A Dal második válogatójában újabb tíz előadó mérette meg magát a szakmai zsűri és a közönség előtt. Több ponton is izgalmassá vált a műsor a holtversenyek miatt. Ám az adás más különlegességet is tartogatott a hallgatóság számára... Andelic Jonathan „Áldom” című dalával a keresztény könnyűzene is felkerült a popzene magyarországi térképére. Sokan egy emberként bizakodtunk, hogy Jota dicsőítő száma jól vizsgázik majd. A versenyben azonban már csak a közönség szavazatai segíthették a továbbjutásban – mint kiderült, sikeresen. De mi történt valójában?
Az Áldom című dal igazi pörgös, popos-funkys stílusban foglalja össze a dicsőítés esszenciáját. Isten jó, még akkor is, ha életünk eseményei nem a terveink szerint alakulnak. Ez az ének egy három perces hitvallás Isten szeretetéről!
A színpadon a tánckarral kiegészített dinamikus koreográfia valóságos ünneppé varázsolta a produkciót. A táncosok a mozgáson túl énekelték is a fülbemászó refrént, és az előadó is felvette a táncolók mozgásait. Harmónia, erő és öröm sugárzott a színpadról a jókedvű és mély tartalmú szám bemutatásának minden egyes pillanatában.
„Fontos, hogy amiről énekelek, azzal tudjak azonosulni, és az jelentsen valamit számomra, és ez Isten” – vallotta meg Jota a fellépés előtti interjúban. Hozzátette: azt szeretné, hogy az emberek lássak: a hit nem pátosz, nem egy olyan dolog, ami megközelíthetetlen. Az előadó emiatt is találta fontosnak, hogy a dal, amellyel benevezett a versenyre, „jó bulizene legyen”.
„Hát, hapsikám, ennek volt húzása”
– konstatálta a műsorvezető Freddie a produkciót követően. „Végre egy olyan dalt hallunk, amelyet a nem hívő emberek is be tudnak fogadni” – értékelte a dalt elsőként Ferenczy Gyuri, aki külön kiemelte, hogy a gitárszóló helyét jól kiváltotta az énekes hangja, „mert A-ból B-be meg kell érkezni, ugyanúgy, ahogyan a hithez is meg kell érkezni”. „Köszönöm szépen a hitvalló nótát” – tette hozzá a szájharmonika-művész.
hirdetés„Végre kiáll egy zenekar, és mer Istenről énekelni. Ez óriási dolog!” – fűzte hozzá Nagy Feró. „Milyen érdekes, hogy az emberekben az van, hogyha valaki hívő keresztény, és mondjuk Istenről énekel, akkor parázni kell, mert mit fog szólni a tisztelt nagyérdemű. Van egy rossz hírem: aki hívő keresztény, nem foglalkozik ezzel, hiszen nem ez a lényeg. Nekünk az a lényeg, hogy mindennap, amikor felébredünk, hálát adjunk a Jóistennek, hogy ő megváltott bennünket” – emelte ki a dicsőítés lényegét Mező Misi, aki szerint
a keresztény előadónak nem a közönséggel kell foglalkoznia, mert van egy menedzsere, akit úgy hívnak: Úr Jézus.
A zsűri egyetlen női tagja, Vincze Lilla noha „áldását adta a dalra”, mégis a legkevesebb ponttal díjazta az előadást. Természetesen nem mindenkinek állhat közel a szívéhez egy adott zenei stílus. Ettől függetlenül elmondható, hogy mind a zene, mind az előadás és annak módja méltó „csomagolása” volt annak az örök érvényű örömhírnek, amelyet a dal hordozott – nem erőltetve rá senkire a hitet, és nem riasztva el a hallgatóságot, hanem vonzódást ébresztve fel benne a titok iránt.
A második válogatót megelőző napokban a Vasárnap.hu Pengető rovatának kezdeményezésére a keresztény könnyűzenével foglalkozó szervezetek széles összefogása mutatkozott meg, amikor imára és közös dicsőítésre hívták a környezetükben élőket, a „Veled vagyunk, Jota” hívószó alá tömörülve mindannyian. A benevezett dal létrejöttét segítő Szikra Projekt, az Ez az a nap! rendezvények szervezői, a Debreceni Dics Suli, a Kazetta, a Sacro Song keresztény könnyűzenei képzések szervezői és a mi rovatunk egy egységes csapatot alkotott – annak érdekében, hogy jelenlétével segítse az előadó énekes produkcióját és hitvallását.
Minden jel arra mutat, hogy erre a meghívásra sokan mondhattak igent. Amikor úgy alakult – noha tudjuk, véletlenek nincsenek –, hogy Jota továbbjutásáról a közönség határoz, minden bizonnyal
egy emberként mozdult meg sok ember, akik a beküldött sms-eikkel megvallották a hitüket az Úr dicsőségére. Az „Áldom” című dallal valóban együtt dicsőített sok-sok magyar szív, amelyhez elengedhetetlen volt Jota alázatos és mindent beleadó előadása és a fergetegesen húzós produkció.
A mindent eldöntő pillanatokban nem a kemény rock, nem is a bossa nova számított igazán, hanem valami sokkal több, ami a stílusok fölött létezik. Sokan hoztunk olyan döntést, amely nem a kedvelt zenei stílusunktól függött, hanem attól, Aki minden zene forrása. Köszönjük, hogy megtapasztalhattuk ezt az egységet, és megláthattuk a mennyei perspektívát!
Andelic Jonathan a dicsőítők nyugalmával és őszinteségével „biztatta” a nézőket, amikor a közönségszavazásról kérdezték. Nem az esélytelenek nyugalmával, hanem a győztesek békességével, humorosan csak annyit mondott: „Azért szavazzanak rám, mert ez volt minden idők egyik dala!”
És ez igaz is: a minden időben örökké Igazról énekelt egy fantasztikus dalt!
Gável András
A kiemelt képünk forrása: Németh László
