Kommunista offshore, korrupt titkosszolgálat, kormányzati szintű csempészhadjáratok. Pár azokból az ismeretlen tevékenységekből, amelyek a szocialista Magyarország hétköznapjait meghatározták. A vasfüggönyön túli hálózat kiépüléséről és működéséről Borvendég Zsuzsannával, a Magyarság Kutatóintézet történészével beszélgettünk.
– Mikor kezdett kiépülni az a rejtett hálózat, amely Magyarországnak több, mint fél évszázadig jelentős károkat okozott?
– 1945-ben véget ért a második világháború, a világ pedig pillanatok alatt két pólusúvá vált. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy az országokat üzleti kapcsolatok sokasága fonta át. A nagy, multinacionális cégek pénzügyi befektetései, létesítményei Európa keleti részén is jelen voltak.
A globális gazdasági érdekek működését nem állíthatta meg egy olyan mesterséges fal felhúzása, mint amilyen a vasfüggöny volt.
A politikai elzárkózás ellenére szükség volt egy olyan rejtett csatorna kiépítésére, amivel a tőkemozgást, a tőkeáramlást biztosítani lehetett a Kelet és Nyugat között. Az akkori gazdaságirányítók tudták, hogy a kétpólusú világ között nyitva kell hagyni a kapukat. Kutatásaim alapján úgy vélem, hogy ilyen kiskapu volt Magyarország.
Másfajta hidak is épültek a háború után. Az újjáépített Széchenyi lánchíd átadási ünnepsége: Vas Zoltán, Dobi István, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Bebrits Lajos és kettővel mellette Kádár János, 1949 (Forrás: Fortepan.hu)
– Ezt a szerepet mennyire vállalta önként az ország?
– Ez nem volt döntés kérdése. Mint minden akkoriban, nem magyar, hanem szovjet utasításra történt meg. Egy működőképes hálózattal biztosítani tudták, hogy a lezáruló vasfüggöny ellenére Magyarországon keresztül biztosított legyen a tőkeáramlás. Ez egy nem megnevezett gazdasági hálózati együttműködés része volt. A hálózat a későbbiekben egyre inkább kiteljesedett, megerősödött.
hirdetésÚgy vélem, hogy ennek az ereje igazából csak ’56 után, Kádár János megjelenésével tudott még komolyabban kiteljesedni.
– Maga a hálózat hogyan jött létre?
– 1944 őszén, amikor a Vörös Hadsereg megérkezett, akkor velük nem csak katonák jöttek. Velük együtt érkeztek olyan emberek, akiknek kifejezetten ennek a pénzügyi csatornának a megteremtése volt a feladata. Két ilyen embert név szerint is be lehet azonosítani: az egyik Vas Zoltán, a másik pedig Háy László. Ők mindketten a komintern pénzügyeivel foglalkoztak a két világháború között. Memoárjaikból kiderül, hogy az volt a feladatuk, hogy még az államosítások előtt biztosítsák a külkereskedelem feletti kommunista ellenőrzési jogot.
Ez azért fontos, mert a külkereskedelem nem más, mint maga a tőkeáramlás.
Vas Zoltán és Háy László segítségével már ’44 novemberétől megkezdik az első pártvállalatoknak a megalapítását. ’45 tavaszára gyakorlatilag már egy olyan céghálózat jön létre hazánkban, amely vagy a Kommunista Párt tulajdonában áll, vagy valamilyen fedett módon a kommunistákhoz köthető. A cégek feladata részint az volt, hogy a Kommunista Párt hatalomátvételét finanszírozzák, a pénzügyi stabilitást megteremtsék a párt számára.
A propagandacélok mellett van egy másik nagyon fontos szerepük is: mégpedig az, hogy rajtuk keresztül történjen meg a Nugatra történő kereskedelem.
– Ekkor még nem történt meg az államosítás.
– Bizony, hogy nem. A nyugati kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzése még azelőtt megtörtént, mielőtt az államosítás végbe ment volna. 1945 végére, ’46 nyarára nagy munkával kialakítottak egy olyan rendszert, mellyel a Kommunista Párt minden kereskedelmi ügyletre rálátott. Legyen azok hazai magánvállalatok vagy pedig hazánkban tartózkodó nemzetközi cégek.
Mindent tudtak róluk, hiszen a kommunistáknak tökéletes hozzáférésük volt az információkhoz.
