A pálosokról őszintén, a tudományos tények ismeretében 1.

A magyar alapítású pálos rend történetének nyomába eredtünk Bencze Zoltánnal, a Budapesti Történeti Múzeum régészével, aki tíz évig dolgozott a budaszentlőrinci pálos főkolostor feltárásán. Interjúnk első részében a rend alapításáról és török hódoltság előtti történetéről számolunk be.

– Számos tévhit él a pálosokkal kapcsolatosan. Mikor és hogyan alakult a rend?

Szűkösen rendelkezésre álló korai forrásaink alapján a pálos rend korai történetében két eltérő hagyomány látszik megjelenni. Az egyik egy bencés ihletésű remetemozgalom, a másik egy itáliai mintájú, inkább a városokhoz kötődő remeteség. A rend eredete a tatárdúlás utánig nyúlig vissza, amikor is – a rendtörténeti hagyományok szerint – egy esztergomi kanonok, Özséb kivonult a Pilisbe, ahol többen köréje gyűltek. Ekkor isteni sugallatot kapott, és hat követőjével 1250-ben a Szent Kereszt tiszteletére kolostort alapított Esztergom közelében, a „hármas barlangnál”, ahol korábban laktak.

Ez a Szentkereszt nem a mai Pilisszentkereszt, hanem már a hegy nyugati oldalán található terület, amelyet ma Kesztölc-Klastrompusztának hívnak.

Bencze Zoltán, a Budapesti Történeti Múzeum régésze. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

A rendalapítás sokáig nem indulhatott meg, mert ahhoz az 1215-ös IV. Lateráni zsinat óta pápai jóváhagyás kellett. A remeték kísérletet tettek erre a Szentszéknél, mivel azonban Róma az itteni viszonyokat nem ismerte, a területileg illetékes veszprémi püspököt, Pált bízta meg, hogy nézzen utána a remetéknek. A püspök 1263-as oklevele hét remeteközösséget sorol fel, de azok mind a Balaton-felvidéken találhatók, nem pedig a Pilisben.

A veszprémi püspök vizsgálata megállapította, hogy a rendalapításhoz a szükséges feltételek még nincsenek meg, ezért a remetéknek megyéspüspöki fennhatóság alatt kell működniük.

Érdekes, hogy ebben az 1263-as forrásban a pilisi remeteségek még nem szerepelnek, viszont Benedek veszprémi püspök 1291-es oklevelében már az első helyen Szentkeresztet említi. Az Árpád-ház kihalása után V. Kelemen pápa 1307-ben Gentilis bíborost Magyarországra küldte, hogy Károly Róbert királlyá választásának útját egyengesse. A pápai legátus 1308-ban megadta a pálosoknak a renddé alakuláshoz szükséges engedélyt. Nem sokkal később megtörténik a pápai jóváhagyás is. Érdemes megemlíteni, hogy Gentilis 1308. novemberében éppen a pálosok kékesi Szent László kolostorában tárgyalt Csák Mátéval.

A rend Szent Ágostoni regulái alapján működött, és viszonylag rövid idő alatt közkedvelté vált.

A közhiedelemmel ellentétben ekkor még nem pálosoknak hívták őket. Még a 14. század elején is „keresztúri” vagy „szentkereszti” remeték néven emlegették a rendet.

Az elnevezést onnan kapták, hogy a rend első központja, a pilisi rendházuk Szentkereszten volt. 1322 után már I. Remete Szent Pálról pálos rendként emlegetik őket.

A budaszentlőrinci pálos kolostor helyszíne. (Fotó Bencze Zoltán)

1300 táján alapította Lőrinc a budaszentlőrinci kolostor, melynek felépülése után ez lett a rend központja egészen 16. századi pusztulásáig. Romjai ma a Hárs-hegy és a János-hegy közötti nyeregben találhatók. Korábban, a 13. században volt már itt egy feltehetőleg királyi alapítású kápolna, melynek régészeti nyomait sikerült is megtalálni: ez egy egyhajós téglalap alapú kápolna volt. A 14. század elején már a pálosok templommá építették át, tőle északra pedig kerengőt emeltek. A főkolostorban a 14. századtól folyamatosak zajlottak az építkezések, bővítések. Amikor 1381-ben idekerültek Remete Szent Pál maradványai, egy új háromhajós templomot építettek, az első templomukat pedig ereklyekápolnává építették át. Tovább bővítették a kolostort a 15. és 16. században is.

A kolostor rekonstrukciója a 16 század 2.évtizedlben (Szekér György rajza)

A kolostor rekonstrukciója a 16. század második évtizedében (Szekér György rajza)

A pálosok rendje gyorsan nőni kezdett. Kolostorainak száma a 16. század elején nagyjából nyolcvanra tehető. Legtöbbjükben 8-12 szerzetes tartózkodhatott, birtokaik is nagyjából ekkora közösség eltartására szolgáltak.

