Bencze Zoltánnal készített interjúnk második részéből kiderül: lenne még mit feltárni az egykori pálos főkolostor területén.
A magyar alapítású pálos rend történetének nyomába eredtünk Bencze Zoltánnal, a Budapesti Történeti Múzeum régészével, aki tíz évig dolgozott a budaszentlőrinci pálos főkolostor feltárásán. Interjúnk második részében a pálos főkolostor történetéről számolunk be.
Bencze Zoltánnal készült első interjúnk itt olvasható.
– Mi történt a török hódoltság során a pálosokkal?
– Az 1526-os mohácsi csata után a törökök elpusztították a rend budaszentlőrinci főkolostorát. „A templomban a ragyogó festmények, a csodálatos kórus, a költséges mestermunkák, a kiváló orgona és minden más a nagy tűzben elégett, és így a szentély mennyezete is beomlott. Az oltárokat lerombolták, a képeket csúfosan összeszabdalták, a sírokat felforgatták. Szent Pál márványkoporsójának finoman faragott fedőlapját durván lelökték, és három darabra törték” – olvassuk a Vitae fratrumban. Elégett 1000 aranyforint értékű könyv is. Addig minden megvolt a rendben a levéltárakban.
Remete Szent Pál-tumba, mely torzójában is a középkori magyarországi vörösmárvány-szobrászat egyik ékköve. (Budapest Történeti Múzeum, Fotó: Tihanyi Bence)
– Mi lett a többi pálos kolostor sorsa?
– A mohácsi vész után több pálos kolostor lakói Budaszentlőrincre menekültek egyházi kincseikkel együtt. Ezeket a budaszentlőrinci tárgyakkal kiegészítve a Homonnai Drugeth család őrizetére bízták. Az arany- és ezüsttárgyak a család jeszenői, az egyházi ruhák és a rendi kiváltságlevelek a család revickei várába kerültek. A család olyan jól megőrizte azokat, hogy többet sohasem adtak vissza belőle semmit. Egy évszázados pereskedés kezdődött. A per iratanyagából tudjuk, hogy csak a miseruhák, amiket a család megőrzésre megkapott 30 000 aranyforintot értek, az arany- és ezüsttárgyak pedig 60 000 aranyforint képviseltek… Külön királyi felszólítás és százéves pereskedés után kapott a rend 2000 forintot.
A háromhajós templom területe 1934-ben (Forrás: Bencze Zoltán)
– Mi történt Remete Szent Pál ereklyéivel?
– Remete Szent Pál ereklyéit még a török betörése előtt elmenekítették Trencsénbe, a Szapolyai várba. Sajnálatos módon azonban nem sokáig volt biztonságban, ugyanis
a vár 1527-ben leégett, így megsemmisültek az ereklyék.
A szerencsésen fennmaradt zárókő Remete Szent Pál alakjával (Budapest Történeti Múzeum, Fotó: Tihanyi Bence)
– A török kiűzése után hogyan éledt újjá a pálos rend?
– Elvétve vannak forrásaink arról, hogy Budaszentlőrincen itt-ott még álltak az egykori főkolostor falai. Tudjuk, hogy a 17. században a budai építkezésekhez, valamint a környező településekhez is elhordták a faragott köveket. A török kiűzése után a pálosoknak nem sikerült Budára visszajönniük. Pesten építették fel templomukat, a mai Egyetem téri templomot, mellette volt kolostoruk. A pesti rendház híres könyvtára (ma a budapesti Központi Papnevelő Intézet – Seminarium Centrale) lett a formálódó szellemi élet egyik központja. Ott működtek egészen II. József azon rendeletéig, amikor is feloszlatta a „haszontalan” szerzetesrendeket.
– Mikor történtek az első régészeti ásatások a rend főkolostoránál?
– Az első feltárás 1846-47-ben történt. Megbízta Henszlmann Imrét, hogy végezzen ott kutatásokat. Ő a kor egyik legfelkészültebb szakembere, később a székesfehérvári királysírokat is ő tárta fel. Majdnem száz év telt el, amikor 1934. október vége és december eleje között Garády Sándor ismét ásatásokat végzett a kolostor maradványainál. Mint a közeli vendéglő tulajdonosa elárulta, Bugát fiai is végeztek itt „ásatásokat”, erről azonban nem maradt fent beszámoló. 1934-ben még jó állapotban volt a templom déli oldalkápolnája, amit a 15. században építettek.
