Lengyelország után Magyarországon is napirendre kerülhet az abortusztörvény egyik vitatott, kényes passzusa: megfosztható-e az élettől, az élethez való jogától az a magzat, akinek 50 százalék esélye van arra, hogy betegen, sérülten jönne a világra – számolt be oldalán a PestiSrácok.hu.
Óriási port kavart az elmúlt hetekben a Lengyelország utcáin zajló tüntetéssorozat, melyben az liberális szervezetek tüntettek a szigorodó abortusztörvény ellen, kiállva a nők önrendelkezési jogai mellett, szemben a magzatok élethez való jogával. A kérdés mindig hatalmas feszültséget generál: kinek előbbre való a szabadsága és a jogai, a nőnek vagy a magzatnak?
A PestiSrácok.hu információi szerint a Fővárosi Törvényszék egy bírája egy előtte lévő ügy okán azt kérte beadványában az Alkotmánybíróságtól, állapítsa meg a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény, azaz a magyar abortusztörvény azon rendelkezésének alaptörvény-ellenességét, amely szerint megszakítható a várandósság, ha a magzat ötven százalék eséllyel betegen, sérülten jönne a világra. Mint írják,
a bíró szerint alaptörvényünk egyértelműen védi a magzati életet, az anya önrendelkezésének joga ezért csak a magzat élethez való jogát felülírva érvényesíthető.
„Ha érdemeben megvizsgálják a kérdést, akár a lengyelek nyomdokába is léphetünk” – olvasható a cikkben. Kitérnek arra is, hogy a magyar abortusztörvény jóval enyhébb, megengedőbb, nagyobb teret ad az anya önrendelkezésének.
hirdetésHazánkban a törvény a lengyel szabályokon túl is ad önrendelkezési jogot az anyának, vagyis megengedi az anya döntése alapján az abortuszt a huszadik hétig, ha legalább ötven százalék lehetőség van arra, hogy súlyos rendellenesség áll fenn a magzatnál.
Ezen kívül az akkor is legális a tizenkettedik hétig minden olyan esetben, ha anya súlyos válsághelyzetben van. A terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a szakmai szempontból illetékes két szakorvosnak egybehangzóan kell megállapítania. A magzatnál fennálló egészségi okot pedig a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel kell megállapítsa. A válsághelyzet igazolása ennél jóval könnyebb, viszont a terhességmegszakításról szóló döntést bármely indok esetében kötelező módon meg kell előzze a családsegítő szolgálattal való együttműködés, közös esetleges más megoldáskeresés.
A cikk rámutat: az enyhébb abortusztörvény a statisztikai adatokban is megmutatkozik. Hazánkban 2010-ben gyakorlatilag a felére csökkent az abortuszok száma, de még mindig arányosan is többszöröse a lengyelnek. A KSH adatai szerint 1990-ben 125 679 élveszületés mellett 90 394 abortuszt hajtottak végre. Bár 1991-ben életvédők nyomásgyakorlására az Alkotmánybíróság határozatban mondta ki, hogy a magzati élet védelme érdekében nem engedhető meg indok nélkül az abortusz, a következő 10 évben ugyan tovább csökkent, de a születések számához képest még rendkívül magas maradt a terhességmegszakítások száma.
Bár nem életmentő beavatkozások, mégsem halasztják el az abortuszokat
Ha anyám nem harcol értem, kidobnak, mint selejtet – Gável András a Vasárnapnak
(Kiemelt képünk forrása: Flickr.com)
