Ungváry Zsolt: Már megint mi vagyunk a hibásak

Mindannyian, akik a szocializmusban jártunk iskolába, ismerjük a hegeli tézis-antitézis-szintézis hármasságot, amit ugye Marx bácsi a feje tetejéről a talpára állított, megalkotva azt a tökéletes filozófiai rendszert, amely több száz millió ember halálán és életének megkeserítésén keresztül megérkezett a mai újbaloldali Kánaánba. Egy rövid kelet-európai kitérő után visszafordult nyugatra, és most onnan ostromolja az ép eszünket, a szabadságunkat és a boldogságunkat. Ennek alapsémája, hogy a Nyugat valamit tesz, amiből gazdaságilag jól jön ki, majd ezen túllépve új dolgokat talál ki, és saját régi bűneivel a világ többi részét vádolja.

A teljesség igénye nélkül: elmentek messzi, idegen tájakra, az ott élőket kiirtották, a területet gyarmatosították, meggazdagodtak belőle, majd feltámadó lelkiismeret-furdalásuk miatt elkezdtek másokat vegzálni, és saját bűneiket szétteríteni minden fehér emberre.

Rabszolgákat hurcoltak be Afrikából, diszkrimináltak emberfajtákat, ebből meggazdagodtak, jólétben éltek fiaik és fiaiknak fiai, majd fiaiknak fiainak fiaiban hirtelen rossz érzés támadt emiatt, és elmagyarázták azoknak, akik egyébként sosem tartottak rabszolgákat, hogy rabszolgát tartani rossz, és akit emiatt nem mardos szégyen, az nem méltó az úttörők piros nyakkendőjére.

Az ipari forradalomnak hála telefüstölték a világot az elégetett kőszénnel, ebből tovább gazdagodtak, a technikájuk fejlődött, és már nem kellett szenet tüzelniük, ezért másokat viszont, akik kicsit lemaradva kezdték volna utolérni őket, elmondták mindenféle környezetszennyezőnek. Az őrült technikai fejlődés őrült szén-dioxid-kibocsátással járt, de ugyan kit érdekelt, ha ez a centrum gazdagodását hozta el. Amikor aztán a periféria is kezdett volna szennyezni, akkor rádöbbentek a globális felmelegedés pusztító hatásaira, mindenkit megdorgáltak, a klímahisztéria keretében lelkifurdalást keltettek mindazokban, akik óvatlanul a személyi kvótán felül is szellentettek.

Feltöltötték a hűtőszekrényeket jó kis CFC-gázzal, beletették kényelmes fogyasztói társadalmuk megannyi finomságát, majd miután kiderült, hogy ezzel tönkreteszik az ózonlyukat (amitől Ausztráliában megvakulnak a birkák és bőrrákosok lesznek az emberek), betiltották a CFC-t.

Felismerték az atomenergiában rejlő lehetőségeket; először persze nagy hatású bombát készítettek, ledobták békés polgári lakosságra (igaz, azok csak értéktelen ferde szeműek voltak), majd kitalálták, hogy az atomenergia veszélyes (főleg, ha nem ferde szeműek ellen vetik be), és a szőnyeg szélére állítják azokat, akik ebből nem bombát akarnak csinálni, hanem energiaigényüket kielégíteni, mert a Facebook letöltéséhez használatos mobiltelefonoknak kell az áram.

Gyártani kezdték nagy mennyiségben az olcsó műanyagot, ami mindenre alkalmasnak látszott; kényelmes, fogyasztóbarát jólétet hozott. A rendszerváltáskor a hülye keletieknek eladták a betétdíjas üvegek helyett a műanyag palackokat, elszennyezték vele a szárazföldet és a tengereket. Asperger-szindrómás skandináv kislányokkal rárontottak azokra, akik késve vették észre a műanyagban rejlő lehetőségeket; mocskolták, becsmérelték őket, mintha miattuk lenne a probléma.

Kitermelték az erdőket bútornak, tűzifának, majd amikor a helybéliek vágták ki a fákat, hogy termőföldjük legyen, akkor rájöttek, hogy az erdőirtás merénylet a bolygó ellen.

Elvették az állatok élőhelyeit, aztán lelkifurdalásuk támadt, és vegán logikával megtalálták a bűnbakot azokban, akik az emberi táplálkozás részének tekintették a húsfogyasztást.

A nyolcvanas években a homoszexuálisok körében felbukkant egy gyógyíthatatlan fertőző vírusos betegség, ami aztán (kábítószeres tűkkel, vérátömlesztéssel, biszexuális kapcsolatokkal) átterjedt a többiekre is. Akkor még nem zárták le emiatt a világot, nem tiltották be az azonos neműek szexuális együttlétét legalább a vakcina feltalálásáig. Helyette előbb tabusították a témát, majd a természetellenes vonzalomból erényt kovácsoltak. Az AIDS pedig azóta is milliószám szedi áldozatait.

Megalkották a felsőbbrendű ember fogalmát, amit valójában már régóta vallottak. Előbb az angolok (a búr háborúban), aztán a szovjetek és a németek alkalmazták a koncentrációs táborokat, ahová a nem felsőbbrendűeket összegyűjtötték. A végén aztán valahogy mégis mi lettünk a fasiszták.

Igaz, nincs ebben semmi meglepő, hiszen az első találkozásunk úgy történt ezzel a Nyugattal, hogy kíméletlenül bevezették a latin kereszténységet, amit olyan sikeresen magunkévá tettünk, hogy egész hazánkat erre az eszmére fűztük fel, miközben megvédtük a fenyegető iszlámtól a Nyugatot, hogy ők addig is tudjanak gyarmatosítani, ipari forradalmárkodni és eredeti tőkét felhalmozni. És amíg mi jó keresztényekké lettünk, addig a felvilágosodás és a marxizmus elhozta a materialista ateizmust, majd a keresztényüldözéseket és számunkra újra a szégyenpadot.

És ha még mindig nem sajátítottuk el a jótett helyébe jót várj elvét, kiengedtük a keletnémeteket, hozzájárultunk Németország egyesítéséhez, hogy harminc év múlva hálából ezek a németek megint ide exportálják a pusztító ideológiájukat, és tönkretegyék mindazt, amiért élünk.

Hát, köszönjük.

 

Ungváry Zsolt

A szerző korábbi írásai itt találhatók.

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!