Ungváry Zsolt: A szegénység nem üdvtörténeti kategória
A népmesék, a Móra Ferenc-i mezítlábas iskolásgyerekek és a marxista történelemtankönyvek szegénysége a huszonegyedik századra gyakorlatilag megszűnt. Magyarországon, Európában, de gyakorlatilag az egész világon az a fajta éhínség és teljes kilátástalanság, amit a „szegénység” fogalma alatt értettünk, nem létezik többé.
Az 1970-es évek tévéhíradóiban rendszeresen szereplő, kunyhóik előtt csontsoványra fogyottan üldögélő négerek mára ugyanúgy csak rossz emlékek, mint a Móricznál hét krajcárt keresgélő anya és fia.
Természetesen létezik nyomorúság, bár ennek leginkább az önsorsrontó alkoholizmus, droghasználat vagy az adott szubkulturális közeg az okozója. Ez nem hiányból fakadó (hiszen élelem, iparcikk van bőven) és nem is társadalmi, szolidaritási (hiszen megannyi állami, egyházi és civil szervezet küzd ellene) probléma.
A szegénység mindig is relatív volt, kortól és helytől függő. Mást jelentett az ókorban, a középkorban és napjainkban, mint ahogy mást jelent Bangladesben, Nigériában, Romániában vagy Svájcban.
Ennek ellenére a politikában rendre előkerül a „szegénység” kérdése, és – elsősorban a vallástól és egyháztól fényévnyi távolságra lévők – ennek kezelését előszeretettel kérik számon a „keresztény” kormányzaton vagy híveken. Ezek az erkölcsi kioktatók egyébként ez alapján a keresztényeket az ingyenkonyhákba és árvaellátásba száműznék, mondván, ez a dolog lényege, ezzel foglalkozzanak.
Holott ez a lehető legnagyobb tévedés. Nem a földi élet problémáinak elhárítása a cél. Jézus megtehetné, hogy kiküszöböli a nélkülözést, és bevezeti a földi paradicsomot, jóléttel és rómaiak nélkül. A betegeket, fogyatékosokat meggyógyítja, ha sok az éhes száj, egyszerűen kenyeret szaporít, gondoskodik a zsákmányról a halászok hálójában. Csakhogy az ő országa nem evilágból való, az üdvösség felől nézve értelmezhetetlen meleg étel, úszómedencés ház, autó és thaiföldi nyaralás.
Szegények – vagyis relatív szegények, akik adott körülmények között úgy érzik, nem jutnak hozzá a környezetük javainak legalább átlagához – mindig lesznek. Az ő korának leggazdagabbja is sok mindent elirigyelne egy mai „szegénytől”, az akkori szegénység pedig egy Auchan-mobiltelefon-központifűtés-gépkocsi világában felnövő számára felfoghatatlan.
Az üdvösségre kell eljutni, nem a jólétbe. És néha szegényen ez még könnyebb is. (Ismerjük a példázatot tevéről és tű fokáról.) Jellemző, hogy Júdás az, aki rászól Máriára, aki nárdus olajat ken Jézus lábára: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?”
Szinte látom, ahogy néhány modern „jóember” erre rábólint: tényleg, Júdásnak ebben speciel igaza van. De pont azt mutatja, hogy ő egyáltalán nem érti Krisztust. És hogy mennyire nem érti, be is bizonyítja azzal, hogy elárulja. Ha tudná, hinné, hogy ő az Isten fia, nem árulná el. Az Istent ugyanis nem lehet elárulni. Pláne nem előre megfontoltan, pénzért. Aki ilyet csinál, az irracionális öngyűlöletében eleve kárhozatra szánja magát (de miért tenne ilyet?) vagy fogalma sincs arról, kit árul el. Ez alapján mondhatjuk, hogy a júdási logikát követő, a magasztosabb célokra szánt pénzt a szegények közötti szétosztásra szánó „jóemberek” valójában ateisták, mert pont a transzcendens lényeget nem értik.
Fel lehet hozni, hogy Péter is megtagadta a mestert. Csakhogy ő a pillanat hevében, gyávaságból. Meglehetősen szangvinikus alkatként korábban is többször félreérti Jézust; az egyetlen ember, akinek a megváltó azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Péternek azonban van módja és ereje korrigálni. Péter egyébként nem gyáva: egyik pillanatban fegyverrel harcolna Jézusért, majd nem sokkal később egy szolgálólánytól megijed.
Mondhatjuk, ilyen karaktert író nem találhat ki, mert ha ezt egy regényben olvassuk, azt mondja a szerkesztő: dolgozd át egy kicsit! Ez az ember vagy gyáva vagy bátor, de öt percen belül nem változhat meg. És hát Péter az is, aki elmenekül Rómából az üldözések miatt, de aztán mégis megfordul, önként visszamegy, és a kivégzésénél már azt kéri, fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert nem méltó úgy meghalni, mint az Isten fia.
A világot csak a transzcendens felől van értelme nézni, a Teremtővel összhangban, alkotásának megértésével. Nyomtatott forintok vagy eurók (vagy pláne egy bankszámla-kivonaton szereplő számsorok) ebből a szempontból teljesen érdektelenek.
Kapcsolódó:
Dobrev Klára nem akar turbókeresztény, jobboldali országban élni
Vezetőkép: Palesztin belföldi menekültek egy segélyszervezet ételosztásán az izraeli légicsapásokban lerombolt Dzsabalíjában, a Gázai övezet északi részén 2025. április 8-án. Fotó: MTI/EPA/Haiszam Imad
