Megválasztása óta azt tekintette egyik fő feladatának Ferenc pápa, hogy megreformálja a Római Kúriát, azaz a Szentszék hivatali apparátusát. Már csak azért is, mert a 2013-as konklávét megelőző gyűléseken határozottan megfogalmazódott ez az elvárás a következő pápával szemben. A munka lényegében azóta folyt és kisebb-nagyobb lépésekkel, módosításokkal haladt előre. Ennek a végleges formába öntése lett a most megjelent Praedicate Evangelium (azaz: Hirdessétek az Evangéliumot) apostoli rendelkezés.
A Római Kúria
A hagyomány szerint már Szent Péter apostolnak is volt segítője Szent Márk evangélista személyében, majd fokozatosan intézményesülő szerepével párhuzamosan kialakultak a római pápát az egyetemes egyház szolgálatában támogató hivatali szervek. A kúria eredetileg az antik Róma szenátusi épülete volt, ennek nyomán a kifejezést később általában a döntéshozók hivatali apparátusára alkalmazták. A Római Kúria a XII. századtól kezdődően használatos a pápai hivatalok általános megnevezésére. Alapvető funkciói az idők során lényegében azonosak maradtak, de formájuk és működésük időről időre alkalmazkodott a kor követelményeihez.
A Szent Péter teret a Via della Conciliazione sugárút felől az 1950-es években épült Kongregáció-paloták zárják le, melyek a pápai dikasztériumoknak adnak otthont. Fotó: Érszegi Márk Aurél
Ma a Római Kúria az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint azt a hivatali apparátust jelöli, „melynek segítségével a pápa az egyetemes egyház ügyeit intézni szokta” (CIC 360. kánon). Az új törvény értelmében „az az intézmény, amit a római pápa rendesen a legfőbb pásztori szolgálata és a világra irányuló egyetemes küldetése gyakorlásakor használ” (PE 1. cikk). Már az új megfogalmazás is mutatja, hogy a Római Kúriának még inkább feladata lesz az egyetemes egyház küldetésének szolgálata, nem csupán a pápa tevékenységének támogatása. Ezt fejezi ki magának a törvénynek kifejezetten hithirdetői küldetésre utaló címadása is (megj.: a pápai dokumentumok címét latin kezdőszavaik adják). Persze azáltal, hogy Péter utódának segítségére van, a Kúria maga is az egyetemes egyházat és a részegyházakat szolgálta eddig is.
A Kúria Péter utódának „nevében és tekintélyével látja el feladatát” (CIC 360. k.), ami azt jelenti, hogy nem a pápától független hatalmi központ, hanem azt teszi, amivel a Szentatya megbízza. Mégis a történelem során sokszor, így a II. Vatikáni Zsinat idején, majd Ferenc pápa megválasztása körül is számos kritika érte, amint az általában az erős bürokráciákkal szokott lenni.
A Római Kúria kialakulása
De hogy lássuk, hogyan alakult ki a mostani rendszer, s értékelhessük az újításokat, érdemes áttekinteni a világ legősibb folyamatosan működő hivatali szervezetének alakulását. Róma püspökének általános tanácsadó szerve kezdetben a város papjaiból és diakónusaiból álló presbitérium volt, amely a rendes ügyeket vitatta meg. A hitet és az egyházi fegyelmet érintő különösen fontos kérdéseket pedig a rendszeresen összehívott római zsinat tárgyalta. A presbitérium helyét később a kardinálisok (a mai bíborosok), vagyis a római plébániák és a diakónusi kerületek vezetői, valamint a Róma környéki egyházmegyék püspökei vették át. Gyűlésüket konzisztóriumnak nevezték, ami mind a mai napig létezik.
A középkor folyamán ezen testület mellett kialakultak egyes szakosított hivatalok például a pápai levelezésének intézésére, a vagyonkezelésre, a bírósági eljárások lefolytatására. Ráadásul, az ügyek számának növekedésével a konzisztórium már nem volt elégséges feldolgozásukra, ezért a pápa a szakfeladatok ellátásával bíborosok kisebb csoportjait bízta meg. Ezeket nevezték kongregációnak, azaz gyűlésnek.
