Nagyböjt második vasárnapján az olvasmányban az Ószövetség egyik legnagyobb próbatételéről olvashatunk. Ábrahámot az Isten arra hívja, hogy egyszülött fiát, Izsákot áldozza fel.
Ábrahám és Isten között erős bizalmi kapcsolat volt. Ígéretet kapott egy új hazáról, nagy nemzettségről, mely teljes egészében megvalósult. Sára és Ábrahám nagyon sokat imádkozott és várt arra, hogy gyermekük legyen. Idős koruk ellenére ez a vágyuk teljesült. Isten meghallgatta kérésüket. De nem elég akkor intenzív imaéletet élni, amikor bajban vagyunk, a sikert követően is hűségesnek kell továbbra is maradni. Hajlamosak vagyunk elkényelmesedni. Amikor ölünkbe hullik a jó, – amit egy idő után természetesnek fogadunk el – , ellanyhul a figyelmünk és kevésbé halljuk meg az Atya hangját. Ekkor jönnek a próbatételek.
Ábrahám nagyon nehéz helyzetbe került. Számtalan esetben megtapasztalta az Isten gondviselő szeretetét, most mégis a lehető legnehezebbet kéri tőle: áldozza fel gyermekét. A történet apáról és fiúról szól. Ez a kettejük története, melyben a némaság húsba markol. Nincs párbeszéd, megérkeznek, az oltár elkészül, a fiút megkötözi, felhelyezi az oltárra, megfogja a kést és megemeli a kezét. A csendet maga az Isten töri meg: ,,Ábrahám, Ábrahám!”
hirdetésIzsákban meglátjuk Jézus halálának előképét. Vegyük észre, hogy Ábrahám csendes, belső vívódásában ott van az Atya szenvedése is. Aki végig nézi, megengedi az ő fiának szenvedését és halálát, de egy pillanatig sem akarja azt!
Nagyböjt időszakában Ábrahám példája vezessen bennünket. Hasonlóan hozzá legyünk éberek, képesek legyünk hallgatni, amit meghallunk képesek legyünk elfogadni, tudjunk némán viselni a keresztünket és maradjunk hűségesek és akkor nem marad el próbatételeink után a jutalom: Isten szeretete és szövetsége.
Bese Gergő atya
Címlapképen: Az Érintés (avagy Ábrahám és Izsák) nevet kapó szobor, Szabó Tamás alkotása Kisvárdán, a Tompos utcai lakótelepen, a Vári Emil Általános Iskolával szemben.
