Az abortált gyermekek a mennyből imádkoznak értünk

Nagy Heródes király eszelősen féltette hatalmát; nem egy embert kivégeztetett a fiai és a rokonai közül is. Augustus úgy fogalmazott, hogy szívesebben lenne Heródes disznója, mint a fia. Kegyetlenségének csúcsa azonban a betlehemi gyermekgyilkosságban nyilvánult meg. „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant és Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően” – olvassuk Máté evangéliumában. Az egyház a Jézusért vértanúságot szenvedett gyermekeket Aprószentek napján ünnepeli, karácsony közvetlen közelében. Az elmúlt évtizedek során december 28-án megemlékezünk az abortusz által megölt gyermekekről is. Akarva-akaratlanul párhuzamba állítjuk őket az Aprószentekkel. A tömegpusztító ideológiákat pedig a heródesi kegyetlenséggel.

Egy új emberi élet alapvetően felborítja korábbi szokásainkat és kényelmünket. Máskor az esetleg betegen születő gyermekünk miatti aggodalom lengi körbe a gyermekvárás napjait. A teher, az új élethelyzet és a bizonytalanság elviselése helyett sokan az egyszerűbbnek látszó, ám legkevésbé sem vértelen, heródesi megoldást választják.

„Az Aprószenteket kifejezetten Krisztus miatt ölték meg, a magzatokat úgy, mint a megtestesült Isten Fia képmásait. Ezért is bizonyos értelemben vértanúknak számítanak” – magyarázza Puskás Antal pálos szerzetes. Hozzáteszi: „Ha ebből indulunk ki, akkor kimondhatjuk, hogy minden olyan családban, ahol abortusz volt, van egy vértanú családtag. Mindaddig, amíg az anya és az apa szembe nem néz saját tettével, amíg meg nem bánja azt, az abortuszban meghalt gyermek gondolata gyötrő bűntudat forrása lesz. A kiengesztelődés után azonban egy, talán nagyon is szoros kapcsolat alakul ki az anya, illetve a család és a meghalt gyermek között.

Egy vértanú a mennyországban van, így hát ez a gyermek közbenjár, imádkozik a szüleiért.”

A gyermekünk már a mennyből imádkozik a családunkért – a Burger család a Vasárnapnak

Puskás Antal szerint a bajok akkor kezdődtek, amikor a férfi szexualitását elválasztották a gyermeknemzéstől. Ennek ideje nagyjából az 1960-as évekre tehető. Ekkortól tehát nem feltétlenül következik a nemi együttlétből, hogy létrejöhet egy új élet és egy család. Következésképp a lányból sem lesz anya. „Ha viszont a nemzőszerveket a fogamzásgátlással megfosztjuk a nemzőképességüktől, akkor zavarossá válik, hogy mi is a férfiasság és nőiesség értelme.

A minden Istentől jövő hivatás fundamentumát képező férfiúi (apai) és női (anyai) hivatás elhomályosodik” – mutat rá a szerzetes.

A dolgok egymásutániságában szemlélve a folyamatot, elmondható, hogy a hormonális fogamzásgátlással indult el a lavina, amelynek révén kizárhatóvá vált a termékenység és a teljes házastársi önátadás a kapcsolatból – teret nyert a „szabad szex” forradalminak vélt gondolata és gyakorlata. A szexualitás élvezeti cikké alacsonyodott le.

A pornó is egyre jobban elterjedt, egyre népszerűbbé vált.

Megkérdőjeleződött a biológiai nem fogalma, mivel elválasztották azt a termékenységtől, és ez kitárta a kaput a társadalmi nem (LMBTQ+) fogalmának irányába – magyarázza Puskás Antal pálos szerzetes.

A „nekem mi a hasznos” szemlélete kezdett leuralni mindent, feleslegessé vált a család, elegendő lett az „éppen kivel élek együtt” képlékeny állapota.

Ennek a haszonelvű, elistentelenedő folyamatnak az áldozatai a meg nem született életek, akik az öntörvényűen berendezett „heródesi királyságot” fenyegetik. A hatalom biztosítása érdekében likvidálják őket. Új köntösben élednek fel a korábbi hamis, tömegpusztító ideológiák.

Elég csak abba belegondolni, hogy nem is olyan régen, a haláltáborokban az ártatlan embereket kipufogógázzal vagy Zyklon-B-vel gyilkolták meg. Az RU 486 abortusztabletta sem tesz mást: megvonja az oxigént a méhen belül fejlődő gyermektől… Talán nem mellékes részlet:

úgy tudni, a Zyklon-B gáz gyártójának jogutódja kezdte el gyártani az RU 486 abortusztablettát.

A módszerek és a célok most is ugyanazok. Előre eltervezett pusztítás, amelynek a jogi előkészítését gondosan elvégezték, és amelyhez az igazságszolgáltatás asszisztált. A rasszista és örökletes egészségügyi okokból elkövetett gyilkosságok 1941. szeptember 4-től a törvény szerint nem számítottak emberölésnek Németországban.

Manapság a születendő gyermek megölése a terhesség első három hónapjában – az előre jelzett fogyatékosság, az anya esetében egészségügyi komplikáció, illetve kiskorúság miatt pedig a szülés időpontjáig büntetlenül elvégezhető, és „megengedettnek” számít jogi szempontból is a legtöbb országban. (Lengyelországban éppen erre mondtak nemet az abortuszellenes, életvédő törvény bevezetésével.)