hirdetés
A Pápai Palota harmadik emeletén működik a Pápai Államtitkárság. Fotó: Érszegi Márk Aurél
Az első átfogó Kúria-reformot V. Szixtusz hajtotta végre 1588-ban, s az általa létrehozott struktúra alapvetően mind a mai napig fennmaradt. Az idővel kialakult hatásköri átfedések kiküszöbölése, a megszűnt funkciók kivezetése és az új feladatok ellátása végett a nagy reformer pápa, Szent X. Piusz 1908-ban átalakította a hivatalok rendszerét, kialakítva egy kongregációkból, bíróságokból és egyéb hivatalokból álló kúriai struktúrát. A II. Vatikáni Zsinaton felmerült elvárások nyomán Szent VI. Pál egyszerűsítette régi pápai udvartartást, átszervezte a hivatalokat, a nemzetközisesítés jegyében azok tagjai közé megyéspüspököket is kinevezett, bevezette, hogy a megbízatások határozott időre szólnak (mint látni fogjuk a Praedicate Evangélium ezt tovább szigorítani látszik), és bevezette a nyugdíjkorhatárt a hivatalvezető bíborosok számára. Végül Szent II. János Pál az 1983-ban kiadott új Egyházi Törvénykönyv előírásaihoz igazította a kúriai szervezetet és működést a mostmár csak 2022 Pünkösdjéig érvényben levő Pastor Bonus apostoli rendelkezéssel.
A Kúria eddigi felépítése
A Pastor Bonus szerint a Római Kúria a Pápai Államtitkárságból, valamint kilenc kongregációból, három bíróságból és tizenegy pápai tanácsból állt, amihez további bizottságok, a gazdasági ügyekért felelős három hivatal, és más intézmények (a pápai udvartartást kiszolgáló funkciók, illetve háttérintézmények) járultak.
A Pápai Államtitkárság a Szentszék diplomáciai ügyeit intéző hivatalból vált Szent VI. Pál idejében a pápa általános illetékességű közvetlen titkárságává, amelynek vezetője, a bíboros államtitkár a Szentszék kormányfőjének minősül. Az Államtitkárság Általános Ügyek Részlege egyfajta „miniszterelnöki hivatalnak” felel meg, és a pápa mindennapi tevékenységét támogatja. Általános hatáskörrel és végrehajtó hatalommal bír, ez a részleg koordinálja a többi dikasztérium munkáját, intézi a személyügyeket és a pápai dokumentumok kiállítását. Az Államközi Kapcsolatok Részlege a szentszéki külügyminisztérium funkcióit látja el. E kettő támogatására Ferenc pápa 2017-ben létrehozta a Diplomáciai Személyzeti Részleget.
A Raffaello által kifestett Bibbiena-loggia a Pápai Államtitkárság váróterme. Fotó: Érszegi Márk Aurél
A kongregációk döntéselőkészítő, illetve egyes esetekben döntéshozó szervként működnek. A kilenc „szaktárca” az egyházkormányzat legfontosabb témáival foglalkozik, amelyek terén a pápának kiemelt szerepe van: mindenekelőtt a hit igazságának és épségének védelmével (Hittani Kongregáció), továbbá a keleti egyházakkal, a hit hirdetésével, azaz a missziókkal (a népek evangelizációjával), a liturgiával, a boldoggá és szentté avatásokkal, a püspökök, a papok, a szerzetesek, valamint a katolikus nevelés ügyeivel.
A tizenkét pápai tanács – mint nevük is mutatja – inkább tanácsadó szervként működik, egyes szakkérdések vizsgálata és a pápának való javaslattétel a fő feladata. Szakterületük leginkább a katolikus egyház és a „külvilág” kapcsolataira összpontosít, illetve olyan pasztorális területekre, amelyeket a helyi egyházak nagyobb önállósággal intéznek. Előbbire példa az ökumenikus és a vallásközi kapcsolatok, de a kultúra is, ami eredetileg a nem hívők megszólítását célozta. Külön tanácsok foglalkoztak a társadalmi igazságosság és a humanitárius segélyezés ügyeivel. Ugyancsak pápai tanács intézi (illetve intézte) a világi hívők, a családok, az egészségügyi dolgozók, az „elvándorlók és útonlevők”, azaz a területi struktúrákból jellemzően „kilógó” kategóriák (migránsok és menekültek, hajózók, nomádok, romák) lelkipásztori gondozását, továbbá a tömegkommunikáció és az egyházi törvényelőkészítése ügyeit. XVI. Benedek utolsóként még egy „új evangelizációs” tanácsot is létrehozott a főként a nyugati világban lankadó hit felélesztésére.
A kánonjog megfogalmazásával „a római pápa az egész katolikus világ számára a legfelsőbb bíró” (CIC 1448. kán.), ezen hatalmát azonban leginkább az Apostoli Szentszék rendes bíróságai útján gyakorolja. Megjegyzendő, hogy ezek a bíróságok elkülönülnek a Vatikánváros saját – világi jellegű – igazságszolgáltatási intézményrendszerétől. Az Apostoli Penitenciária lelkiismerti, ún. belső fórumra tartozó ügyekben illetékes, valamint a búcsúk ügyében. Az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága eredetileg a pápa saját bírósága volt, Szent X. Piusz óta pedig a Szentszék legfelsőbb bíróságaként működik. A talán legismertebb Rota Romana Bírósága a Szentszék rendes fellebbviteli bíróságának számít, s ez tárgyalja a hívők szélesebb körét érintő házassági semmisségi ügyeket.
