A mai vasárnapon nagyot ugrunk az időben, hiszen pénteken még a Szent Három Napkeleti bölcset köszöntöttük Betlehemben, ma pedig már a felnőtt Jézus megkeresztelkedését. Több, mint 30 év telt el és Jézus már nem csupán az ács fia, hanem a Názáreti. A csodatévő, a gyógyító, a különleges férfi.
Keresztelő János az igazi megtérésről tanít a Jordán partján. Mint hírnök már a közelben lévő Messiás eljöveteléről prédikál, aki majd tűzzel keresztel, és akinek a saru szíját sem méltó megoldani. Egy misztikus, megközelíthetetlen embert vázol fel nekik, aki távol áll a hétköznapi gondokkal küszködő tömegektől. De a valóság más volt, a bűnt kivéve egy volt Jézus a sokasággal. Hallgatta Keresztelő Jánost és oda lépett hozzá, az Isten leereszkedett a prófétához és beáll a sorba.
Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta -, s te jössz hozzám? mentegetőzött János, az unokatestvér. De a keresztséggel minden nyilvánvalóvá vált: a Szentlélek és az Atya szózata megerősítette az utolsó ószövetségi próféta tanítását, ELJÖTT.
Isten közénk érkezett azon a csodálatos karácsonyi éjszakán, több évtizedet várakozott, mígnem a megfelelő pillanatban előlépett. Megkeresztelkedésével pedig hitet tett a megújulás mellett, alámerülni az Isten szeretetében, lemosni magunkról a bűn mocskát, kiengesztelődni Istennel és emberrel.
hirdetésPersze a parton állók közül nem mindenki tette meg a legnehezebb lépést: belépni a vízbe mindenki előtt. Gondolom sokan tanakodtak, a bámészkodók között ott álltak a farizeusok és írástudók, a zsinagóga kiküldött kémjei. Felvállaljam vagy sem? Megújuljak vagy sem? Kövessem vagy sem? Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennük, mint ami a ma emberében is nagy kérdés. Egyénileg vagy a családdal merjünk kiállni a hitünk, értékeink, meggyőződésünk mellett? Ciki posztolni egy közös szelfit az Instagrammon a templom bejáratánál, a családi karácsonyfával, a házszentelést végző pappal, vagy a gyermek elsőáldozása alkalmával? Egy munkahelyi, baráti beszélgetésben mered vállalni keresztény nézeteidet?
Mennyire hasonló mindez a Jordán folyó partján állók élethelyzetével. Lehet, hogy ők is a munkájukat veszélyeztették, a család biztonságát, de még is tömegek merültek alá. Ezt a bizonytalanságot szünteti meg Jézus azzal, hogy megmutatja, nem szabad félni, nem kell tartani attól mit gondolnak az emberek. Ha Isten hív, igent kell mondani!
Ma mi is megemlékezünk keresztelkedésünkről, szüleinkről, keresztszüleinkről, akik helyettünk is vállalták és ígéretet tettek, hogy mindenben segítik hitünk gyarapodását és növekedését.
Ne féljünk kilépni a bámészkodók sorából és merüljünk el a Jordán folyóban!
Kép: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián
