A közel félmillió ember bevonásával készített tanulmány az eddigi legnagyobb és legalaposabb vizsgálat az azonos nemű szexuális viselkedés genetikájával kapcsolatban. A tanulmány cáfolja azt a felfogást, miszerint létezik a homoszexualitás kialakulásáért felelős gén. A munkafolyamat során LMBTQ érdekképviseleti csoportokkal is együtt dolgoztak.
A tanulmány közel 500 000 ember génjeit elemezte, amelybe a homoszexuálisokon túl más nemi identitású személyeket, például transzneműeket nem vontak be, és az adatkészlet az európai ősökre vonatkozott. Az adatok arra engedtek következtetni, hogy az azonos neműekhez való szexuális vonzódás csak 8–25 százalékban magyarázható genetikával, vagyis
a genetikának csak mellékes, döntőnek semmiképp nem nevezhető szerepe van az ember szexuális orientációjának kialakulásában, amire túlnyomórészt a környezet és a társadalmi tényezők vannak hatással.
Nem mellékesen a kutatás eredményei arra is rávilágítanak, hogy a skizofrénia, a depresszió és egyéb mentális, egészségügyi rendellenességek kialakulásáért felelős gének átfedésben vannak az azonos nemű szexuális viselkedéshez kapcsolódó génekkel.
Eddig se volt bizonyíték a homoszexuális veleszületettségre, semmiféle kutatás nem állt elő erre vonatkozó tanulmányokkal, és tudományos konszenzus sem létezett a kérdéskörben. Azaz nem sikerült statisztikailag szignifikáns kapcsolatot találni a DNS-szerkezetek és a homoszexualitás között.
Az egyébként homoszexuális Dean Hamer kutatócsoportja 2005-ben egy évekkel korábbi, sikertelen vizsgálatot követően indított új vizsgálatot, melynek során szintén nem tudták bebizonyítani, hogy létezik a homoszexualitásért felelős gén. Hamer azonban már ekkor hangsúlyozta, hogy még ha lenne is ilyen gén, attól még nem lesznek az emberek homoszexuálisok, mivel a személyiség biológiája ennél sokkal összetettebb.
hirdetésMás kutatók 1993-ban azt a megállapítást tették, hogy sem a pusztán biológiai, sem a pusztán pszichológiai magyarázatra nincs megfelelő bizonyíték. Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének professzora, a homoszexuálisok mozgalmának egyik fő alakja egy 2000-es publikációjában pedig kénytelen volt elismerni:
„minden olyan múltbéli kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott.
A szexuális irányultság azonban olyan rendkívül összetett dolog, melyet csak akkor lehet megfelelőképpen megérteni, ha biológiai, fejlődéslélektani, interperszonális szempontból, az élettörténet tapasztalatain alapulóként és szociális konstrukcióként fogják fel”.
Lehet, hogy a közvélekedésben elterjedt az a nézet, hogy a homoszexualitás veleszületett dolog, ám ezzel ellentétben mindeddig semmi bizonyítékot nem találtak, amely ezt alátámaszthatná. Minden kutatás során az látszott bebizonyosodni, hogy tényleg nem létezik olyan gén, amely a homoszexualitás kialakulásáért lenne felelős. Sőt, a Popular Science folyóiratban közzétett új kutatás éppen ezt támasztja alá megfelelő alapossággal, amely az eddigi legnagyobb és legalaposabb vizsgálat az azonos nemű szexuális viselkedés genetikájával kapcsolatban.
A témában ajánljuk:
A teljes cikk itt olvasható.
Forrás: Mandiner