A Rota Romana Bíróság tanácsterme a Kancellária-palotában. Fotó: Érszegi Márk Aurél
Pénzügyi kérdésekben a pápa legfőbb tanácsadó testülete eredetileg a Szentszék Szervezeti és Gazdasági Problémáival Foglalkozó Bíborosi Tanács volt. Az ősi eredetű Apostoli Kamara a széküresedés idején lát el érdemi feladatokat, a Szentszék javainak tényleges kezelőjeként, illetve a pápa temetésének és a konklávé rendezésének felelőseként. Az Apostoli Szék Vagyonkezelősége látja el a gazdasági és a pénzügyminisztérium feladatait. A Szentszék Gazdasági Ügyeinek Felügyelősége eredetileg a Szentszék költségvetésének és mérlegének összeállításáért felelt, illetve számvevőszéki funkciót látott el.
A „Vatikán bankjaként” emlegetett IOR (Istituto per le Opere di Religione, Vallási Művek Intézete) feladata a magánszemélyek vagy intézmények által ráhagyott, vallási vagy karitatív célokra szánt ingó és ingatlan javak kezelése. Ennek keretében bizonyos banki funkciókat is ellát, ezért a nemzetközi szabályok szerint pénzintézetnek minősül.
Ferenc pápa eddigi reformjai
Néhány hónappal megválasztása után Ferenc pápa hozzálátott a Szentszék hivatali reformjának előkészítéséhez. Első lépésben egy nyolcfős bíborosi csoportot alakított a Római Kúria szervezeti felépítésének felülvizsgálatára. Ez aztán Bíborosi Tanács néven intézményesült és a Szentatya legfontosabb tanácsadó testületévé vált, melynek tagjait a világ minden tájáról válogatta össze (később kilenc, végül hétfőssé alakult).
A Szentatya két ún. jelentéstevő bizottságot is létrehozott egy-egy körülhatárolt célfeladat teljesítésére. Az egyik a Vallási Művek Intézte szervezeti és működési felülvizsgálatához, a másik pedig a Szentszék gazdasági-igazgatási szervezetének egyszerűsítéséhez volt hivatott információkat gyűjteni és javaslatokat összeállítani. Ami tagjaikat illeti, az elsőben egy világi és négy egyházi szakértő szerepelt, a másodikban pedig a nyolc tagból csupán egy volt egyházi. Az utóbbi kilenc év reformjai a leglátványosabban éppen a vatikáni vagyonkezelést érintették. Létrejött a Gazdasági Tanács mint felügyelő és irányító szerv, továbbá a Gazdasági Titkárság mint integrált „gazdasági minisztérium”. Megszűnt a Szentszék Gazdasági Ügyeinek Felügyelősége, viszont megerősödött az Apostoli Szék Vagyonkezelősége. A pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére, a nemzetközi előírásoknak megfelelően még XVI. Benedek idején létrejött a Vatikánban is a Pénzügyi Információs Hatóság, mostani nevén Pénzügyi Felügyeleti és Információs hatóság, amelynek illetékessége kiterjed mind a Szentszék, mind a Vatikánváros minden hivatalának összes pénzügyi tranzakciója ellenőrzésére.
A pápai tanácsok körében Ferenc pápa már az elmúlt években jelentős változtatásokat eszközölt. A Kommunikációs Dikasztérium 2015-től az egész szentszéki kommunikációt fokozatosan magába olvasztotta Vatikáni Rádióstul, Osservatore Romano napilapostul, sajtóirodástul. Több hivatal magába olvasztásával 2016-ban létrejött a Világiak, Családok és Életvédelem Dikasztériuma, a nevében foglalt, alapvetően pasztorális funkciók ellátására. Több szaktárca összevonásával 2017-ben létrehozta az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdítása Dikasztériumot, mely az egyház társadalmi tanításával kapcsolatos témákban illetékes.
