Március 23-án ünnepeljük a lengyel–magyar barátság napját. Története 2006. március 24-ig nyúlik vissza, amikor Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök Győrben aláírták a győri nyilatkozatot, valamint átadták a lengyel-magyar barátság első köztéri emlékművét. A magyar Országgyűlés 2007. március 12-én, a lengyel Szejm március 16-án nyilvánította határozatban ünnepnapnak március 23-át, a lengyel-magyar barátság napját.
Nem csupán abban áll a két nép egymás iránti szeretete, hogy „együtt harcol és issza borát”, hanem abból a legfontosabb kapocsból, mely a közös gyökereinket jelenti.
Természetesen nem a nyelvünkre, származásunkra gondolok, hanem a közös hitünkre! A legerősebb kapocs éppen ez. Lehetnek közöttünk nézeteltérések, – mint az elmúlt években –, de a gyökereinket nem tudja semmi elvágni, mélyen kapaszkodunk Európa földjébe, és igyekszünk helytállni, ahogyan ezt közösen tesszük ezer esztendeje.
Szent László királyunk, akinek édesanyja, a Piast-dinasztiából származó Richeza lengyel hercegnő volt, 1040 körül Lengyelországban született. A benne csörgedező lengyel vér is kellett ahhoz, hogy uralkodása idején a kereszténység megszilárdult, István király szentté avatásával példaképet is állított népének és a későbbi uralkodóknak.
A tatárjárás idején Szent Kinga érkezett Lengyelországba, akinek a monda szerint a sóbányászatot is köszönheti az ország; gondoljunk Wieliczkára és környékére.
hirdetésEgy évszázaddal később, Nagy Lajos uralkodónk idején létrejött Európa legjelentősebb államalakulata, a közös állam, a Magyar–Lengyel Perszonálunió, amely mind területét, mind pedig gazdasági, valamint katonai erejét tekintve méltó ellensúlya volt a hatalmas Német-római Birodalomnak. Ehhez a munkához szükség volt az uralkodó lányára, Szent Hedvigre is, aki a litván nép megtérítésével tovább növelte a birodalom befolyását a térségben.
Nagy Lajosnál maradva: a közös barátság legnagyobb hatású cselekedetét is megvalósította. Pálos kolostort építtetett Czestochowaban, a Jasna Gora hegyen, mely otthona a híres Fekete Madonna kegyképnek. Ha nem is folytatjuk tovább népeink közös történelmének boncolgatását, már ez a kolostor is elég ahhoz, hogy felismerjük:
Istennek szándéka van ezzel a két, nyelvében különböző, szívében azonban mégis hasonló nemzethez.
Sem a közös hősök, együtt vívott csaták nem jelentenek annyi erőt az egymásba kapaszkodásban, mint Isten és Szűz Mária. Aki más oldalról akarja magyarázni a történelmi tényeket, az rossz helyen keresgél.
Adjunk hálát a lengyel népért, közös szentjeinkért, szabadságharcainkért és szabadságunkért!
Lássuk meg, mennyi lehetőség rejlik az együttműködésekben– leginkább a civil szférában –, hogy megismertessük a fiatalokkal testvéreinket, akiket nekünk szánt a Teremtő.
