Az egyházi hivatalos álláspont egyáltalán nem ítéli el a homoszexuális embereket. Éppen ellenkezőleg: saját adottságaik elfogadásával helyet kínál számukra a testvéri közösségben mindaddig, amíg az azonos neműekhez vonzódó nemi irányultság testi megélésétől megtartóztatják magukat. Ennek gyakorlata ugyanis a Biblia szerint is bűnnek minősül. Ez alól a meleg papok sem kivételek.
Az egyházi megnyilatkozások sorában időről időre felmerül a homoszexualitáshoz való viszonyulás kérdése. Nem olyan régen a fiatalokkal foglalkozó püspöki szinódus záródokumentuma is érintette a meleg emberek elfogadását az egyház közösségében. A homoszexuális embert is testvérnek kell tekinteni, és kísérni őt az Isten felé vezető úton.
Ezzel a kijelentéssel az egyház egy pillanatig sem kívánt a korábbi egyházi állásponttal szembe helyezkedni. Sokkal inkább egyértelművé kívánta tenni, hogy minden ember meghívott az üdvösségre, akármilyen adottságokkal is rendelkezik. Ám a hivatalos álláspont továbbra is helyteleníti a homoszexualitás gyakorlati nemi megélését. Ez utóbbiról bűnként beszél, a Bibliára alapozva nézeteit.
A mára már megszűnt, egyik magyarországi keresztény meleg egyesület összeegyeztethetőnek látta a kereszténység örök üzenetét a homoszexuális vágyak kapcsolatban történő megélésével – a természeti törvény egyetemességére hivatkozva. Az Öt Kenyér Közösség azt az álláspontot képviselte, hogy a homoszexuális cselekedet önmagában nem erkölcsi kategória, és két azonos nemű ember kapcsolatát ugyanolyan elv alapján lehet csak megítélni, mint két különnemű emberét.
Ha ma valaki melegként és keresztényként arról tesz tanúbizonyságot, hogy a nemi irányultságának – pusztán barátságon túlmenő szexuális – megélése bűn, az egész világ felhorkan, és a kijelentés nyomait a rendelkezésre álló eszközökkel kiradíroznák mindenhonnan. Ahogy ez történt nem olyan régen a máltai énekes esetében is.
A minap Ferenc pápa érintette újra a homoszexualitás témakörét az azonos nemhez vonzódó papok esetéről szólva. A Guardiannak nyilatkozva a katolikus egyházfő egyértelművé tette, hogy nem helyes meleg embereket pappá szentelni. Ám ha valamilyen oknál fogva felszentelésük mégis megtörtént, ezeknek a papoknak is – hasonlóan heteroszexuális paptársaikhoz – szigorú cölibátusban kötelező élniük.
hirdetésIdehaza advent kezdetén Beer Miklós váci püspök e kérdéskörben úgy nyilatkozott, hogy nem helyes a homoszexuálisokat kihasználni és bizonyításként rájuk erőltetni a mi saját emberi logikánkat például a családi élettel kapcsolatban.
Ők nem alkalmasak a családi életre, de nincsenek kizárva az önzetlen szeretet lehetőségéből.
Tehát egy homoszexuális ember ugyanúgy tud önzetlenül segíteni magányos, öreg embereken, vagy jót tenni saját, mindennapi munkájával. Adott esetben éppen egy fizikailag fogyatékos ember kezeként vagy lábaként. Az Úristen teremtő tervéből senki nincs kizárva. A lényeg, hogy az ő saját adottságainak megfelelően élje meg az ajándékozó szeretet feladatát – fogalmazott a főpásztor.
