A mai evangéliumban elhangzó példabeszéd az Isten országát menyegzői lakomaként mutatja be. Főszereplők: a király fia, aki nem más mint Jézus, illetve a meghívottak sokasága. Érezzük megtisztelve magunkat, mert az Úr mindnyájunkkal szeretne ünnepelni. Miért éppen menyegző? Mert egy életre szóló szeretetközösség kezdetét jelenti. A meghívottak listája pedig nem akárkikből áll, csak a kiválasztottakból, akik képesek teljesíteni a házigazda akaratát: törvényeinek megtartását, szeretetközösség megélését.
Fontos a meghívottak listájában, hogy senki sem tartozik a kiváltságosak közé. Mindenki ugyanolyan Isten színe előtt. Ezt az „egyenjogúságot” kell nap, mint nap megélni, amikor imádságban hitet teszünk Isten mellett. Minden nap kimondom felé az elköteleződésemet, mert ha ellaposodik kapcsolatunk, meddővé válik keresztény életünk, élettelenné, csupán kirakat kereszténységgé redukálom a kapcsolatunkat. Isten azonban maga az élet, és erre az intenzív életre hív minden embert.
A hívásra azonban lehet elutasítással is válaszolni. Nagyon sokan mondanak nemet, minden egyéb elfoglaltság fontosabb, mint a menyegzőn való részvétel. Volt, aki a földjét, a másik a saját üzletét tartotta fontosnak és háttérbe került a meghívás. Ma sincs másképpen. A munka, a lustaság, közöny, érdektelenség, a bálványok utáni vágyakozás eltereli a figyelmet a lényeges dolgokról. A birtoklás fontosabb, mint a szeretet megvallása. Nem a megátalkodottság miatt teszik ezt, hanem mert jobban szeretik a hamis biztonságot, kényelmet, önmagukat, mint a „kockázatosnak” tartott Isteni szeretet útját.
hirdetésBármennyire is elutasítók vagyunk, Isten továbbra meghív mindnyájunkat. Akkor is megtartja az ünnepet, amikor a bezárkózó sokaság hátat fordít neki. Épp ellenkezőleg! Még több embert meghív, nem megsértődött házigazdaként viselkedik, hanem nagyobb szeretettel válaszol.
A címlapkép forrása: Pixabay
