A közéleti eszmecserék egyik célja, hogy az egyeditől eljussunk az általánosig. Valamilyen történés akkor kap nagy médiafigyelmet, ha annak az egész közösség számára hatása van, vagy ha abból messzebbre mutató tanulságok vonhatók le. Egy ember rosszulléte, egészségügyi ellátása magánügy. Ha ezt országossá tesszük, akkor az erről folytatott diskurzus túlmutat az ő személyén.
Gálvölgyi János betegségét, kálváriáját a család kiemelte a magánszférából és közüggyé tette, amihez ily módon számosan szóltak hozzá.
Mivel így én is értesültem róla, hogy a művész úr súlyos állapotba került (noha azt gondolom, alapesetben ehhez semmi közöm), természetesen aggódva gondolok rá, mert kedvelem mint színészt, és őszintén remélem, hogy felgyógyul. Ha mégsem, és osztozik mindannyiunk közös sorsában, a véges földi élet elmúlásában, kívánom, hogy igazságos bírája előtt tisztességgel meg tudjon állni.
Az eset azonban komoly vitákat generált, aminek három fontos nézőpontja lett:
hirdetés1. Milyen Magyarországon az egészségügy helyzete, a sürgősségi ellátás? Csakúgy, mint minden, ez is viszonylagos. Sokkal jobb, mint Afrikában vagy éppenséggel a Balkánon, sőt fényévekkel (évszázadokkal) megelőzi a középkor vagy a XIX. század lehetőségeit. Persze ez nem érv, úgy véljük, jogunk van a tudományos-technikai civilizáció maximális teljesítőképességének felső határára, ám ez nem sikerülhet mindig. Cristiano Ronaldo a világ egyik leggazdagabb, legismertebb embere. A felesége ikrekkel volt várandós, és egy (feltételezem, jól felszerelt fizetős) angliai kórházban az egyik pici nem élte túl a szülést.
Az egészségügyben sok baj van. (Mint az oktatásban, igazságszolgáltatásban, újságírásban, burkolásban és vízvezeték-szerelésben.)
Csak hát itt az életről és az egészségről van szó, és míg azt könnyebben lenyeljük, ha az angoltanártól nem tanul meg angolul a gyerek, a sebésznek nem nézzük el, ha vakbélműtétnél átvágja a vastagbelet. Mindannyiunknak vannak történetei, sérelmei az orvosokkal, ápolókkal, kórházakkal kapcsolatban, erre helyhiány miatt most nem térnék ki.
Néhány nap alatt mindenkiből mentődiszpécser lett, akik valamennyien jobban elvégezték volna az ügyeletes irányító munkáját; pech, hogy pont a legalkalmatlanabb csinálja.
Azt a tanulságot azért vonjuk le, hogy az ember végezze el azokat a dolgokat, amikre képes, ne várjon mindig külső segítséget. Ha végül is be tudták vinni a beteget kocsival, azt előbb is megtehették volna. Vannak ugyanis, akiket nem tudnak autóval bevinni, mert nincsenek olyan állapotban, nincs rokonuk stb. Ha a gyerekeimet eddig baj érte (fejére borult a szekrény, tüskés növény akadt a szemébe, minden kijött belőle és a kiszáradás szélére jutott, leesett a diófáról, kruppos rohamai voltak), mindig beültettem a kocsiba, és elvittem az orvoshoz. Soha eszembe se jutott mentőt hívni.
2. Egyenlőek-e az emberek, vagy vannak kiváltságosok? Bizonyára naponta többször is előfordul, hogy nem küldenek kocsit egy hívásra. Ezekről nem értesülünk; a Gálvölgyi-féle hívást kivizsgáltatták, még hibást is találtak. Mezei állampolgárnak ez nem adatik meg. (Egyszer kihívtam az ügyeletet éjszaka a 40 fokos lázzal fekvő lányomhoz. Azt mondták, nem jön ki az orvos, mert így a rendelőbe betérők nem találják ott. Elfogadtam. Másnap reggel bevittem a gyereket, ám az orvost nem találtuk ott, mert éppen betegnél volt!) A diszpécserek mindenesetre most levonhatták azt a tanulságot, hogy ha híres ember (sportoló, színész, X-faktor résztvevő) telefonál, mérlegelés nélkül küldjenek mentőt, mert különben bajuk lehet.
3. Van-e a dolognak politikai vetülete?
Ez mifelénk a legérdekesebb, nálunk a tüdőembólia is pártállás szerint tagolja a társadalmat.
Alighanem a művész úr egyértelmű politikai kötődése generálta leginkább a sajtóhisztériát. Most aztán lehet szidni az egészségügyön és a diszpécseren keresztül a kormányt, Pintért, Orbánt, a NER-t; még azt is feltételezték egyesek, hogy direkt nem mentek ki az ellenzéki celebért. (Van egy titkos lista a diszpécser központban, betűrendben a tűrt-támogatott-tiltott betegek.)
A legaljasabb a humortalan humorista Farkasházy volt, aki mindjárt nevesített is többeket, akikért szerinte ok nélkül is kimentek volna a mentők. Ezzel sikerült gyűlöletre hangolni az erre fogékonyakat, és ilyenkor biztosan nem marad el a „bár x helyett inkább y-t vinné el az ördög” típusú szenvedélyes átkozódás.
Amikor egyébként mindez történt a 74 éves Gálvölgyivel, szinte észrevétlenül meghalt a 73 éves sakkolimpiai bajnok, Adorján András. És még további háromszázötvenen Magyarországon. Róluk semmit sem tudunk. Talán olyan is van köztük, akinek azért nem jutott mentőautó, mert egy kevésbé súlyos esethez küldték ki.
A címlapképen új mentőautók láthatók az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) Markó utcai központja előtt 2023. március 27-én. Forrás: MTI/Balogh Zoltán
