Az olasz partizánok és a német katonák között volt egy feljegyzett focimeccs, 1944-ben. Bár különösebben legendás nem lett, mert közel sem volt olyan tragikus vége, mint a ki tudja, valóban megtörtént ukrajnai meccsnek, ahol munkaszolgálatosok fociztak a németekkel, de érdemes felidézni. (Ugye ezen ukrajnai meccs alapján készült a kiváló Két félidő a pokolban című magyar film és annak kvázi remake-je, a Magyarországon, többek között Pelével forgatott Menekülés a győzelembe.)
A sztorira 2003-ban talált rá egy vicenzai újságíró, Mauro Sartori, addig csak szájhagyományként terjedt a mérkőzés története. A meccset Malóban játszották, 1944 őszén. A cikk megírásakor már csak ketten éltek a pályára lépett olaszok közül, Enio Gualtiero és Giuseppe Sanson. Mindketten 1943-ban lettek partizánok a fasiszta rendszer megdöntése után, bár bevallásuk szerint ez nagyjából csak annyit jelentett, hogy ide-oda járőröztek.
A megszálló németek – a helyiek elmondása szerint – nagyon szerették a focit, és Malo egy kocsmájában bejelentették: a helyiek szervezzenek egy csapatot, ha ki mernek állni ellenük.
hirdetésAz olaszok csapata végül összeállt és teli volt partizánokkal vagy partizánokat bújtatókkal. Gualtiero és Sanson szerint a németek ezt pontosan tudták, de jobban akartak játszani, mint egy összegyűlt csapatot szétkergetni.
A meccs eredményére már senki sem emlékszik, az biztos, hogy nagyon megverték a német katonákat. Sanson emlékezett rá, hogy ő egymaga 7 gólt rúgott.
A mérkőzés után a malói kocsmában közösen vacsoráztak és szórakoztak, amíg egy túlmozgásos német tiszt be nem rontott, azzal az okkal, hogy partizánakciót jelentettek a településen, és mindenki álljon harckészültségbe. Gualtiero és Sanson az ablakon keresztül távoztak – tipikus olasz sztori.
Címlapkép: illusztráció. Forrás: freepik
