Transzcendencia a transz-tendencia árnyékában

A Hvg.hu interjút készített két homoszexuális fiatallal, akik kereszténynek vallják magukat. Szerintük a Biblia nem támasztja alá, hogy az Istenben való hit összeegyeztethetetlen az azonos neműekkel létesített, szereteten alapuló nemi kapcsolattal. Jézus Krisztus nemi identitásáról pedig úgy vélekednek, hogy azt sokféleképpen lehet értelmezni: lehet férfi, nő, genderqueer, vagy azt is lehet mondani, hogy nincs is neme, hiszen nem is ember. De vajon hogyan értékelhetőek ezek a kijelentések a kereszténység fényében?

A cikk szerint Nyugat-Európában sokkal elfogadóbbak a keresztény gyülekeztek a homoszexuálisokkal szemben. Ha a Bibliát másképp értelmeznénk, bizonyára nem tartaná az egyház bűnnek a homoszexualitást – állítja a szerző, Csatlós Hanna. Sőt, Jézus Krisztus személyét legalább annyira mernék férfinak tekinteni, mint nőnek, hiszen ő nem ember, hanem a megtestesült szeretet – olvashatjuk a minden bizonnyal tabudöntögetőnek szánt interjúban, amelyekhez hasonló véleményeket nap mint nap, erőszakosan az arcunk elé tolnak a „szivárvány színű ragály” részeként. Nem csoda, hogy sokakban mindez ellenérzést szül, és ezért lázadnak is ellene.

A Keresztények a Melegekért nevű szervezet alapítója a cikk szerint úgy látja, hogy a homoszexuálisok iránti ítélkezés, gyűlölet főképpen az angolszász területekről importált szabadkeresztény gyülekezetek részéről éri az azonos nemük felé orientálódó embereket. – A történelmi egyházak ebben a kérdésben kegyesebbek: „nem űznek ördögöt” – véli Szabadkai Bálint. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy az egyházban a homoszexualitás esetében is csak akkor űznek ördögöt, ha valaki bizonyítottan ördögtől megszállott.

– Az átnevelő táborok és a reparatív terápiák bizonyítottan károsak, nem véletlenül tiltottak több országban is – jelentette ki Szabadkai Bálint egy lapon emlegetve, és ezzel összemosva a szcientológusok erőszakos eljárásait a keresztények homoszexuálisokat segítő, őket felkaroló hozzáállásával. A KerMel alapítója szerint több konstruktív eszmecserére lenne szükség. A vezető elítélte, hogy a Mi Hazánk aktivistái idén több budapesti Pride eseményt is szabotálni próbáltak, félelemkeltő viselkedéssel léptek fel.

Erről az egész LMBTQ-jelenségről és a felvonulásokról a lapunk által megkérdezett homoszexuális fiatalembernek egészen más véleménye van, amely a magukat kereszténynek tartó homoszexuálisoknak is megfontolandó lenne. Éppen úgy, ahogyan a szintén homoszexuális Matthew Grech vallomása – divatosan szólva keresztény „coming out-ja” – is, aki korábban nyíltan vállalta homoszexualitását, ám megtérése után változtatott életmódján.

Matthew Grech: köszönöm a magyarok támogatását!

De vajon mit tanít a kereszténység a Biblia alapján a homoszexualitásról? A kézenfekvő válasz már a Szentírás első lapjain ott fekszik előttünk: amikor Isten megalkotta az első emberpárt, akkor férfinak és nőnek teremtette őket, akik a házasság intézményén belül, egy életre szóló szövetségben éljenek szexuális életet (Ter 1, 27).

Ugyanez a heteroszexuális szemlélet egyértelmű más helyen is: „Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned?” (Péld 5,18).

És ha ennyi nem lenne elég, a Bibliának félreértelmezhetetlen mondata a Leviták könyvében így szól:

„Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az! Semmiféle állattal se közösülj, és ne tedd magadat tisztátalanná vele, asszony pedig ne feküdjék állat alá, hogy közösüljön vele: iszonyú bűn az!” (Lev 18,22-23).

Az egyházban nem létezik olyan hivatalos álláspont, amely elítélné emberségében a homoszexuális embert. A hiteles kereszténység minden emberre úgy tekint, mint Isten országába meghívott személyre. És ez az égi, transzcendentális orientáció határoz meg minden szeretetteljes és a másik embert felkaroló és elfogadó állásfoglalást. Hiszen ez az élet végső értelme és célja. Az egyház tehát az örök élet felé vezető úton akar segítséget nyújtani. Ezen az úton csak az Isten előtt felvállalható tettek és viselkedés tud előrevinni.

