Szent Cecília egy fordítási hiba következtében – amely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene védőszentje. Létezését nem lehet egyértelműen bizonyítani. Istenbe vetett hitét és életét mindössze a róla szóló legenda őrizte meg. Ünnepét már 545. november 22-én megülték Rómában.
Szent Cecília szűz vértanú, aki a legenda szerint életét adta Krisztusért, a hatodik század óta az egyházzene védőszentje. „Miközben szólt az orgona, ő a szívében énekelt az Úrnak, hogy legyen az ő szíve tiszta és szeplőtelen” – hangzik a női szent és vértanú antifónája. Az egész életével akart ő énekké válni, és odaadni önmagát Krisztusnak, vállalva a szüzességet és a vértanúságot is – mondta el a Vasárnapnak Varga László pap zeneszerző, a váci székesegyházi kórus karnagya a vele készült interjúban.
A szent zene patrónájának élete körül sok a bizonytalanság. Azt sem lehet bizonyítani, hogy élt, és arra sincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy kitalált személy lenne. A legenda szerint a 3. század elején született előkelő családban. Kora ifjúkorában szüzességet fogadott. Családja házasságra kényszerítette egy Valerianus nevű pogány emberhez. Cecília a nászéjszakán rávette férjét, hogy ne érjen hozzá, mert a tisztaságát egy angyal védi.
Valerianus a keresztséget is vállalta. Új hitéért azonban vértanúhalált kellett halnia Rómában. Az immár özvegy Cecíliát is perbe fogták ezt követően. A kihallgatása során olyan bátorságot mutatott, hogy sokan keresztény hitre tértek ennek hatására. Karddal végezték ki, de kivégzése sikertelen volt: három csapás után is életben marad, s a hóhér súlyosan sebesülten hagyta ott. Végül barátainak karjában halt meg.
hirdetésÜnnepét már 545. november 22-én megülték Rómában. Egy fordítási hiba következtében – amely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán – lett a szent zene védőszentje.
Sokszor hajlamosak lennénk az egyházi zene egyetlen stílusa által kisajátítani Szent Cecília égi pártfogását, ám ezzel egy olyan, Isten követéséhez nem méltó kiszorítósdi indulna el, amelyben az egyik egyházzenei stílus képviselői kezdenék el értéktelennek vagy kevésbé értékesnek tartani egy másik megszólalás képviselőit. És ekkor még a könnyűzenéről említést se tettünk…
Annak szemléltetésére, miként tud egymás mellett békében megélni az Isten dicséretére született bármely stílus az egyházban, elegendő ellátogatnunk az esztergomi Bazilikába, és ott feltekintenünk a karzat párkányán elhelyezett szobrokra.
Az esztergomi bazilika karzatán Szent Cecília (j) – kezében orgonával – és egy húros hangszert pengető angyal ábrázolása; Fotó: Penyigei László
Ha a „magyar Sion templomában” az orgonapadtól közvetlenül jobbra álló, egymás melletti alakokra vetünk egy pillantást, jobbra Szent Cecília, az egyházi szent zene védőszentje egy kézi orgonát tart a kezében. Tőle balra pedig egy angyal látható, kezében egy húros hangszerrel – ma akár gitárnak is gondolhatnánk funkciójából eredően. Az alkotó feltételezhetően egyéb húros hangszert igyekezett megmintázni, de mindenképpen, eredetét és rokonságát tekintve, kapcsolatba hozható akár a mai gitárral is, amelyet a kortárs könnyűzene jellegzetes zeneszerszámának nevezhetünk.
Mennyire szép lenne, ha sokak szemébe – akik az oltár körüli zenei szolgálatot vállalták – beleégne ez a kép, amely képes szimbolizálni azt a remélt egyházzenei egységet, amely a hagyományosnak nevezett egyházi zene és az újabb egyházzenei stílusok, benne a kortárs keresztény könnyűzene között megvalósulhat a liturgikus zenei szolgálatban és az egyéb, liturgián kívüli Istent dicsérő zenei alkalmakon!
Varga László egyházzenész pap, a Váci Székesegyház karnagya, , az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet Egyházzenei referense; Fotó: Stefano Marigliani
„A zene minősége, értéke, profán vagy szakrális volta nem a hangszerelésen múlik. Tinódi is lantot pengetett, és énekei közül a Szent vagy Uram énektár is tartalmaz néhány gyöngyszemet.
Gitáron is lehet szakrális zenét játszani, és orgonán is profán zenét.
Nem szeretem ezért a „gitáros ének” vagy „gitáros mise” kifejezéseket. Az a tapasztalatom, hogy akik e kérdéskörben vitatkoznak, vagy éppen veszekszenek, általában sohasem képzett zenészek, nem szakemberek, sőt igazán nem is értenek hozzá. […] Fiatalkoromban én is gitároztam. […] Egy zenei anyag, hogy profán, vagy szakrális, nem azon múlik, hogy milyen hangszerelésben szólal meg. Az a kérdés, hogy a zenei anyagnak milyen az ihletettsége, és szövegét, illetve zenéjét tekintve szakmailag milyen színvonalú – nyilatkozott Varga László egyházzenész pap (Simon Erika: Miért hiszek? sorozat LXXI., Kairosz, Budapest, 2010, 70-73.o.).
Szent Cecília, a szent zene – benne a szent keresztény könnyűzene védőszentje – imádkozzon velünk és mindnyájunkért Jézusnál az egyházzene bármely stílusának alkotójáért és a vágyott egységért, közös gondolkodásért, szakmai munkáért, valamint az intézményes keretek között megvalósuló új képzésekért!
Kapcsolódó írások:
