Új bíborosok seregének kinevezését jelentette be Ferenc pápa

Huszonegy új bíboros kinevezését (szakszóval: kreálását) jelentette be Ferenc pápa május 29-én, a vasárnap déli imádság (Regina Coeli) végén. A bejelentés módja szokványosnak nevezhető, tartalmában azonban vannak érdekesebb részletek, hiszen a bíborosok kinevezése mindig jelzésértékűnek számít az adott pápaság irányvonala szempontjából.

A bíborosok a római pápa közvetlen segítői az egyetemes Egyház kormányzásában: mind testületileg, ami a konzisztóriumnak nevezett tanácskozások során valósul meg, mind pedig egyénileg, ami főként a Római Kúria hivatalainak vezetésében érhető tetten. Igaz, utóbbi éppen Ferenc pápa kúriareformja nyomán nem annyira egyértelmű. Egyháztörténelmi perspektívából nézve azonban legfontosabb feladatuk kétségkívül az új pápa megválasztása a konklávén.

Ezért tehát a Bíborosi Kollégium összetétele, az új bíborosok kinevezése egyúttal a – ki tudja mennyire közeli avagy távoli – következő pápaválasztás miatt mindig is kiemelten foglalkoztatja a megfigyelőket.

Ferenc pápa eddig jóformán évente tartott bíborosavató konzisztóriumot, ebben csak a Covid-világjárvány hozott fennakadást. A bíborosok akkor válnak azzá, amikor a konzisztóriumon, tehát az e célra összehívott bíborosi gyűlésen a pápa ünnepélyesen kihirdeti őket, és ekkor elfoglalt sorrendjük szabja meg rangsorukat a testületen belül. A mostani bejelentés tehát jogilag csupán egy „értesítésnek” számít, a kinevezés valójában a nyár végén válik hatályossá.

Ferenc pápa ugyanis augusztus 27-re hívta össze a konzisztóriumot. Ami némiképp meglepőnek tűnhet. Nem csupán azért, mert általában nagyobb ünnepekhez szokták időzíteni az ilyen alkalmakat. De azért is, mert augusztus végén Rómában mondhatni a fű sem nő: aki teheti – vérmérsékletétől függően – a tengerparton, avagy a hegyekben keres menedéket az Örök Város forrósága elől. (Nem véletlen költöztek ki a korábbi pápák nyaranta a hűvösebb Castel Gandolfó-i kastélyba.) A Szentatya ráadásul ezúttal a világ összes bíborosát összehívja, hogy a rá következő napokban megtanácskozzák a Római Kúria most pünkösdkor hatályba lépő átalakítását s annak következményeit.

Ilyen jellegű átfogóbb bíborosi tanácskozást eleddig csupán egyszer hívott össze Ferenc pápa, uralkodása kezdetén.

Milyen kritériumok vezérelték Ferenc pápát a mostani kinevezésekkor? A bíborosok kiválasztása a mindenkori pápa kizárólagos előjoga, arra senki sem formálhat igényt, még régi hagyományok alapján sem. Igaz, a pápák azért rendre figyelembe vették a hagyományokat, melyek nem véletlenül alakultak ki. Eszerint a Római Kúria főbb dikasztériumainak vezetői bíborosi rangúak, s az újonnan kinevezett hivatalvezetők az első adandó alkalommal megkapják a bíborosi kalapot (ma már csak a birétumnak nevezett fejfedőt). Hasonlóképpen, a nagyobb, tekintélyesebb egyházmegyék főpásztorai szintén eme pápai tanácsadó testület tagjaivá szoktak válni, egyfajta reprezentativitásra törekvés jegyében. De törekedtek arra is, hogy az Egyház főbb szellemi-lelkiségi áramlatainak képviselői egyaránt helyet kapjanak a testületben.

Ferenc pápánál mindez azonban egészen másként működik. Vannak s voltak vatikáni hivatalvezetők, akik szolgálatuk idején nem lettek bíborossá kreálva, s az egyházmegyéket vezető püspökök, érsekek sem lehetnek biztosak immár automatikus előléptetésükben, amint azt egyebek mellett a világ legnagyobb egyházmegyéjének számító Milánó is bizonyítja. Szentatyánk kinevezéseinél alapvetően két kritérium érhető tetten. Az egyik a nemzetköziségre törekvés, a világ katolikus értelemben vett perifériáinak preferálása, bíborosok kinevezése révén a főáramba történő jobb bevonása (ezért is lesz a mostani újak között kelet-timori, szingapúri, ghánai vagy éppen mongóliai). A másik pedig a saját egyházvezetési irányvonalának a megfelelő képviselete.

