Ungváry Zsolt: Agresszív, bántalmazó légkör az interneten
A bűnbeesés óta visszatérő problémája az emberiségnek, hogy a szép és praktikus dolgokkal nem nagyon tud élni; illetve a jót is rosszra használja. Minden új találmányból fegyvert készít és legalább akkora lelkesedéssel fordítja pusztításra, mint építésre a felfedezéseket. Ráadásul nem csak az anyagi világot, a tárgyakat, hanem a gondolatokat, eszméket is.
A televízió elterjedésekor sokan lelkesedtek, hogy így a művészet, a kultúra, az információ mindenkihez, gyorsan eljuthat. És bár csakugyan csodálatos eszközt kaptunk a világ megismeréséhez, a szórakoztatáshoz, a tanuláshoz, mára sokkal inkább vált az ízléstelenség, a gagyi, a nívótlanság terjesztőjévé, mint a kultúra hordozójává.
A mobiltelefon is egyfajta démoni szitokszó lett; a gyerekek, fiatalok (sőt minden korosztály) megrontója. Korlátozására, tiltására rendeleteket alkotnak, és a szülők fő törekvésévé vált, miként vehetnék ki csemetéjük kezéből ezt a fantasztikus, pár évtizeddel ezelőtt csak a legvadabb sci-fi filmek világát idéző készüléket. Kétségtelen, hogy megannyi ártalma – az ellenőrizetlen, fals és gonosz tartalmak, a függőséget okozó játékok, az agresszió, a figyelemelterelés – miatt rengeteg veszélyt hordoz. Ugyanakkor felfoghatatlan civilizációs előretörés. A vasútat sem bántjuk és beszéljük le róla embertársainkat, jóllehet rengeteg balesetet okoz, és egészségesebb volna lefutni vagy lebiciklizni a Balatonra, mint belesüppedni az ülésekbe. (A vasúti személyszállítás indulásakor, a gőzmozdony megjelenésével sokan azon aggodalmaskodtak, vajon az emberi szervezet képes-e elviselni azt az öldöklő sebességet, amivel egy ilyen masina száguldozik. Kiderült, hogy képes…)
Egy ilyen jónak tűnő, ám mégis rettenetesen káros hozadéka a digitális tér szinte korlátlan kiáradásának az úgynevezett kommentelés. Maga az ötlet nem rossz: tudjunk reagálni mások gondolataira, tovább építve, kiegészítve, vitatva azokat; virtuális, interaktív, pezsgő szellemi műhelyeket létrehozni, a fizikailag egymástól messze lévő emberek között is. De, mint az atomenergiát vagy a fájdalomcsillapítókat, ezt is lehet károsan, rombolóan használni. Sőt, mint az idő eldöntötte, gyakorlatilag csak úgy lehet.
A normális megbeszélés és építő kritika helyett az egyre durvább és vulgárisabb bántalmazás, a primitív megnyilvánulások uralták el ezeket a felületeket. Vadidegenek szólnak hozzá mindenhez, ismeretlen személyeket és számukra érthetetlen szituációkat minősítenek; belecsöppennek valamilyen ügybe, amiről úgy alkotnak – többnyire sarkos, sőt durva – véleményt, hogy fogalmuk sincs a környezetről.
A kommentmező a csőcselék, a primitív, másutt elutasított, komolyan nem vett emberek terepeként működik. A középkori kivégzés-néző katasztrófaturisták, a frusztráltak, az arctalanság mögé bújók agresszivitásának kiélése zajlik.
Elrontott életű szerencsétlen kis senkik írogatnak lekicsinylő trágárságokat olyanoknak címezve (politikusoknak, művészeknek), akik tetteiket, véleményüket nyíltan, arccal vállalják. Nem biztos, hogy a plebsnek, az ezerfejű cézárnak mindenhez joga van. A demokrácia valami csúf félreértelmezéséből fakadóan sokan azt hiszik, az ő alantas indulataik egyenértékűek egy világosan, érvekkel alátámasztottan megfogalmazott gondolattal. Az pedig, hogy személyeket dehumanizálnak, és ocsmány, becsületsértő módon verbálisan bántalmaznak, igazából büntetőjogi kategória. Csak az ingerküszöbünk már nagyon magasra emelkedett.
Az írás nem interaktív műfaj. Régebben sem volt rá mód, hogy emberek olyan dolgokra nagy nyilvánosság előtt reagáljanak, amihez semmi közük, amiről semmit nem tudnak. Nem minősítgethettek, sértegethettek idegeneket, és erre valójában nincs is semmi szükség. Sokat emelne a közbeszéd színvonalán, ha a kommentelés lehetőségét a nyilvános fórumokon megszüntetnék. Akinek véleménye van, írja meg újságban, blogban, levélben; ha valakivel személyes közlendője akad, írjon neki e-mailt, de felesleges ezeket közhírré tenni.
A tévével is vitatkoztunk, beszélgettünk, de ez megmaradt a négy fal között, odahaza mindenki azt csinál, amit akar. De a gyűlöletet, a frusztrációt felesleges ráönteni a világra.
Vezetőkép: illusztráció. Forrás: Freepik