A „Hallgató Madonna” képét Ferenc pápa helyezte el a pápai palota bejáratánál: a hivatali titoktartásra is emlékeztet. Fotó: Érszegi Márk Aurél
A Praedicate Evangelium újdonságai
A Római Kúria új struktúrája ezentúl három fő kategóriára oszlik. A kuriális intézmények kategóriájába tartoznak a Pápai Államtitkárság, a különböző dikasztériumok, valamint a két részből álló szervezetek csoportja. Az igazságszolgáltatási szervezetek a három szentszéki bíróságot foglalják magukba, melyek struktúráját a reform lényegében változatlanul hagyja. A gazdasági szervezetek csoportját pedig a már említett Gazdasági Tanács, a Gazdasági Titkárság és az Apostoli Szék Vagyonkezelősége mellett a Főszámvevői Hivatal, továbbá a bizalmasabb jellegű ügyek tárgyalására létesült Fenntartott Ügyek Bizottsága és a Befektetési Bizottság. A kuriális intézmények második kategóriájába tartoznak a hivatalok: a régi udvarmesteri funkciókat ellátó Pápai Ház Prefektúrája és a Római Pápa Szertartásmesteri Hivatala, valamint a széküresedés esetén szerepet játszó Római Szent Egyház Kamarása (camerlengo). A harmadik kategóriát a kiszolgáló funkciókat ellátó „Szentszékhez kapcsolódó intézmények” (azaz háttérintézmények) alkotják, köztük többek között a Vatikáni Apostoli Levéltár és a Vatikáni Apostoli Könyvtár, vagy éppen a Szent Péter-bazilika Gondnoksága.
Az egyes szaktárcák tekintetében a Praedicate Evangelium többnyire szentesíti az elmúlt évtizedekben már megvalósított összevonásokat, reformokat. Fontos változás azonban az Evangelizációs Dikasztérium létrejötte, a korábbi Új Evangelizáció Pápai Tanácsa és a Népek Evangelizációja Kongregáció összevonásával, melynek vezetését a pápa magának tartja fent (1968-ig a Hittani Kongregáció elődjének esetében volt így, az utóbbi években pedig a Migránsok és Menekültek Részlege vezetését tartotta fenn magának a pápa). A korábban a pápa személyes jótékonykodását intéző pápai alamizsnás (aki eddig nem a Kúria, hanem az ún. pápai család része volt), az egyetemes egyház szolgálatára hivatott Szeretetszolgálati Dikasztériummá alakul, azok sorában a harmadik helyre kerülve, s ezentúl a Szentszék humanitárius segélyezését is intézi. Igaz, ez csupán szentesíti az elmúlt években a pápa kérésére ténylegesen megindult átalakulást. Kisebb változásokkal megmarad az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának (s nem előmozdításának) Dikasztériuma. A Kultúra és Nevelés Dikasztériumában pedig összevonják a két korábbi illetékes pápai tanács, illetve kongregáció területeit (s láthatólag a kultúra kerül az első helyre).
Az újítások közül kiemelkedő, hogy immár papok, sőt világi nők és férfiak is vezethetnek pápai hivatalokat. Érdekes, de a Praedicate Evangelium csupán két funkciónál rögzíti, hogy bíborosnak kell azt betöltenie. Méghozzá nem a pápa első számú munkatársa, az államtitkár esetében, hanem egyfelől a Gazdasági Tanács koordinátoránál, másfelől az ugyancsak vagyonkezelő funkciót betöltő kamarásnál (camerlengo). A bíborosok hagyományosan – egyénileg és testületileg is – a pápa elsődleges segítői voltak az egyház kormányzásában, mára viszont egyre inkább a püspökök testületének egyfajta „szenátusának” számítanak. Erre utal Ferenc pápa azon gyakorlata is, miszerint a világ minél több országából nevez ki kardinálisokat.
A fontos változások között megemlítendő a kuriális megbízatások ötéves időkorlátja. Ez azonban a világiakra nem, csupán az egyháziakra – papokra és szerzetesekre – vonatkozik. Nekik főszabály szerint öt év után vissza kell térniük egyházmegyéjükbe, avagy rendjük kötelékébe, de megbízatásuk egyszer meghosszabbítható.
A publikálás körülményei
Az évek óta előkészület alatt álló új pápai törvényt minden előzetes bejelentés nélkül, 2022. március 19-én, a számára kiemelten fontos Szent József ünnepén írta alá Ferenc pápa. Hatályba lépésének dátuma 2022. június 5., Pünkösdvasárnap lesz. A Szentszék Sajtóirodája nyomban az aláírást követően nyilvánosságra hozta a szöveget, nem várva meg az ilyenkor szokásos idegennyelvi fordításokat sem. S még a bemutatót is csak két nappal későbbre szervezték meg. Mindez kisebb közjátékra is okot adott a sajtóbemutatón, ahol a Szentszéknél akkreditált nemzetközi tudósítók képviselője formálisan tiltakozását fejezte ki az eljárás miatt. Az új jogszabály, ami tehát tartós formába önti a Ferenc pápa elképzeléseit tükröző Római Kúriát, 2022. június 5., Pünkösdvasárnap lép majd hatályba.
Címlapkép: Érszegi Márk Aurél