A külkereskedelem államosítása nem sokkal később, 1948-49-ben meg is történt. Onnantól állami monopólium lett a külkereskedelem. Kizárólag a Kommunista Párt által létrehozott állami vállalatok végezték az export-import tevékenységet. A rendszer kialakulásával létrejött egy olyan belső hálózat, amely tökéletesen ki tudta szolgálni a fent említett, ellentétes pólusú világok közötti kétes tőkeáramlást.
– A szocialista vállalatok nem működtek gazdaságosan, ezek az állami külkereskedelmi vállalatoknál mennyire volt fontos a nyereség?
– Sajnos itt is elmondható, hogy a pénzügyi sikeresség nem volt előtérben. A külkereskedelmi vállalatok, amelyek nem termeltek, nem voltak érdekeltek abban, hogy minél költséghatékonyabban szerezzék be a termékeket, vagy értékesítsék a késztermékeket. Nem pénzügyi alapon választották ki az üzleti partnereiket, hanem azok alapján, hogy kiktől kaphatnak vaskos borítékokat.
A korrupció hatására egy torz rendszer alakult ki, mely jelentős károkat okozott az országnak.
Kádár János 1960-ban a Felvonulási téren (Forrás: Fortepan.hu)
– A titkosszolgálatok egyik feladata, hogy segítsék az állami vagyon megőrzését…
– Igen, de nem a kommunista évtizedekben. Akkor a titkosszolgálat egy része még segítette is ezt a korrupciós hálózatot, mert saját erőforrásait tudta belőle kiegészíteni. Ezeket a „lecsippentéseket” pedig a kommunista intézményrendszer, az államigazgatás és a pártvezetés tudtával tette. Az országba bekerülő pénzeket pedig illegális titkosszolgálati akciók finanszírozására, embargós szállítmányok beszerzésére fordították.
Egyszóval az illegális pénzeknek egy része arra ment el, hogy a szovjet blokkba – elsősorban Moszkvába – szállítsák a legszigorúbb embargó alatt álló nyugati termékeket.
– Miért volt erre szükség?
– Mert a Szovjetunió birodalmi érdeke volt, hogy a technológiai és a fegyverkezési versenyben ne maradjon el. A versenyképességet gyakorta a hálózat biztosította, még hozzá a legegyszerűbben: nyugati vásárlások útján. Az évek alatt annyira megerősödött ez a külkereskedelmi lobbicsoport, hogy 1972-re elérte azt, hogy létrejöjjön egy miniszteri rendelet, amely lehetővé tette a külkereskedelmi vállalatok számára, hogy Nyugaton – tehát a kapitalista világban – leányvállalatokat hozzanak létre, cégeket alapítsanak!
– Kommunista vállalatok jöttek létre Nyugat-Európában?
– Igen. A leányvállalatok, ha már kint voltak, akkor az ottani törvények voltak érvényesek rájuk. Jogi személyként jelentek meg, és maguk is alapíthattak cégeket, olyanokat, amelyek már Magyarországon nem voltak bejegyezve.
Így nem voltak köthetők a keleti blokkhoz.
Kutatásaim alapján arra jutottam, hogy a ’80-as évek közepére nagyságrendileg kétszáz magyarországi leányvállalat működött a nyugati világban. Amely vállalatok dokumentumát átvizsgáltam, ott azt tapasztaltam, hogy egy-egy ilyen leányvállalat akár öt-hat új céget is létrehozott.
Kádár János beszédet tart 1982-ben (Forrás: Fortepan.hu)
– Ez egy afféle kommunista offshore hálózat volt?
– Mondhatni igen. Ennek a céghálózatnak az ideológiai haszna abból származott, hogy szabadon vásárolhattak a nyugati piacokon bármit. A high-tech terméket azután becsempészték Magyarországra. Sajnálatosan arról kell beszámoljak, hogy a Magyarországról kivitt, elrabolt pénzek egy jelentős része ilyen embargós beszerzésekre ment el, mely a Szovjetunió versenyképességét, valamint a nyugati eurokommunisták fennmaradását segítette elő. Mégpedig úgy, hogy eközben, a titkos tevékenység következtében Magyarország a 80-as évek végére teljesen eladósodott.
Tóth Gábor
A Magyarország kirablásával szerzett pénzből zajlott a privatizáció
Babucs: Zűrzavart és teljes létbizonytalanságot hozott a Vörös Hadsereg
Hingyi László halála után felesége rendezte sajtó alá Budapest ostromának monumentális anyagát
