Húsvét hajnalán az asszonyok elindulnak a sírhoz, hogy befejezzék Jézus temetését. Nem foglalkoztak azzal a nehézséggel, hogy ki hengeríti el majd a követ a bejáratból. Nem féltek a katonáktól, akik őrizték a sírt. A találkozás vágya hajtotta őket, látni akarták még utoljára a Mestert. Közben a tanítványok összeomlottak, szétszóródtak, hitük elveszett: mindennek vége, akibe eddig kapaszkodtak, már nincs közöttük. Minden reményük szertefoszlott!
De az angyal híradása fénysugárként tör elő a sötétségből: Jézus feltámadt, amint előre megmondta, és Galileában találkozni is fogtok vele. Visszatér a forráshoz, a kezdetekhez, a meghívások helyszínére, a tópartra, ahol az apostolok a hálóikat rendezgették. Vissza kell térni Galileába, hogy újra emlékezetükbe idézze mi is történt az elmúlt három évben. Összefoglalja az eseményeket: példabeszédeit, csodáit, és persze az árulás szomorúságát.
Ezen a mai éjszakán mi is megkapjuk feladatként, hogy térjünk vissza saját Galileánkba. Oda, ahol először találkoztunk Jézussal, a keresztségünk helyére, a hitünk elmélyülésének helyére, az igazi megtérésünk helyére.
Galileába menni azt jelenti, ismét megtapasztalni azt a tüzet, amely bevésődött a szívünkbe. Ismét átélni a legfelfokozottabb kapcsolatunkat Istennel, amelyből még ma is élek. De szükségem van évről évre arra a szikrára, hogy tüzem ne csak pislákoljon, hanem igazán lobogjon. Nincs értelme csak úgy lenni, haloványan, takarék lángon, mert azt az első szél képes eloltani.
hirdetésMa a modern ember vízzel akar tüzet gyújtani, vagyis mindent, ami kapcsolatban áll megtéréssel, hittel, Istenkapcsolattal, azt üldöz és küzd ellene. Nem akarja megtapasztalni mit is jelent mindent elhagyni azért, hogy mindent megtaláljon, amire életében szükség van.
Mert a tanítványok úgy érezték, hogy három év után egy szempillantás alatt minden elveszett. Nincs már velük a Tanító, aki a legnehezebb helyzetben is tudott higgadt és bölcs lenni, tudott megválaszolni és tudott Istenben maradni. Ehhez kevésnek érezték magukat az apostolok, ezért is érkezett ötven nappal később a Lélek, hogy hiányosságaikat pótolni tudja.
Ma ezen az éjszakán keressük meg magunkban saját Galileánkat! Mikor találkoztunk Jézussal? Hogyan emlékszem erre a találkozásra? Azon az úton járok, amelyen Ő elindított?
Húsvét üzenete ebben áll: ismét szeretnék Jézus jó tanítványa, hűséges gyermeke lenni. Nem a világnak akarok megfelelni, nem a kötelező paneleket akarom visszhangozni, nem birka akarok lenni a fogyasztói társadalom aklában, hanem Jézus gyermeke, tanítványa, barátja. Ebben áll a keresztény ember küldetése: szemléli az üres sírt, elindul Gelileába és hordozza a feltámadás világosságát!