Ez valójában nem más, mint „önistenülés”, amely a saját test feletti önrendelkezés tévhitében jut érvényre. Hatalomvágy, amelynek tulajdonosa úgy véli, joga van hozzá, hogy a születendő gyermekek felett a saját akaratát érvényesítse. A szubjektivitás szüntelen hangoztatása a magzati életek elértéktelenítéséhez vezet.

Az abortuszt nem lehet kizárólag szubjektív döntésnek tekinteni

Az értéktelenség fokozása a szóhasználat szintjén is megjelenik. A „zigóta”, a „sejttúlburjánzás”, a „málnaszerű képződmény”, vagy akár a „felvállalhatatlan teher” kifejezések elfeledtetik velünk, hogy egy emberi életről beszélünk. Egy jól kigondolt tervnek megfelelően elhomályosul a szavak eredeti értelme. Épp úgy történik ez, mint a II. világháború haláltáboraiban, amikor az ártatlanul elítélt foglyok nem voltak többek a patkányoknál, a haszontalan kenyérpusztítóknál, a kártevőknél.

Innentől kezdve már meg sem kellene rökönyödnünk azon, ha a gyermekek meggyilkolását mint a „terheseknek járó segítségnyújtást” állítják be. Az RU 486 nevű halálos vegyszert mint „orvosi különlegességet” eufemizálják; a „szexuálmedicina” kifejezéssel fedik a gyilkosságot. Éppen így kezelték a háború igazságtalan tömegpusztításait is „orvosi ügyként”, azt sugallva, hogy tulajdonképpen csak „kegyes halálról” van szó.

Grzegorz Górny: Az a civilizáció, mely megöli gyermekét, halálra van ítélve

Hogy biztosan működjön a „gyilkos fegyver”, a tömeggyilkosságot propagandagépezettel támasztották alá. Annak idején rasszizmussal és fogyatékosellenességgel – ma abortuszpárti nyilatkozatok tömegével, csúsztatásokkal teletűzdelt interjúkkal és állítólagos tapasztalatokkal, amelynek megfelelő dózisa felébreszti az elfogadáshoz szükséges empátiát. Ha valaki – a lengyelekhez hasonlóan – mégis ragaszkodik a születendők élethez való jogához, azt fanatikusnak, radikálisnak bélyegzik, aki a saját vallási, vagy beteges akaratát akarja másokra erőltetni. A recept tehát ezen a téren sem új, csak új formában mutatkozik – észrevétlenül.

A felsoroltakon túl még számos párhuzamot említhetnénk. Eddig a legszembetűnőbbeket vettük számba. Ám érdemes még egy pillanatra a figyelmünket az utólagos „hasznosításra” összpontosítanunk. Ahogyan a koncentrációs táborokban az elhunytak haját, aranyfogait – és ki tudja, még mit  – is felhasználták, úgy az abortált magzati életek maradványait is felhasználják. Például az elhajtott gyermek élő testéből kinyert agysejteket mint „friss sejteket” a Parkinson-kórban szenvedők gyógyításakor alkalmazzák. Ahogyan akkor, úgy most is kemencében égetik el a tetemeket – mint különleges hulladékot.

Természetesen az említett propagandagépezet mindent megtesz az elhomályosítás érdekében. Hiába készül el egy-egy tényfeltáró film, hiába harsogják az életvédők, hogy mi is történik valójában az abortusz során, a hangjuk mind a mai napig erőtlen marad.

Ez éppen így történt annak idején is, amikor az emberek tömegeit halálba küldő gépezetet a legteljesebb titok övezte. Ahogyan a világháború borzalmait, úgy napjaink tömeggyilkosságát is a világ leggazdagabbjai pénzelik. Olyanok, mint például Bill Gates, aki évek óta támogatja a Planned Parenthood-ot, amelynek vezére egykor saját apja, William H. Gates volt, és aki a népességszabályozás egyik legjobb eszközének az abortuszt tartja. De Soros György nevét is említhetnénk…

Azok az országok, amelyek vezetése elég bátor szembenézni a gyilkosokkal – és nemet mondani az általuk bevetett és üzemeltetett halálgépezetre, egyértelműen konfliktusba kerül velük és a választóik manipulált részével. Egy kártyára tesznek fel mindent – az életért.

„Hogy ez a folyamat hová vezet, nehéz lenne megmondani. Mivel azonban világosan látjuk, hogy honnan indult el, még határozottabban kell imádkoznunk és dolgoznunk az okok megszüntetéséért. Kell, hogy megerősödjön egy olyan nemzedék, amely tudatosan akarja élni a teljes férfiasságot és a teljes nőiséget, a termékenységgel együtt” – buzdít cikkében Puskás Antal pálos szerzetes.

Gável András

Puskás Antal pálos szerzetes teljes írása itt olvasható.

 

Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásaink:

A lengyelek után az ukrajnai püspökök is kiálltak az élet védelme mellett

Hazánkban is napirendre kerülhet az abortusztörvény?

Az Alaptörvény elérte az egyetlen alaptörvényt: Isten örök határozatát – Barsi Balázs a Vasárnapnak

Ha anyám nem harcol értem, kidobnak, mint selejtet – Gável András a Vasárnapnak

Iratkozzon fel hírlevelünkre!