A mai evangélium (Jn 2,13–25) a kereskedők templomból való kiűzésének jelenetét állítja elénk. Jézus „kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt”, pénzükkel, mindenükkel együtt. Cselekedete meghökkentette az embereket, a tanítványok is rémülten figyelték az eseményeket.
Felismerték a cselekedetben az Isteni kiválasztottságot és felmerül bennük a kérdés: Ki vagy, hogy ilyesmit teszel? Mutass egy jelet, amely bizonyítja, hogy van jogod ilyesmit tenni! Valamilyen isteni jelre, csodajelre vártak, amely bizonyítaná, hogy Jézus Isten küldötte. Erre Jézus így válaszolt: „Bontsátok le ezt a templomot, én pedig harmadnapra felépítem”. Ők ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?”. Nem értették meg, hogy az Úr testének élő templomára utalt, amelyet majd lerombol a kereszthalál, de harmadnapra feltámad. Ezért szerepel itt a „harmadnapra” kifejezés. „Amikor feltámadt a halálból – jegyzi meg az evangélista –, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak”.
A templomban történtek megértéséhez szükséges húsvét ünnepét megélni. A feltámadás fénye mellett értjük meg, hogy Jézus miről beszélt a templom rendbetétele után. A bűn lerombolja Jézus testét. Erőszakos halált hal a kereszten, de harmadnapra újjá épült testtel feltámad. De az a test már nem lesz a régi. Képes áthatolni a zárt ajtón, de a test tapintható is lesz, a sebeket pedig Tamás keze is érintette. Nem szellemi lény, de még sem ember többé. Jézus teste igazi templommá válik, ahol az ember meghallja és találkozik Istennel.
hirdetésA nagyböjti időben húsvét megünneplésére készülünk, amikor megújítjuk majd keresztségi ígéreteinket. Jézushoz hasonlóan járunk a világban, egész létünket az ő szeretetének jelévé alakítjuk testvéreink, különösen a leggyengébbek és legszegényebbek felé, életünkkel építünk templomot Istennek.
Testem tehát a Lélek temploma, de jól érzi magát az Isten az életemben? Engedjük, hogy alakítsa az életünket, kidobja a felesleges, káros dolgokat a szívünkből? Szabad megálljt parancsolnia a kapzsiság, féltékenység, irigység, gyűlölet, pletykálkodás rossz szokásainak?
Mindenki válaszolhat önmagának, csendben, a szíve mélyén. „Megengedem-e, hogy Jézus egy kicsit kitakarítsa a szívemet?” Jézus gyengéden, irgalmasan, szeretettel takarít! Az irgalom az ő takarító módszere.
Épüljünk Isten élő templomává, növekedjünk az ő szeretetében és engedjük, hogy örök lakást vegyen a szívünkben!
A címlapkép forrása: Freepik
