztény virágkor, kommunista diktatúra, majd polgárháború és iszlamisták
Az Etióp felföldet négyezer évvel ezelőtt szemita nyelvű népek lakták be. 315-ben az ország felvette a kereszténységet, amit a VI. században kiterjesztettek Jemenre is.
Miután a környező országok fokozatosan áttértek az iszlám hitre, Etiópia teljesen elszigetelődött a külvilágtól, majd a 16. században a portugálok segítségével sikerül visszaverni egy nagyobb iszlám inváziót. Ezután a kora újkori Etiópia birodalommá vált – és virágkorát élte.
Miután összetűzésbe kerültek a nyugati keresztény hittérítőkkel, ismét az elszigetelődés korszaka érkezett el, egészen 1858-ig, amikor is a megerősödött császári hatalom kiterjesztette Etiópia határait. 1936-ban az olasz fasisztáknak sikerült átmenetileg – öt évre – elfoglalniuk Etiópiát, majd a britek fennhatósága alá tartoztak egészen 1944-ig.
Halie Szeasszie császár visszakapta uralmát – világszerte hősként ünnepeltek. Uralkodása alatt a korrupció és az éhínség tombolt az országban. 1974-ben aztán marxista-leninista katonatisztek (Derg) megdöntötték hatalmát. A császár egy évvel később, ismeretlen körülmények között meghalt, majd rá két évre lánya is követte. Asfaw Wossen koronaherceg Londonba menekült; a császári család többi tagját bebörtönözték, és csak 1989-ben szabadulhattak.
A Mengisztu Hailé Mariam vezette diktatórikus rezsim a Szovjetunió támogatásával próbálta irányítani az országot, de politikájuk tovább súlyosbította a helyzetet – a gazdaság lassan teljesen összeomlott.
Az országban polgárháború tört ki a marxista Etióp Népi Forradalmi Párt, az Eritrea elszakadásáért már régóta küzdő Eritreai Népi Felszabadítási Front, illetve a monarchia híveit tömörítő Etióp Demokratikus Unió között. Mindegyik fél gyakran alkalmazott erőszakot, kínzásokat, ezért ez az időszak az etióp vörös és fehérterror évtizedei voltak.
1977-ben Szomália megtámadta Etiópiát, miután az Ogaden tartomány elszakadásáért küzdő Nyugat-szomáli Felszabadító Frontnak fontos területet sikerült elfoglalnia. A Dergnek csak kubai csapatokkal és szovjet katonai támogatással sikerült győzelmet aratnia a szomálik felett. A nyolcvanas években a Derg próbált megújulni: átalakult Etióp Munkáspárttá, de a gazdasági válságot, az éhínséget és a szegénységet nem tudták kezelni. Ezen felül gerillaharcot kellett vívniuk eritreai és tigrinyai lázadókkal, akik legyőzték az Afrika egyik legerősebb haderejének számító etióp hadsereget. Eritrea gyakorlatilag elszakadt, amit 1993-ban népszavazással meg is erősítettek. Tigray tartomány is önállósította magát Addisz-Abbebától.
A kommunisták különböző ellenfelei összefogtak, és megalapították az Etióp Népi Forradalmi Demokrata Frontot, ami 1991-ben elfoglalta a fővárost, Addisz-Abebát. A kommunista Mengisztu Zimbabwébe menekült. A Derg és az Etióp Munkáspárt számos vezetőjét letartóztatták.
A Demokrata Front Meles Zenawi vezetésével ideiglenes koalíciós kormányt alapított, majd megindult az ország demokratikus átalakítása.
1998-2000 között határviták miatt újabb háború robbant ki Etiópia és Eritrea között A katonai összetűzések 2018-ig megmaradtak, amikor is Abij Ahmed és Isaias Afewerki, Eritrea diktátora megállapodtak a békéről.
Abij Ahmed a békekötés után nekilátott leszámolni a belső vetélytársaival. Intézkedéseivel veszélybe került a törékeny többpárti demokratikus rendszer.
Erőteljesebb keresztényüldözés és regionális háború alakulhat ki a térségben
Annak ellenére, hogy nemzetközi és regionális szervezetek önmérsékletre szólították fel a feleket, Abij Ahmed kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni a tigrinyákkal. A tigrayi konfliktus hatással lehet a környező országok belpolitikájára és a keresztény közösségek életére.
A szomáliai iszlamisták, különösen az Al-Shabab fegyveresei, a szomszédos államokban is hajtanak végre terrortámadásokat keresztények ellen. A belső konfliktusok miatt elfoglalt etiópiai hadsereg pedig már nem képes ellenőrizni szomáliai határát – mindennaposak az Etiópiához tartozó Ogade államban elkövetett keresztényellenes atrocitások.
Bár Szudánban Omar Al-Basir diktatórikus rendszere megbukott, és a helyi keresztények fellélegezhettek, a szélsőséges iszlamisták itt is megvetették a lábukat.
Az Etiópiától függetlenné vált Eritrea lakosságának fele kopt keresztény, akik állami szintű iszlamista csoportok által elkövetett atrocitásoknak vannak kitéve. Az afrikai országban több ezer keresztényt tárgyalások nélkül börtönöztek be; szörnyű körülmények között kellett élniük, mert nem fogadták el, hogy a kilencvenéves eritreai ortodox pátriárkát több mint egy évtizede házi őrizetben tartják a hatóságok.
Keresztény és civil szervezetek hívták fel a figyelmet arra, hogy az eritreai hatóságok a politikusokat és az újságírókat is önkényesen letartóztatják. David Turner, az írországi Church in Chains keresztényeket segítő szervezet elnöke szerint a humanitárius segítségnyújtás és a kereskedelem is csak az eritreai kormány jóváhagyásával folytatható, ez azonban kizárólag az emberi jogok semmibevételével valósítható meg, amelynek az eritreai emberek az elszenvedői.
Csak idő kérdése, hogy a tigrayi konfliktus polgárháborúvá eszkalálódjon. Amennyiben a szomszédos országok is beleszólnak majd Etiópia belügyébe, úgy az etnikai és vallási feszültségekkel teli térségben könnyen regionális háború robbanhat ki.
Egy biztos, a robbanékony kelet-afrikai régióban élő különböző nép- és vallási csoportok közt Etiópiának, Eritreának és Tigraynak is megvannak a saját szövetségesei, akiknek akár érdekükben is állhat a konfliktus kiszélesítése. Ha ez bekövetkezik, akkor biztosra vehetjük, hogy milliós számú menekültáradat indulhat meg Etiópiából – és ezért azt a Nobel-békedíjas miniszterelnököt lehet majd felelőssé tenni, aki a szakadék szélére juttatta az országát.
Kassab Adonis
Legkevesebb 750 halottja van az etiópiai kereszténymészárlásnak
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
