Ungváry Zsolt: Kánai menyegző, a B-terv
Mindannyian készítünk terveket. Egész életünkre vonatkozóakat éppen úgy, mint az aznapi legfontosabb teendők jegyzékét. Jézus Krisztussal az Isten belépett a történelembe, és egy egészen nagyszabású, tulajdonképpen már a bűnbe eséskor megígért program végrehajtásával megváltotta az emberiséget. Ez a néhány év volt a história középpontja, a legfontosabb események sorozata.
Jézus harminc év körül van, amikor hirtelen előlép, és megkezdi nyilvános működését. Tanít, csodákkal kápráztatja el a környezetét, bizonyságot tesz az Igazságról. Egy nagyon megkonstruált, kimódolt projekt szerint eljut egészen a kereszthalálig, az áldozatig, majd a feltámadáson és a mennybe menetelen át lezárja a megváltás történetét.
Ezt a művet, vélhetjük, a legapróbb részletekig kidolgozta, hiszen még egy asztalos is pontosan kiméri a fát, megvásárolja a szegeket, a lakkot, kiválasztja a szerszámokat, ha egy szekrényt készít. Mennyivel bonyolultabb és aprólékosabb koncepció szükségeltetik az Isten fiának egyszeri küldetéséhez!
Jézus a kánai menyegzőn kezdi meg ennek a tervnek a végrehajtását. De mit olvasunk erről a Bibliában?
„Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek.
Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.”
„Nem jött még el az én órám!”, próbálja meg Jézus elhárítani anyja kérését, aki pedig – talán imponálni akarván az ismerős családnak – megpróbálja rábeszélni, hogy intézkedjen a bor ügyében. Milyen kicsinyes probléma: elfogy a bor egy esküvőn. Vajon az Istennek kell közbelépnie, hogy efféle nehézséget orvosoljon? Talán manapság is előfordul, hogy a lakodalomban kiderül, nem rendeltek elegendő italt, vagy a násznép szomjasabb volt a vártnál. Az örömanya, ha olyan lelkialkatú, talán fohászkodik is: „Istenem, bár lenne még egy kis bor valahol eldugva.” S esetleg elő is kerül egy rekesz, amiről mindenki megfeledkezett. De hogy efféle csoda legyen az első, amit a megtestesült Ige bemutat?
„Még nem jött el az én időm”, jelzi Jézus, amiből arra következtethetünk, hogy igenis van egy terv. Egy excel-tábla a fejében, napra, órára lebontva: apostolok kiválasztása, halszaporítás, béna meggyógyítása, szenvedések előre jelzése, Miatyánk megtanítása, nyolc boldogság, példabeszéd a talentumokról stb. Bizonyára van egy első, egy elsöprő erejű lépés, valami nagyon ütős, szimbolikus. Nem tudjuk, mi lett volna az, mert Mária kérésére – bár kissé kéreti magát, mert azért mégis jobb tartani a terveket – megváltoztatja a nyitányt. Félreteszi az eredeti forgatókönyvet, és előhúz egy másikat. Spontán, a helyzethez alkalmazkodva.
Valószínűleg átlátja az erős jelképi környezetet: víz és bor. Keresztelés és eucharisztia. Alfa és ómega, a kezdet és a bevégeztetés. A vízzel mossuk le magunkról az ősbűnt, hogy aztán a borral áldozva Krisztussal egyesülhessünk.
De az is lehet, hogy pontosan így lett kitalálva. Ez a kis vonakodás is hozzá tartozott? Ő már akkor tudta, hogy megmásítja az eredeti sorrendet, amikor elfogadta a meghívást az esküvőre?
Sokszor azt hisszük, véletlenül fordul valamerre a sorsunk, esetleg éppen más irányba, mint elgondoltuk. Alkalmazkodunk vagy mereven ragaszkodunk az elképzeléseinkhez? Vagy be tudjuk építeni saját programunkba a váratlant, uralni tudjuk a véletlent?
Minden csak egyféleképpen történhet. Ha nem fogy el a bor Kánában, vajon mi volna az a csodatétel, amivel Jézus elindítja nyilvános működését?
Érdemes-e ilyesmiken rágódni, vagy elég, ha minden pillanatban felismerjük a legjobb döntést, és rugalmasan reagálunk?
Vezetőkép forrása: mente.hu
