Egyre többször fedezhető fel: mintha oldódnának a határvonalak a hagyományos és a modern egyházi zene képviselői között. Ugyan, miért ne lehetne elképzelni, hogy egy gitáros egyházi éneket orgonán kísérjen el a kántor? Öttevényben ez lehetséges. Az egyházközség apraja és nagyja egy egészet alkot, testvéri szeretetben állva körül Isten oltárát. Ott Gergely előbb az ordináriumot tanítja meg a Totus Tuus névre keresztelt kórus tagjainak, azután jöhet minden más – akár a gitáros kíséret is. Az öttevényi kántor orgonista szerint a cél Istent dicsőíteni, bármilyen eszközzel is legyen az. Az énekesei pedig szívvel-lélekkel teszik ezt – kicsik és nagyok, gyerekek és szülők együtt, egymás mellett.
Az egész egyházközség egy szív, egy lélek dicséri Istent
– Hogyan lehet az, hogy Öttevényben az egész egyházközség egységes zenei nyelven tudja dicsérni Istent? Nyoma sincs a gitáros-orgonás ellentétnek.
– Mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Isten a saját hasonlatosságára teremtett minket, érző és gondolkodni képes teremtmények vagyunk. Jóllehet más-más nyelvet beszélünk, de Ő képessé tett minket arra, hogy megérthessük egymást. Különféle nyelveken lehetőségünk van ugyanazt a célt elérni, ugyanazt kifejezni.
– Emiatt nem kerülhet szembe a kántor a rigorózusabb egyházzenei táborokkal?
– A II. Vatikáni zsinat egyik fő iránya az volt, hogy az Egyház utat nyisson azoknak a lehetőségeknek, amelyek az embert közelebb viszik Istenhez. Többek között megteremtette annak lehetőségét, hogy minden nemzet a saját anyanyelvén hallgathassa és így kapcsolódjon bele a szentmisébe. Nekünk, keresztényeknek is ugyanez a feladatunk. Képessé kell válnunk arra, hogy másoknak is átadjuk a hit örömét, Isten szeretetét, és a feltámadásba vetett reményünket.
hirdetésTutus Tuus
– A liturgiában is kínálkozik ez a lehetőség?
– Nagy hálával vagyok az Istennek, mert lehetőséget adott arra, hogy a liturgiák során zenével szolgálhatom Őt. Egy kis, ám annál aktívabb község kántora vagyok. Egy évvel ezelőtt megalakult a Totus Tuus Ének- és Zenekar. Ez vezetőként és zongoristaként újabb feladatot bízott rám.
– A zenekar könnyűzenei darabokat is a repertoárjában tudhat. Nem feszülnek egymásnak ezek a stílusok? Hogyan fér meg két dudás egy csárdában?
– Istentől kaptam a felismerést, hogy tökéletesen megfér egymás mellett a két stílus. Jól kiegészíthetik egymást. Nyolc évvel ezelőtt néhány új darabot megtanítva az akkori énekkarral, már több könnyűzenei éneket bevittünk a szentmise keretei közé. Miután meghallottam a Mise gitáron című ordináriumot megerősítést kaptam ebben a stílusokra nyitott látásmódomban. Ha egy gitáros zenekar tagjaival meg lehet szólaltatni egy klasszikus gregorián scolát, akkor orgonán kísérve is alkalmazható néhány „gitáros” könnyűzenei egyházi ének.
Van átjárhatóság a stílusok között a liturgiában is a dicsőítés attitűdjével
– Akkor Öttevényben szabadon megszólalhatnak könnyűzenei művek a liturgia során?
– Ha kisebb-nagyobb komolyzenei művek, vonós, fúvós kompozíciók, amelyeket főképp ünnepi szentmiséken hallhatunk, megszólalhatnak a templomban a liturgia keretében, akkor egyetlen egy hangszer sem kizárható Isten dicsőítéséből. Természetesen nem állítom azt, hogy minden olyan ének, ami a könnyűzene műfajában íródott, alkalmas lenne arra, hogy orgonakíséret mellett megszólaljon. Ugyanígy tudom azt is, hogy a jelenleg használt orgonás népénektárakban is vannak olyan énekek, melyek egyáltalán nincsenek használatban. Erről számtalan és végeláthatatlan küzdelmek sorozata folyik az internetes fórumokon. Hiszen az orgonálás és a zenekarban való közreműködés – ha más „nyelven” is, de – ugyanazt a célt szolgálják: Isten dicsőítését.
– A zenekar neve is ennek a belső dicsőítő attitűdnek a felvállalása, amelyet Jézus édesanyja elköteleződésében láthatunk az evangéliumban?
– A zenekar nevét Szent II. János Pál pápa jelmondata adta: „Totus Tuus” – Teljesen a Tiéd. Azért ezt választottuk, mert ezzel a lélekkel készülünk fel szentmiséről szentmisére. Felajánljuk Istennek mindazt, amit a szolgálatunkkal tehetünk neki. És ugyanez a lelkület van az énekpróbák, a hangszeres gyakorlások alkalmával.
– Ez az odaadás elegendő lenne, hogy véget vessünk az egyházzenei csatározásoknak, amelyek megkülönböztetik és meg is bélyegzik egymást szeretetlenül?
– Sokszor mi vagyunk azok, akik másokat beskatulyáznak jónak vagy éppenséggel rossznak. Talán érvénytelennek mondaná az egyház azon az embertársaink imádságát, akik betegségükből fakadóan bénán fekszenek, és emiatt nem tudják a két kezüket összerakni – ahogyan azt megtanultuk a szüleinktől, hitoktatóinktól? Vagy érvénytelen a siketek és nagyothalló testvéreink szentmiséje, mert nem hallják azt, amit az egészségesek igen? Bizonyosan nem. Isten nem különböztet meg minket. Mindnyájunkat egyformán és végtelenül szeret, gyengeségeink és bűneink ellenére is. Mi pedig megkaptuk azt az óriási kegyelmet, hogy viszontszerethessük Őt. Hiszem azt, hogy az az éneklés – legyen az műfajában gregorián, népének, gitáros ének, taizé, gospel, vagy bármi más –, ami Istenhez szól: imádság. S minden imádság, ami őszinte és szívből jövő, azt Isten akaratának átadva, meghallgatásra talál.
Az imádsággal végtelen csodát kaptunk a kezünkbe, csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.
Gável András
Varga László karnagy: Gitáron is lehet szakrális zenét játszani, és orgonán is profánt
Ahol Isten dicsősége, ott a mennyország – Palánki Ferenc püspök a Vasárnapnak