A budaszentlőrinci pálos főkolostor romterülete. Mára déli oldalkápolnájából is csak az alapok maradtak meg. (Légifotó: Civertan.hu)
Amikor Garády ás, akkor még megvan a kápolna eredeti téglapadlózata is. A háború után viszont kezdenek ezek el-eltünedezni, ezért a maradékokat behozták a Budapesti Történeti Múzeumba. Később, 1949-ben Gerevich László és Zolnay László is végez ásatásokat a helyszínen. Továbbá 1958-ban egy alkalommal Nagy Emese is végezett kutatásokat. Zolnay később haláláig dolgozott Budaszentlőrincen. Személyes hívására kerültem az ásatásra, majd megkért, hogy folytassam a munkáját. Még tíz évet volt lehetőségem ott kutatni. Akkor kezdődött meg egy dél-északi irányú szisztematikus feltárás, ami a kerengőig jutott. A kutatásokkal párhuzamosan helyreállítások is történtek. 1994-ben abbamaradt a feltárás. Egyelőre. De jó eséllyel lehetne itt még eredményes régészeti kutatásokat végezni!
hirdetés– A környékbeli építkezések nem pusztították el a kolostor további épületeit?
– Tény, hogy amikor a terület az erdészethez került, akkor a kolostor egykori részére építettek erdészházakat. A pálos szerzeteseket ábrázoló kályhacsempe-töredékek onnan kerültek elő! Rontott kályhacsempe is előkerült, ami azt bizonyítja, hogy valamilyen kerámiaműhely is működött a kolostorban. Ma sajnos ott már nem lehet ásni, de a feljegyzésekből tudjuk, hogy volt könyvmásoló műhely és kőfaragó műhely egyaránt!
Budaszentlőrinci kályhacsempe töredéke pálos szerzetes ábrázolással (Budapest Történeti Múzeum, Fotó: Tihanyi Bence)
– A régészeti feltárások milyen eredményeket hoztak?
– A kutatások során előkerült régészeti jelenségek, továbbá a középkori kőanyag alapján ma jobban ismerjük az egyes építési periódusokat. Amiről viszonylag sok forrásunk van, az éppen Budaszentlőrinc – a vidéki kolostorok életéről érthetően kevesebbet tudunk. A rendi főkolostorban tartották évente pünkösdkor a rendi nagykáptalani gyűlést, amelyre 300 aranyforint adományt biztosítottak a magyar királyok. Ugyanakkor, mivel zarándokhely volt, ezért állandó forgalom volt a kolostor körül.
Azt is tudjuk, hogy a Hunyadi Mátyás is többször felkereste a kolostort, hogy az általános perjellel, Gergellyel beszélgethessen. Ilyenkor előfordult, hogy a borospincébe is ellátogattak. Azt is feljegyezték, hogy Hunyadi Mátyás titokban küldött szolgái is mindent rendben találtak. A szerzetesek akkor is úgy éltek, amikor a király nem volt ott, mint ahogy a regula előírja.
A kolostornak valószínűleg volt egy halastava is. Egyrészt az élelmiszer-utánpótlás miatt, másrészt pedig azért, mert a böjt idején halat lehetett fogyasztani. A forrásokból az is kiolvasható, hogy a pálosoknak voltak szőlőik és erdeik is.
A budaszentlőrinci pálos kolostor napjainkban (Forrás: Wikipedia.hu)
– Érdemes lenne még további régészeti feltárásokat végezni a Budaszentlőrincen?
– Bár lassan kétszáz éve annak, hogy elkezdődtek az ásatások, az itt dolgozó régészeknek általában korlátozott lehetőségeik voltak. Vagy csak a tulajdonos által engedélyezett területen áshattak, vagy ott dolgoztak, ahova érdeklődésük hajtotta őket. A tíz év alatt délről északra vizsgálva a háromhajós templomot, a korábbi templomot (később ereklyekápolna) és a kerengő egy részét tudtuk feltárni. A kolostor nyugati pincéje beomlott – itt borozhatott Mátyás király –, itt érdemes lenne ásni, csakúgy folytatni a kerengő kutatását és az attól északra eső területet, amely már benyúlik az erdőbe. A kolostor műhelyeiből is talán előkerülhetnek erre részletek, de a kútját is érdemes lenne feltárni. Ebben ma is víz van – továbbá második világháborús lőszerek.
Szent Gellért rakpart 1., a Pálos kolostor harangtornya 1938-ban. (Forrás: Fortepan.hu)
Meg kell említeni, hogy 2001-ben oltárt szenteltek a háromhajós templomban, és augusztusban, Lőrinc napkor a pálosok itt mindig celebrálnak szentmisét. Aki ma a fővárosban őket keresné, a gellérthegyi Sziklakápolnában találja meg őket.
Bencze Zoltánnal készült első interjúnk itt olvasható.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Budaszentlőrinci zárókő Remete Szent Pál alakjával (Budapest Történeti Múzeum, Fotó: Tihanyi Bence)
Tudásunk a középkori budai királyi palotáról mindig töredékes marad – vezető régész a Vasárnapnak
Csodálatos lehetett a középkori Magyarország! – Prokopp Mária a Vasárnapnak
Történelemszemlélete nem államoknak, hanem kutatóknak van – Font Márta a Vasárnapnak