A most bejelentett 21 új bíboros alapvetően két csoportra osztható: a 80 év alatti, pápaválasztó joggal bíró (aktív) bíborosok és a 80 év feletti, mondhatni „életműdíjasok”.

VI. Pál reformjai óta a konklávén csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak, illetve a vatikáni hivatalokban is ez a korhatár érvényes rájuk. A „nyugdíjas” bíborosok kinevezése éppen ezért egyházi értelemben véve „politikainak” tekinthető: az adott pápaság irányvonalát képviselő, az Egyházat híven szolgáló prelátusok kapják jutalmul. A nyár végi konzisztóriummal Ferenc pápa nemcsak feltölti a pápaválasztó testület 120 főben megállapított létszámát, de jóval túl is szárnyalja azt. A létszámkorlátot persze a pápa mindenkor megváltoztathatja, avagy egyedi döntéssel felülírhatja, mint jelen esetben. Ennek az az értelme, hogy Ferenc pápa ekképpen eljárva mintegy másfél évre előre biztosítja a pápaválasztók maximális létszámát és széles körű földrajzi reprezentativitását. Hiszen a pápaválasztó testület „természetes fogyása” jórészt előre látható, a 80 évükhöz közeledő bíborosok számba vételével.

A Római Szent Egyház 21 új bíborosa közül az első három valamely vatikáni hivatalt vezet: Arthur Roche érsek az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa, Lazzaro You Heung-sik a Kléruskongregáció prefektusa, míg Fernando Vérgez Alzaga a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottságának elnökeként a városállam tényleges vezetőjének számít.

Jean-Marc Aveline marseilles-i érsek személyében hosszú idő után az első francia bíborost köszönthetjük. Giorgio Marengo atya a mongol főváros, Ulánbátor apostoli prefektusaként egy maroknyi katolikus közösség főpásztora, s ezek után, 48 évesen, a világ legfiatalabb kardinálisa lesz.

A nigériai Peter Ebere Okpaleke püspöknek érdekes előtörténete van: 2012-ben még XVI. Benedek nevezte ki az Ahiarai Egyházmegye élére, ahol egészen egyszerűen nem akarták őt elfogadni, méghozzá etnikai okokból (más etnikumhoz tartozik, mint annak az egyházmegyének többsége, és a helyiek inkább egy maguk közül valót preferáltak volna). Az évekig húzódó tiltakozást megelégelve 2017-ben Ferenc pápa ultimátummal kötelezte az egyházmegye papjait egy engedelmességi nyilatkozat tételére, de ez mit sem változtatott Okpaleke püspök elfogadottságán. Így hát a Szentatya végül 2020-ban az újonnan létesített Ekwulobiai Egyházmegye élére nevezte ki őt – bíborosi előléptetését nehéz nem ezen huzavona fényében értékelni.

Robert Walter McElroy San Diego-i püspök bíborosi kinevezését mindenki az amerikai katolikus egyházon belüli megosztottság fényében magyarázza. McElroy püspök például nem támogatja a szentáldozáshoz járulás megtagadását a nyilvános bűnben élő közszereplőktől, politikusoktól (ami jelenleg élénk közvita tárgya az USA-ban), ellenben az LMBTQ-emberek elfogadásának híveként ismeretes. Ami épp az ellenkezője a közvetlen felettese, José Horacio Gómez Los Angeles-i érsek által követett irányvonalnak, aki pedig – bár a legnagyobb amerikai egyházmegyét vezeti – immár többedszerre marad le a bíborosok listájáról.

A 80 év felettiek közül mindenképp megemlítendő az ismert kánonjogász, Gianfranco Ghirlanda jezsuita atya, aki korábban a Pápai Gergely Egyetem dékánja, majd rektora volt, s a Római Kúria mostani reformját szentesítő Praedicate Evangelium apostoli konstitúció végleges formába öntőjének tartják (ő mutatta be azt a sajtónak).

A Bíborosi Kollégium a jelen pillanatban összesen 208 tagot számlál (miután pénteken elhunyt Angelo Sodano volt bíboros államtitkár, aki 2000-ben és 2006-ban is legátusként képviselte a pápát Budapesten). Közülük 117 választó bíboros, 91 pedig 80 év feletti.

Az augusztus végi új kinevezésekkel az összlétszám 229 főre emelkedik majd, akik közül 132-en léphetnének be a konklávéra.

 

Hirdessétek az evangéliumot! – Ferenc pápa hivatali reformja

A Vatikán pénze

A címlapképen festmény látható Ferenc pápáról. Fotó: Érszegi Márk Aurél

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!