Nem, a menyasszony nem eladó

Ahhoz már-már kezdünk hozzászokni, hogy nap mint nap, istentelen nézetekkel támadják a kereszténység által hűségesen őrzött értékeket. Ám felkapjuk a fejünket az olyan esetekben, amikor magukat kereszténynek valló emberek fogalmaznak meg leginkább a pogány tanok sorába illő véleményeket. A Házasság Hetében mi mást vennének a szájukra, mint az egy férfi és az egy nő szeretetszövetségét. De miért zavar bárkit is, ha világosan láthatóak a házasság örök intézményének isteni fundamentumai?

„A kereszténységgel átitatott »Házasság Hete« kezdeményezés politikailag nem semleges. Nem értem, hogyan fér bele a baptista lelkészek által is vastagon támogatott eseménybe, hogy annak Áder János felesége a fővédnöke, Családbarát Magyarország logós, és sokszor hivatkozik forrásként az Alaptörvényre. […]Hogy fér össze? Nem lehetne ez a program Fidesztől mentes?” – írja a keresztény egyházi felekezethez tartozó kommentelő felháborodva.

Mégis honnan ered ez az undorkodás a „kereszténységgel átitatott házasság”-gal szemben? Már ott tartunk, kedves keresztény testvérek, hogy annak kell rosszul éreznie magát, aki következetesen ragaszkodik ahhoz az intézményhez, amely eredendően Isten terve, és amit a kereszténység képvisel? Hogy lehet az, hogy meg kell írnom ezt a cikket ebben a témában? Hogyan törhetett darabokra, ami valaha gyönyörű egészet alkotott?

Vasárnap kezdődik a Házasság Hete

A Házasság Hete egy külföldről hazánkba importált egyik, kivételesen nagyon jó kezdeményezés. Értékvédő és életpárti. Alapvetése, hogy a család az egy férfi és egy nő életszövetségén alapuló közösség. Szövetség, amelyben a felek elkötelezik magukat, hogy kitartanak egymás mellett, és vállalják a gyermekeket is, „amellyel Isten megajándékozza házasságukat”.

Amíg a legtermészetesebb dolog volt, hogy a házasság és a gyermeknemzés összetartozó, egymástól elválaszthatatlan fogalmak, még nem jelentkezett zavar a rendszerben. Nem is olyan régen, mintegy fél évszázada kezdett el nyílni az olló. Mindenhová elért a szexuális forradalom „felszabadító szele”. A nyomában a problémával: mit kezdjünk a nem kívánt gyermekekkel. A saját kényelem biztosítása és a testi élvezetek mindenek felett állókká avanzsálódtak.

Olyannyira abszolútizálódtak a szexuális élvezetek, hogy megjelentek a kölcsönös maszturbáció különféle betűkkel nevesített aberrált formái. „Megkérdőjeleződött a biológiai nem fogalma, mivel elválasztották azt a termékenységtől, és ez kitárta a kaput a társadalmi nem fogalmának irányába” – magyarázza Puskás Antal pálos szerzetes.

Istennek ebben a világban fokról-fokra egyre kevesebb tér maradt. Győzött a szeretet. Persze nem az önfeláldozó, krisztusi, hanem az egoista, amelynek hajtóereje egyedül a puszta humanizmus és az empatikus tolerancia lett.

Ha mások hallgatnak, nekünk kell szólni – Puskás Antal pálos tartományfőnök a Vasárnapnak

Az istentelenné váló mindent szabad elgondolás diktatúrává fejlődött. Aki ma mer a fundamentumhoz, az isteni, abszolút alapokhoz visszatérni, az kirekesztő, ellenséges és homofób. Ítélkező, mert nem fogadja el az életet másképp megélő embertestvérét, aki – amint mondják – szintén Isten teremtménye.

Az nem érdekel senkit, hogy ennek a „ferde hajlamú teremtettségnek” semmi, de semmi biológiai, genetikai megalapozottsága sem létezik. Egy humbug: hazugság az egész. A szlogen pedig, hogy ne korlátozzuk be senkinek sem a szabadsághoz és a boldog élethez való jogát.

Ezzel szemben a keresztények még mindig vallják, élik, hirdetik, hogy a házasság az egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. A házastársak nemének és számának az okát a teremtés isteni logikájában kell megtalálnunk. A szövetségük életreszólóságát Pál apostol magyarázza el nekünk a kinyilatkoztatással összhangban.

A pogányok megtérítője felhívja a figyelmet a házasság szövetségi jellegére, amely a férfi és a nő között jön létre. Ezt a visszavonhatatlan ígéretet ő Krisztusra, mint vőlegényre és az egyházra, mint a menyasszony kapcsolatára vonatkoztatja. Isten szeretete pedig abban nyilvánult meg, hogy feláldozta az ő Fia szeretetből és önként elszenvedte a bűneinkért járó büntetést. Ez örök áldozat és visszavonhatatlan. Isten helyreállította a közösséget az emberrel, és soha nem vonja meg a szeretetét.

Székely János: Ne kényszerítsék arra a társadalmat, hogy házasságnak kelljen nevezni az azonos neműek együttélését!

Hogyan lehetne másképp értelmezni a házasságot tehát, kilúgozva belőle ezt a visszavonhatatlan szeretetet? Hogyan lennénk képesek átfaragni ezt a házasság szent szövetségéről szóló hetet valami humánus, „szeressük egymást gyerekek” elv alapján?

Üzenem a keresztény testvéreimnek és a nem keresztény embertársaimnak is: a menyasszony nem eladó! Az egyház nem eladó, mert a Vőlegény-Krisztus vár rá, és eljön érte! 

A társadalom alapsejtje a család és ilyen módon a házasság. Helyes, hogy azt védje és segítse az Alaptörvény, a köztársasági elnök és minden olyan politikai erő, amelyik nem szakadt el még az örök isteni igazságoktól. Persze létezik olyan letűnt miniszterelnökünk, aki helyesnek találta lecserélni az „öregecskedő feleséget” (költői kérdés: ha ez még mindig követendő életszabály számára, vajon most mi hátráltatja még ebben?). De Isten őrizzen meg mindannyiunkat attól, hogy valaha is visszatérjen közénk felelős vezetőként, hogy megmérgezzen bennünket beteg, istentelen, pogány gondolataival!

Gável András

Az Alaptörvény elérte az egyetlen alaptörvényt: Isten örök határozatát – Barsi Balázs a Vasárnapnak

Egy házasságban sosem lehet hátradőlni

A házastársak holtomiglan-holtodiglan Istent dicsőítik

A kiemelt kép forrása: Unspalsh/Meryl Spadaro

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre