A szelektív baloldali tudományosság

A baloldal előszeretettel hivatkozik a tudományra – persze nem minden eredményt és kutatást figyelembe véve. Mondjuk úgy, hogy kialakították a saját „házi tudományágaikat”, amelyekre bármikor hivatkozhatnak. Szociológusok és pszichológusok nagy tömegeit felvonultatva hangoztatják bármikor az alapvető biológiai és filozófiai axiómákkal szembemenő elképzeléseiket. Például, hogy az apa nem férfi és az anya nem nő. Ez a szelektív baloldali tudományosság.

Mióta létezik a kereszténység, valamint a keresztény értékek, azóta támadják azokat minden eszközzel. A történelem során ez mindig így volt. Franz Spirago teológusprofesszor jegyezte meg egyszer nagyon szellemesen, hogy

„ha a Pitagorasz-tételhez is annyi erkölcsi kötelesség tartozna, mint a keresztény tanításhoz, akkor azt is annyian próbálnák megcáfolni”.

Ez a támadási hullám, mint említettem, már a kezdetekkor megjelent. Az ókortól kezdve a középkoron át az újkorig – a természettudományok ugrásszerű fejlődéséig – a harc a bölcselet terén zajlott. Az antik pogány bölcselet szerint a keresztény hit nem állja meg a helyét a filozófiai, metafizikai síkon.

Azonban a korai egyházatyák, majd a középkor nagy tudós szentjei erre bőven rácáfoltak. Elég itt megemlítenünk Aquinói Szent Tamást: az általa létrehozott arisztoteliánus alapokon álló komplexum kikezdhetetlenül bizonyította a hit és az ész egységét. A tomizmus metafizikai alapjain álló katolikus teológiát és az abból következő morális, társadalmi és létszemléleti igazságokat évszázadokon át próbálták megcáfolni, ám komoly sikert senki sem könyvelhetett el.

„A legszentebb tudós, a legtudósabb szent”

A 17-18. századtól kezdődően a hangsúly egyre inkább áttevődött a természettudományokra. Sokan hitték azt, hogy a világ jobb megismerésével meg lehet cáfolni Isten létét, az isteni igazságokat és az azokon alapuló társadalmat, normákat. Ehhez társult a metafizika, majd a bölcselet száműzése az objektív tudományok sorából. A vallást kikiáltották a tudomány ellenségének, majd megpróbálták a kozmológia irányából a fizika, kémia, biológia talaján cáfolni a kereszténységet. 

Azonban igen bornírt elképzelés az isteni igazságot az Isten által teremtett világ törvényszerűségeivel megcáfolni.

Két évszázad alatt erre a progresszív körök is rájöttek. Persze nem mindenki, hiszen ma is vannak olyanok, akik az ősrobbanással példálóznak a teremtéssel szemben, annak ellenére, hogy az egész elmélet egy katolikus paphoz köthető és XII. Piusz is kihirdette, hogy az ősrobbanás tökéletesen beleillik az ex nihilo teremtés tanába… És itt bejön a képbe az, amihez a baloldal a legjobban ért: a tények makacs tagadása.

Gyakorta nem bizonyított hipotézisekre, sejtésekre hivatkoznak. Azonban ez a szembenállás legjobban a biológia terén jelenik meg. A gyengébb és az erősebb, az alantasabb és a felsőrendűbb organizmust mindenáron egyenlősíteni kívánják, a természet törvényeire és a tudományosság tényeire való tekintet nélkül. Olyan tényeket próbálnak relativizálni, hogy a család más is lehet, mint az ellenkező nemű szülők és az általuk létrehozott utód(ok). A vérségi leszármazás determinizmusait és a képességbeli különbségeket tagadják, azonban soha nem létezett különbségeket erőltetnek „sokszínűség” címszó alatt. 

Azonban van egy nagyon szomorú hírem a baloldaliak számára: a természet és a tudomány nem demokrata és nem politikailag korrekt.

Itt bizony nincsen helye konszenzusoknak, kvótáknak, jámbor véleményeknek és biztonságos tereknek. Az ember férfi és nő, és az egyének különböző értékkel bírnak a társadalom szempontjából – állítja a biológia. Nem is csoda hogy a baloldal visszavonulót fúj a bölcselet után a természettudomány terén is. De persze előbb megpróbálják a csúnya fasiszta tudományosságot is megregulázni. Most már vannak kérdések, amiket „nem illik” kutatni és vannak „rasszista, homofób, kirekesztő” témakörök is. Elég csak a Nobel-díjától és minden címétől megfosztott James Watsonra gondolnunk, vagy a nemrég meghurcolt, de felmentést nyert biológusra.

Felmentették a homofóbiával vádolt biológusprofesszort

Így hát maradnak azok a tudományágak, ahol az objektivitásra magasról lehet tenni: a szociológia és a pszichológia. Nem véletlen, hogy a gender és homoszexualitás kérdésében nem biológusokat kérdeznek meg a liberális médiumok. Bizony a „család az család” elképzelés nem érvényesül ott, ahol számítanak a természet Isten által alkotott törvényei. Nicolás Gómez Dávilát idézve:

„a baloldal legnagyobb ellensége a valóság”

Ellenben van egy pszichológia, ami nem törvényszerűségeket, hanem általánosságokat mutat be, így messze eltér a természettudományok objektív módszertanától. Egyedi esetekre próbálják felhúzni az emberi nem lélektanát – egy olyan kérdést, ami eleve metafizikai és ontológiai természetű – majd eladják mint általános érvényű igazságot. A szubjektivitás és a prekoncepciókon alapuló átpolitizáltság ugyanígy jelenik meg a szociológia esetében is. Nem véletlen, hogy a korunk liberalizmusát megalapozó kulturális marxizmus atyjai is pszichológiában és szociológiában utaztak (Marcuse, Horkheimer, Adorno, Fromm, Habermas). Azonban a pszichológia nemcsak társadalmi szinten okoz károkat, hanem magában az egyénben is, akkor, ha elvitatja mindazokat a primordiális, teremtésből fakadó életirányultságokat, amelyek emberré teszik az embert.

Ennek legjobb példája az önuralom szükségességének relativizálása: „éld ki magad, élj az ösztöneidnek mint egy állat” – hirdetik a vallás ellenségei már régóta, és most már velük együtt a pszichológia egy része is áltudományos köntösben. A szociológia pedig ugyanígy megteremti az állattá degradált ember számára az utópikus társadalmat, amely csak bár csak papíron létezhet, de így mégis lehet a tudományosságra hivatkozva egy baloldali lázálmot kergetni. „Az nem igazi kommunizmus volt…” – halljuk mentegetőzni mindig az ifjú „szabadságharcosokat”, amikor egy marxista rezsim bűneiről van szó – hiszen ők a szociológia „tudományos eredményeire” hivatkozva rendületlenül hisznek az egalitarizmus utópiájában.

Nem látják a visszásságot abban a „fact checkek” szerelmesei, hogy a leginkább falszifikálható diszciplinák előtt borulnak le. Sorra buknak meg azok a kísérletek és eredmények, amelyek rengeteg pszichológiai elméletnek jelentették az alapkövét és kihatottak olyan társtudományokra is, mint a szociológia. (Például a Milgram-kísérlet, amely az autoritás kapcsán hordozott magában meglehetősen politikai jellegű megállapításokat.)

Jól látható tehát, hogy a baloldal bár mindig a tudományosságra és a tényekre hivatkozik, az Isten által teremtett világ törvényszerűségeivel nem tud mit kezdeni. Kisajátítanák a tudományt, ám az minduntalan kiveti magából őket. Nem is csoda, hiszen a teremtett világ mechanizmusainak minél jobb megismerése Isten akaratának még jobb megismerését eredményezi.

 

Chvála Márton

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com

A munkások helyett homoszexuálisok és bevándorlók – miként váltott célcsoportot a baloldal?

Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: MTI, Marjai János

Iratkozzon fel hírlevelünkre!