Meleg helyzet az egyházban

A Hvg.hu-n közreadott, Jézus Krisztus nemi identitásáról való elmélkedés leginkább azt jelzi, hogy a keresztény identitás került krízisbe. Isten valóban szeretet – ahogy helyesen állítják a megszólalók is –, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mindezt a kereszten tette meg, ahol önként nyújtotta áldozatul a kínzásokban megtört és megtépázott saját férfi testét. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűntől azonban mentes maradt. Magára véve a mi emberi természetünket megváltott bennünket.

Megkerestük a témában Martos Levente Balázs katolikus teológus papot is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Bibliában az erkölcsi meghagyások alapvetően nem felsorolásszerűek. Nem tételes előírásról vagy tiltásról van tehát szó. Ebből következik, hogy ha valami a Szentírásban kifejezetten nincsen leírva, az lehet, hogy éppen megfelel vagy már nem felel meg a Könyvek Könyve erkölcsiségének. 

A szentírási szövegeknek mindig volt egy létező értelmezési hagyománya, amelynek az irányát érdemes jól megfigyelni:

olyan emberképet rajzol elénk, amelyben a természetes és helyes élet része a férfiak nők iránti és a nők férfiak iránti szexuális vonzódása. 

Néhány helyen látható a Bibliában a homoszexuális viselkedés tiltása is. Például a Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelében olvashatjuk: „A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét” (Róm 1,27).

Jézus nemi identitásáról és emberségéről szólva a teológus kifejtette: vannak olyan feminista irányzatok, amelyek Jézus emberségét kevésbé tartják meghatározónak. Az emberképükből egy olyan teológiai irányba mennek el, amely elkezdi már azt is tagadni, hogy

Jézus Krisztus személyében tökéletes egység valósul meg: az isteni személy az emberi természetet magához öleli. Ugyanakkor ezt az emberi természetet férfi formában vette magára.

– Látnunk kell, hogy Jézus nem azáltal váltotta meg a világot, hogy férfi lett, hanem azáltal, hogy emberré lett. Ám ez az embersége férfi emberség. Az, hogy Jézus férfiként viszi végbe a megváltás művét, és hogy ennek a szimbolikája része a megváltás igazságának, jól látszik a János evangéliumban: Jézus a saját testéből alapítja az egyházat, amikor az oldalából vér és víz tör elő. Erről az egyházatyák azt állítják, hogy „Jézus az új Ádám” – hangsúlyozta Martos Levente Balázs.

Ahogyan Ádám oldalából építi ki az Isten az asszonyt, hasonlóképpen az egyház születik Jézus oldalából: a keresztség és az eucharisztia víz és vér által.

Ez a krisztusi „szülés” nem egy fizikai értelemben vett folyamatot jelöl, hanem egy képes beszédről van szó, amely a lét eredetét kívánja kifejezni, ugyanúgy, mint ahogyan a Fiú az Atyától születik. Pál apostol sem vált nővé, amikor így fogalmaz: „szülési fájdalmat szenvedek értetek”. A Galata levélben nyilvánvalóan egy túlzó kifejezésről van szó. Ahhoz, hogy ezeket jól értsük, a dolgok lényegét kellene tudnunk meglátni.

– Vannak olyan egyházi közösségek, ahol másképpen kívánják érteni a Biblia igazságait. A Szentírás olyan értelemben tekintendő Isten szavának, hogy egy hívő közösség hagyományából születik, amely közösségben Isten szavát érthetjük meg. Ennek

az isteni üzenetnek valóban része az az emberkép, amelyben az emberiség életét a heteroszexuális párok garantálják, ahol az ember életének beteljesedése egy olyan odaadás, amelyből új élet születik – mondta a teológus.

A homofób, félelemkeltő viselkedésről szólva a teológus feltette a kérdést: – Mit értünk az alatt, hogy bűn? Ha valamiről ezt állítjuk, az nem egyenlő azzal, hogy a bűnt elkövető személy velejéig romlott lenne, aki azonnal és mélyen megvetendő.

Nagyon gyakran a homoszexuális emberek és érdekképviseleti csoportjaik a megvetés ellen lázadnak. Joguk van ehhez a lázadáshoz, de látniuk kell, hogy az egyház nem akarja őket megvetni. Éppen így Isten sem vet meg bennünket, amikor a bűnnel kapcsolatban kijelenti, hogy azt ne tegyük.

Ha valamiről kijelentjük, hogy bűn, az nem egyenlő azzal, hogy elítéljük a másikat. 

– Tudatosítanunk kell és újra átélnünk, milyen, amikor saját bűnösségünket elismerjük, ugyanakkor átéljük azt, hogy Isten minket örökkévalóan szeret – húzta alá Martos Levente Balázs teológus pap.

Fotó: Pixabay