Trombitás Kristóf: Az sem érdekelne senkit, ha 100 ezren tüntetnének

Trombitás Kristóf / 2023. 03. 20.

Trombitás Kristóf: Az sem érdekelne senkit, ha 100 ezren tüntetnének

Első pillanatra nem gondolnánk, de a magyarországi viszonyokat tekintve is van legalább egy fontos tanulsága mindannak, ami jelenleg Franciaországban zajlik – gondolok itt az újabban hetek óta tartó zavargásokra, de kibővíthetném az elmúlt évekre is, utalva az úgynevezett sárgamellényes-megmozdulásokra. Nota bene, mindezen akciók a franciáknál amúgy is évszázados hagyományokkal bírnak. Nem muszáj itt leragadnunk, ugyanígy felhozhatnám mindazokat a gyakran erőszakos tüntetéseket is, amelyek Nyugat-Európa számos országában évről-évre előfordulnak. Ha összehasonlítjuk a közép-európai térséget a nyugat-európaival, akkor ebből és csak ebből a szempontból megállapíthatjuk, hogy mi itt összehasonlíthatatlanabbul béke- és rendszeretőbbek vagyunk, mint a franciák, a németek vagy az angolok.

Eredhet ez persze abból is, hogy a keleti blokk országaiban évtizedes elnyomás gondoskodott arról, hogy alapvető politikai jogokat, így a véleménynyilvánítás vagy a gyülekezés szabadságát se éljük és szokjuk meg, míg a nyugati nemzetek pont ellentétes utat jártak be, de a lényeg mégiscsak az, hogy itthon nemigen fordulnak elő igazán komolyan vehető megmozdulások, pláne nem erőszakos tüntetések.

Miért mondtam el mindezt a bevezetésben? Mert nézzük meg, hogy mi történt Franciaországban, ahol Macron eleve az egyik, ha nem a leggyengébb felhatalmazású elnökként nyerte el első mandátumát, majd szinte minden évét meghatározta valamilyen utcai akciózás: ám a politikai hatalmát véletlenül sem veszélyeztette. Sem közvetve, sem közvetlenül. Sőt, lehettek bármilyen hevesek a sárgamellényesek, lehettek bármilyen erőszakosak maguk a rendfenntartók is, Macron fölényesen nyerte a második választását is. Ugyanígy az összes többi, nyugati országban. Előfordulnak százezres megmozdulások is, de ezek közül melyek veszélyeztetik igazán a főhatalmat? Ha erőszakosak, ha nem? Nagyjából és egészében sehol. Pedig ott aztán tényleg számosan képesek összegyűlni, nem csak a visszhangkamrás szájhagyomány adja – legalább saját maguk előtt – az erejüket.

Mi következik ebből? Hogy totálisan nevetségesek azok a balosok, akik tényleg elhiszik, vagy legalább megpróbálják elhitetni, hogy idehaza a maximum pár ezer fős, szerencsére alapvetően békés megmozdulásoknak bármilyen hatása is lehet.

Teljes szereptévesztés, megmosolyogtató pszichózis. Ám tovább megyek: és ha itt is 100 ezer ember tüntetne valamilyen vélt vagy valós probléma miatt, céljuk pedig az volna, hogy megbuktassák a kormányt? Kit érdekelne? Ennyi ember az elmúlt választások részvételeiből kiindulva ahhoz sem volna elég, hogy egy politikai párt megugorja az 5 százalékos küszöböt, nemhogy egyéb veszélyt jelentsen. Ehhez képest ha fel tudnak mutatni – még egyszer mondom – pár ezer embert, akkor mindenkiből előbújik a wannabe forradalmár. A semmire.