Tóth Gabi - érthető módon - túláradó lelkesedéssel osztotta meg Insta oldalának követőivel az őt ért megtiszteltetést: az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséje előtt, amelyet maga Ferenc pápa celebrál – aki végül találkozik mindenkivel, akivel csak ilyenkor illik –, a NEK önkéntes hírnöki feladatait ellátó énekesnő és együttese lép fel közvetlenül.
Tükör
Kétségkívül olyan feladatról van szó, amely központi, kiemelt idősávban történik majd, és ami egy kicsit azt is megmutatja, milyen helyzetben van a katolikus egyház a magyarok háza táján. Bocsánat: nem kicsit mutatja meg. Még mielőtt bárki úgy érezné, hogy bármiféle ellenérzésem lenne az énekesnő személye, művészete, hitbeli kiállása miatt, hamar szeretném tisztázni, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó. Mindig boldogan és ujjongással követem, ha egy világi sztár megvallja, hogy nem ő, hanem Jézus Krisztus a szupersztár a személyes életében és művészetében.
Föltámadt, alleluja! – a hitvalló dal négy évtizede zengi a remény üzenetét
Pápa a Népstadionban
Mégis bevillannak ilyenkor a fejemben az életem során átélt korábbi emlékeim, amelyeket hasonló alkalmak során szereztem. Például a néhai szent II. János Pál pápa budapesti látogatásának magamban megőrzött képei visszatartóztathatatlanul törnek fel bennem. Kisgyerekként ott ülhettem a Népstadion lelátóinak legmagasabb sorában. Tudtam, hogy valami nagy dolog történik, amikor besétál majd a fehér ruhás. Otthon mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélgettünk róla a szüleimmel. Szinte családtagnak számított.
Szóval megérkezett a szent Szentatya a stadionban, és közben olyan zene szólt, amit szintén jól ismertem, mert a sajátom volt. Életünk Krisztus, A világnak Krisztus kell, Feltámadt alleluja… Számtalanszor hallhattam ezeket a Nagymarosi Találkozókon, ahová szüleim egy évben két alkalommal hűségesen magukkal vittek. Sillye Jenő, Varga Attila dalait a mi templomunkban is mindenki énekelte és szerette, ismerte. Ott, a Népstadionban otthon voltam. Az élő magyar egyház ifjúsági arca tekintett bele az anyaszentegyház földi helytartójának tiszta tekintetébe. Úgy, ahogy volt. Mindenféle smink nélkül találkoztunk.
hirdetésMentés másként
Visszatérve a közelgő, szeptemberi eseményre a Hősök terén, az ott fellépő művészeknek hangyányit nehezebb helyzet állt elő ugyanazzal a feladattal kapcsolatban. A hiteles találkozáshoz nem lesz elegendő népies ruhában mosolyogni, és így elénekelni a nagyjából az alkalomhoz fércelhető dalokat. Persze a rendezvény „rendezvényisége” szempontjából ez a megoldás mindenképpen egy masszív „mentés másként”-ként funkcionálhat majd. A katolikus egyház élő közösségének tükörképeként azonban aligha szolgálhat.
Pedig a közösségek ott lesznek. Én ott leszek, és a hétköznapok „szürke magyar katolikusai” egységes tömeget képeznek majd. Egyként fogják énekelni az „ákosos, újrahuzatolt” himnuszt 1938-ból, és egy emberként fognak imádkozni Tóth Gabiért is. Mert milyen szép lenne, ha akár ettől az alkalomtól kezdve olyan változás történhetne mindnyájunk életében, amely gyökeres megújulást hoz a közösségeink életébe.
Találkozz Jézussal Budapesten!
Szeretnék Jézussal találkozni Budapesten. Szeretném, ha a pápai szentmise előtt minden reményünk szerint a jó Istent dicsőítő énekesnő is találkozna vele. És ha ez megtörténik, talán nem kell később azon dilemmáznunk, hogy amikor a remek hangú Tóth Gabi bárhol megszólal vagy énekel, az egyházunk hangját halljuk-e majd. Egyértelmű lesz a válasz.
Eucharisztikus Kongresszus színház és smink nélkül: én erre vágyom! Hajrá Gabi, bízunk benned!
Gável András
Ferenc pápa miséje előtt kétórás koncertet tartanak a Hősök terén
A keresztény könnyűzene hőskorszakának veteránjai ma is példák
A kiemelt kép forrása: Unsplash/Chalo Garcia