A pálos rend Magyarországon kívül is elterjedt, elsősorban Németországot és Lengyelországot kell kiemelni.

Częstochowa kolostorát Opuliai László alapította 1382-ben, a Fekete Madonnát ábrázoló kegykép is az ő adománya volt. Az új kolostort Márianosztráról érkező magyar pálosok népesítették be, Nagy Lajos király lánya, Hedvig vezette oda őket.

A częstochowai Fekete Madonna részlete

Tudjuk, hogy a 15. század elején Rómában is létesült egy tíz-tizenkét fős kolostoruk a Santo Stefano Rotondon, amely 1404-től 1579-ig működött. Több mint húsz évvel ezelőtt egy német kutató megtalálta ennek a római kolostornak az elveszettnek hitt levéltárát! Itteni működésük némileg eltér a rend remete jellegétől. A római pálosok a 16. század közepén összesen 19 házzal rendelkeztek a városban, melyeket több esetben bíborosoknak, püspököknek és szentszéki alkalmazottaknak adtak bérbe. 1514-ben egy, a Tiberis partján álló palotát összes tartozékával együtt Bernardino bíborosnak 150 dukátért adtak bérbe. A ház korábbi bérlője egyébként Bakócz Tamás esztergomi bíboros érsek volt.

A római Santo Stefano Rotondo, Ettore Roesler Franz festménye, 19. század. (Forrás: Wikipedia.hu)

A 15-16. században élt Gyöngyösi Gergelynek szerencsés módon több munkája is ránk maradt. Róla érdemes kicsit bővebben megemlékeznünk. 1472-ben született a Heves megyei Gyöngyösön. 1493-1494-ben a krakkói egyetemen tanult, majd belépett a pálos rendbe. A pálosok római kolostorának perjele 1513-1520. között, majd 1520-1522. között általános perjel, azaz rendfőnök volt, 1531. táján hunyt el. Munkái közül a Vitae fratrum címűt, melyet mi „rendtörténetként” használunk – noha eredeti szándéka szerint a rendtagoknak készült „belső használatra” – számos adatot ismerhetünk meg a pálosok életéről, többek között a budaszentlőrinci főkolostor működéséről. Gyöngyösi mint rendi vezető végigjárta a pálos kolostorokat, és a felmerülő ügyes-bajos dolgokat igyekezet elrendezni, illetve ami számunka még fontosabb: feljegyezni. Számos eseményt tőle ismerhetünk meg.

– Budán, a magyar királyi városban is jelen voltak a pálosok?

Természetesen, már 1381-ben Nagy Lajos a budaszentlőrinci pálos rendnek ajándékozta a budai Kammerhofot, a Magna Curia Regis épületét, ami a mai Táncsics Mihály utca 7-9. szám alatt volt. Korábban ez volt az első királyi szállás a budai várhegyen, csak később épült ki a Várhegy déli részén mai helyén lévő középkori királyi palota. Az 1541-es Schön-metszeten látszik, hogy három nagy pártázatos, tornyos épület állt a területen. Mivel egy ilyen hatalmas épületnek magasak voltak a fenntartási költségei, így 1416-ban a pálosok elcserélték az épületegyüttest Cillei Hermannal, akinek a mai Fortuna utca 4. szám alatt volt egy háza. A Fortuna utca déli részét ezért a késő középkorban Szent Pál utcának nevezték.

A Kammerhof tornyos épület (nyíllal jelölt), Johan Siebmacher metszetén, melyet Nikolaus Meldemann egykorú rajza alapján  készített. 1598. (Forrás Wikipedia.hu)

– A pálosok idején is megvolt még a korábbi erődítés a Kammerhof körül?

Igen, ez egy, a városból kiszakított, elválasztott rész volt. A Kammerhofot többek között azzal az indokkal is kapták meg a pálosok, hogy ha valami veszély fenyegeti a budaszentlőrinci kolostort, akkor Remete Szent Pál ereklyéit ide, erre a védett helyre menekíthetik.

Erhard Schön 1541-es metszetének részlete a Régi királyi ház épületével (Forrás: Bencze Zoltán: A budavári Táncsics Mihály utca 7-9. rövid története, 2014.)

– Hogyan kerültek Budaszentlőrincre Remete Szent Pál ereklyéi?

Remete Szent Pál eredetileg egyiptomi származású szerzetes volt, annyi hazai vonatkozása volt, hogy Kr.u. 249-től 251-ig ült a római császári trónon Decius, aki az első olyan római uralkodó volt, aki Pannoniában született. Uralkodása alatt olyan intézkedést hozott, mely alapján a keresztényeknek áldozni kellett a régi isteneknek. Akik erre nem volt hajlandók, azokat kivégezték. Így járt volna a későbbi Remete Szent Pál is. Módos családból származott, de a hittagadás helyett kivonult a pusztába, és itt élte le hosszú életét remeteként. Életére vonatkozóan vannak legendáink, melyek szerint meglátogatta Szent Antal, illetve, hogy a holló vitte neki a táplálékot, végül pedig oroszlánok temették el holttestét.

 

Remete Szent Antal és Remete Szent Pál alakja a Magyar Anjou Legendáriumból, 14. század. (Forrás: Wikipedia.hu)

Hogy, hogy nem, de valamilyen úton módon a maradványai 1169-ben Bizáncba kerültek. A IV. keresztes hadjárat a Szentföld helyett Konstantinápolyt foglalta el, ahol létrehozták a Konstantinápolyi Latin Császárságot, amely 1204-1261 között állt fenn. Ez megkönnyítette az útját annak, hogy Remete Szent Pál földi maradványai 1240-ben Velencébe kerüljenek. A következő évszázadban 1378-1381 között Genova és Velence között volt egy háború, amelybe a magyar király is bekapcsolódott Genova oldalán. Eléggé megszorongatták Velencét, amelynek igen előnytelen békét kellett kötnie: ez volt a Torinói béke.

Ennek a békének a titkos záradéka volt az – ami, nem maradt meg, csak így emlegették –, hogy Velencének ki kell adnia Szent Pál maradványait a magyar királynak.

Először Budára hozták, majd 1381. novemberében ünnepélyes körmenettel vitték Budaszentlőrincre, a pálos kolostorba, amely onnantól kezdve híres zarándokhely lett. Mindez nagy építkezésekkel is együtt járt. A korábbi templomot egy ereklyekápolnává építették át. Ettől délre pedig egy nagy háromhajós templomot építettek a szerzetesi közösségnek.

Remete Szent Antal látogatása Remete Szent Pálnál. A pálos szerzetesek által írt Breviarium ordinis fratrum eremitarum Sancti Pauli primi eremite címlapja, Velence, 1540. (Forrás: Wikipedia.hu)

– Az ereklyékhez számos csodatörténet is tartozott. Ismerünk ilyeneket Remete Szent Pál esetében is?

Igen, számos csoda is történt az ereklye körül, melyről a fennmaradt írott források is beszámolnak. A 16. században, a később 1532-1536. között általános perjeli tisztet is betöltő pálos szerzetest, Hadnagy Bálintot bízták meg, hogy írja össze a csodákat, amelyek Remete Szent Pál sírjánál történetek. Hadnagy Bálint a kolostor levéltárának korábbi feljegyzései alapján dolgozott. 1511-ben megjelent munkájában leírta, hogy ő csak válogatást – 88 esetet –  közöl a leírt csodákból, mert olyan sok csodát lehetetlenség lenne leírni, amely Remete Szent Pál ereklyéjének közelében történt. Több érdekes eseményt is megörökített.

1490-ben, a Mátyás király halála utáni zavaros és bizonytalan időkben felhozták Remete Szent Pál maradványait a mai Fortuna utca 4. számú épületbe. Egy meghalt – vagy annak vélt – gyermeket az édesanyja felhozott Budára, hogy a szent közbenjárását kérje. Nagy nehézségek árán jutottak el a kápolnába, de végül, a kétségbeesett anya imái meghallgatásra kerültek: gyermeke valóban életre kelt. Hadnagy leírásában van még két-három olyan történet, ami Budához köthető.

Régészeti, történészi oldalról ez azért is fontos, mert megtudhatjuk belőle, hogy volt egy kápolnája Remete Szent Pálnak a Budai várban is.

1484-1488 között Szent Pál ereklyéinek készített Dénes pálos kőfaragó egy vörösmárvány szarkofágot, melyből pár darab ránk maradt. Erősen töredékes, mégis megállapítható belőle, hogy ez a magyarországi vörösmárvány faragvány egyik csúcsa lehetett. A legnagyobb töredéken két angyal emeli az égbe Remete Szent Pál lelkét, ahol már azt az Atya várja.


Bencze Zoltánnal készült interjúnk a jövő héten folytatódik!


Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Magyar Anjou Legendárium, Remete Szent Antal és Remete Szent Pál ábrázolása, részlet (Wikipedia.hu) 

Tudásunk a középkori budai királyi palotáról mindig töredékes marad – vezető régész a Vasárnapnak

Még számos középkori lelet bújhat a Budavári Palota alatt

Vajon tényleg igazságos volt Mátyás király?

Csodálatos lehetett a középkori Magyarország! – Prokopp Mária a Vasárnapnak

Poros kövek őrzik a magyar középkor elfeledett titkait

Középkori emlékeink háromszáz évig tartó pusztulása – a Mátyás Múzeum igazgatója a Vasárnapnak