hirdetés
Remete Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete Krisztus után mintegy háromszáz évvel. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend névadója és példaképe. A rómaiak egyiptomi keresztényüldözése és a ma jelentkező élet-, és istenellenes kihívások sok hasonlóságot mutatnak. A pálos rend magyarországi tartományfőnöke szerint van olyan helyzet, amikor a visszahúzódás helyett fel kell tudnunk vállalni az evangélium képviseletét a világban – a szüntelen imádság mellett.
Remete Szent Pál tizenhat-tizenhét évesen vonult ki a pusztába, amikor Egyiptomban a rómaiak a hitük miatt üldözték a keresztényeket. Művelt emberként jártas volt az egyiptomi és a latin tudományokban. A sógora jelentette fel őt a hatóságoknál, kereszténység vádjával, és ezzel egyidőben ravaszul megkaparintotta az így kisemmizett rokon vagyonát. Az ifjú Remete Szent Pál eredeti terveit ez a körülmény jelentősen átírta. Kivonult a pusztába, egy barlang lett az otthona, amelynek bejáratánál egy pálmafa állt, a bensejében pedig tiszta vízű forrás csobogott. A legenda szerint Isten minden nap egy hollót küldött a remetéhez csőrében egy fél cipóval, hogy azzal éhségét csillapíthassa.
– Ez a mostani járvány keresztülhúzza sokunk terveit. Nem tudunk távolabbra tervezni egy-két hétnél. A jelenben kell maradnunk, és megtalálnunk, hogy mik a forrásaink. Az életünk értelmét nem a nagy tervektől kell remélnünk, hanem a közvetlen környezetünkben tudunk csak rálelni – világított rá a pálos rend névadójának életéből következő mai feladatokra Puskás Antal.
A rend magyarországi tartományfőnöke kiemelte: ahogyan Remete Szent Pál életét körbevette a keresztényüldözés és az Istenbe vetett hitéért vállalt lehetséges vértanúság, egyre komolyabb kihívás éri majd a keresztényeket napjainkban. Már azt az embert is hátrány éri, aki pusztán a normalitás mellett áll ki.
Egy olyan világ vesz körül bennünket, ahol az alapvető emberi értékeket fenyegetik:
hogy férfinak vagy nőnek született valaki, vagy hogy fontos a magzati élet védelme. Ezek korábban fel sem merültek kérdésként, de ma ott tartunk, hogy aki odaáll az említett értékek mellé, ha nem is vértanú lesz, de – ahogyan a kommunizmus letűnt rendszerében – megfosztják a lehetőségeitől.
hirdetésEz nyugaton már sajnos valóság: az emberek elvesztik a munkájukat, ha nem értenek egyet ezzel az uralkodó, mainstream liberális gondolkodással.
A pálos szerzetes szerint nagy kérdés, hogy egy ilyen helyzetben mi a keresztények feladata. Annak idején Remete Szent Pál elvonult a világtól, ám napjaink kihívásait látva felmerül a kérdés, hogy
maradhat-e csendben a pálos szerzetes a „barlangjában”, vagy az evangélium hirdetésének élére kell, hogy álljon.
Puskás Antal rámutat: „ha mások hallgatnak, nekünk kell szólni.” Hozzátette: a törökök pusztítása után sem mentek vissza a pálosok az erdőkbe, hanem az emberek között maradtak, és ott létesültek újabb kolostorok, hogy az evangéliumot hirdessék és fenntartsák az emberek szívében a katolikus hitet. „Hasonló időket élünk ma is.”
Remete Szent Pál és a pálosok azt mutatják fel előttünk, hogy az imának ereje van és a bensőséges kapcsolatunk Istennel felbecsülhetetlen értékű. Sokan ma akcióban gondolkodnak pusztán, de nem felejthetjük el, hogy figyelnünk kell Isten szavára. Ahhoz hasonlóan, ahogyan Izrael életében történt, amikor Mózes a hegyen imádkozott, miközben a választott nép diadalmas küzdelmet vívott az ellenséggel.
Kell, hogy mindig jelen legyen az életünkben az ima, az imádás és Isten dicsőítésének ereje. Csak így garantált a győzelem Isten oldalán.
A közbenjárás elengedhetetlenül fontos, ahol szellemi harc folyik az emberi lelkekért. A pálosok a mai napig ezt a részt vállalják – emelte ki Puskás Antal tartományfőnök a Pálos szerzetesrend főünnepén.
Gável András
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
A kiemelt kép forrása: ewtn.hu
hirdetés
