Seneca és Szent Pál bizonyos feltételezések szerint ismerték egymást, meglehetősen kétes bizonyítottsággal bíró, valószínűleg nem általuk írt levelezésüket is ismerjük. Ettől függetlenül érdekes gondolatkísérlet terepe lehet az alábbi történet.
Azt tudjuk, hogy Seneca testvérével, Gallióval Pál találkozott, mert ez szerepel az ApCsel 18,12-17-ben. A találkozó valószínűségét egy Szentíráson kívüli forrás is alátámasztja, az úgynevezett Gallio-felirat. Ezen a kőre vésett, 20. század elején feltárt iraton az áll, hogy Claudius prokonzullá nevezi ki Galliót. Ez ugyanaz a Gallió, akit az Apostolok Cselekedeteiben említenek és Akhája helytartójának nevezik, amikor elé hurcolják Pált.
Ugyanakkor a teljes bizonyossággal Senecához köthető írásoknak is van egy olyan hangulata, mintha szerzőjük, ha maga nem is volna keresztény, de ismerné Jézus tanítását. Tizenhatodik levelében arról ír, szent szellem(!) lakik mindannyiunkban és homályosan ugyanerről a szent szellemről úgy beszél, mint aki leszállt hozzánk az égből, hogy megismerjük az istenit.
Gyanús továbbá, hogy Néró keresztényüldözéssel – is – összefüggő intézkedései idején vetett véget önkezűleg életének. Soha nem tudjuk meg, hogy ő maga kereszténnyé vált-e, de talán állíthatjuk, hogy kapcsolatban lehetett keresztényekkel. Akkoriban ez nem volt már olyan ritkaság, pláne egy szimpatizáló értelmiségi számára – nevezzük így.
Jeromos amúgy Senecát keresztény írónak hívja a Kiváló férfiak című, patrisztikus kézikönyvében. Ezt az írást mindenkinek ajánlom, nagy élmény a kortárs szemével megismerni az egyházatyák munkáját. Jeromos 392-ben írt művében 135 egyházi személyről ad hosszabb-rövidebb jellemzést, a legnagyobbaktól egészen olyanokig bezárólag, akiket kizárólag Jeromostól ismerünk. Bele-beleolvasgatni is érdemes, ezt online is megteheti bárki.
hirdetésSzintén Jeromos hozza fel Seneca és Pál levelezését, és teszi ezt kételyek nélkül. Tőle tudjuk, hogy Seneca olyannak szerette volna tudni magát a rómaiak között, mint Pál a keresztényeknél, és Jeromos azt is mondja, hogy Seneca két évvel Péter és Pál előtt halt meg.
Töredékeiben ránk maradt egy apokrif, ebben Seneca és Pál egymáshoz intézett gondolatait olvashatjuk el. Keletkezését a 3. századra teszik, ami lehet helyes, hiszen több mint 100 év is eltelhetett keletkezése és Jeromos tudósítása között, ami akár megfelelő intervallum ahhoz, hogy tekintélye keletkezzen.
Más kérdés, hogy Jeromos egyáltalán nem tekintett minden egyes keresztény ihletettségű művet kánonba illőnek és kifejezetten sok helyen beszél a szerzőség problematikájáról, írásokban és levelekben, Pétertől Kelemenen át Pálig. Seneca esetében egyszer sem említ ilyesmit.
Mit állíthatunk tehát? A kapcsolat a két kiválóság között sokkal nagyobb valószínűséggel legenda, mintsem valóság, de jól rámutat arra, ahogy már a korai kereszténység is igyekezett integrálni saját magát a korszak akkor még vezető szellemi irányzataiba.
Címlapkép: Seneca szobron ábrázolva. Forrás: worldhistory.org
